Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-11 / 33. szám
Szatmár, 1909. augusztus 11. HETI SZEMLE 3 hogy haszonélvezet jellegével bir. Ilyen nem létezik. így kapták a grófok, bárók s a többi köznemesek is és idővel az állam vállaira nehezedő terheket meg is osztották közöttük egyaránt. Ezen a czimen jutottak el az egyházfők a bandériumokhoz, de oda jutottak a főnemesek s a többi köznemesek is. Egyik másik bölcs (Szatmár lap II. czikk aug. 6.) azt is firkálja, hogy már szent István kötelezte a főpapokat bandérium tartásra (és csakis őket, mert a többi nemest nem említi) Ezzel szemben a történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy Nagy Lajosig bandériumok nem léteztek és amint életbe léptek, nemcsak a főpapok, hanem minden magyar nemes tartozott katonát kiállítani. Igaz, hogy még ezután is követelték a királyok, de nem a főpapok küllő feleztek, (Szatmár, II. czikk), hanem képtelen volt reá minden nemes, igy aztán a katonatartás kötelezettségét az állam vette magára, ámde attól az időtől kezdve hozzájárul ehhez a kiadáshoz az államnak minden polgára és pedig birtoka arányában, tehát a főpapok is úgy, mint bárki más. Beigazolt tény tehát, hogy a főpapok birtokaikat nem azért kapták, hogy bandériumokat állítsanak ki a haza védelmére, mert azok a birtokok már előbb megvoltak, beigazolt tény, hogy nem is úgy kapták, mint haszonélvezeti tárgyat, hanem mint „örök tulajdont“ (dónálionális levelek), beigazolt tény, hogy nem is az államéból kapták, mert az államnak akkor birtokai nem voltak, beigazolt tény, hogy egy és ugyanazon forrásból erednek az összes nemesi birtokok, miféle eszmefczamod ássál akarja tellát Nagyságod más kalap alá venni az egyháziakat ? . . . Csak azért, mert a kath. főpapoké! . . . Más jog- cziine nincsen! . . . Kaparitsunk, ha lehet . . . Ámbár több mint bizonyos, hogy ha a kath. egyházzal csakugyan el találnának bánni a Nagyságod elvbarátai (mert már Nagyságod aligha fog élni), a többi nemesekre is rákerül a sor. Egyszerre nem mernek sokat markolni. És látja Nagyságod, tényleg ez volna az osztó igazság. Ha a kath. egyházi vagyont el lehet venni a bandériumok megszűnte czimén, mi sem áll útba, hogy a többi nemesi birtokra is rátegye kezét a kommun. Ergo, ha rabolni akar Nagyságos Uram, itt már teljes igazat adok önnek, — aki bírja, marja. Méltóztatott továbbá figyelmembe ajánlani az 1504. XXVI. tczikket: — megnéztem ezt is. Arról rendelkezik, hogy az egyházfejedelmek a plébánosokat ne iktassák be a patronusok beleegyezése nélkül, ahol ilyen visszaélés történik, a lakosok ne fizessék a tizedet az illető egyházfőnek, hanem ez a végvárak czéljaira fordit- tassék ... Ez büntetés Nagyságos Uram, ez nem bizonyít az egyházi javak elkobozliatósága mellett. Méltóztatott czitálni az 1555. XV. tczikket. Ezt is megnéztem. Ujlaky Ferencz egri püspök elhalálozása miatt széküresedés lévén, rendeli, hogy az interkaláris jövedelem az egri, továbbá Sáros és Murány várak megerősítésére fordittassék. Ezek a várak az egri püspök gondjai alatt állottak, semmi különös nincs tehát abban, ha egy interkaláris jövedelem erre a czélra rendeltetett, sőt nagyon is tapintatos és előzékeny eljárás, mely a később kinevezett püspököt nagy tehertől mentette fel. Ez tehát Nagyságod mellett initsem bizonyít. Méltóztatott megemlíteni az 1548. X. és XII. tczikkeket. Még csak távolról sem vág egyik sem ide. Az előbbi rendeli, hogy laikusok, tehát nem papok áltassanak el a predikálástól, az utóbbi megszűnt vagy elhagyott,tehát gazdátlanná lett kolostorok, zárdák, káptalanok javairól rendelkezik. Ésa törvény ezeket is egyházi czélra,apap nevelés előmozdítására forditandók- nak mondja ki. Ez nem bizonyít amellett, hogy az egyházi vagyon elkobozható, hiszen itt senkitől sem vettek el semmit, hanem a parlagon és gazdanélkül maradt birtokok fel- használásáról gondoskodtak és pedig igen bölcsen. Fel méltóztatott hozni az 1556. XVIII. és XXXIX. tczikkeket. Még csak távolról sem vág ide egyik sem. Az első a megerősítendő helyekre kiküldendő építőmesterek felől rendelkezik, az utóbbi pedig arról, hogy az esztergomi káptalan a hiteles helyekre nézve az egész országban eljárhat. Említi Nagyságod az 1557. V. tczikket. Ez a Comicziákra küldendő követek járandóságáról rendelkezik, az egyházi vagyont még csak távolról sem érinti. És itt kifogyott Nagyságod az argumentumokból, illetve a §-sok czi- tálásból. Lehet ilyen érvekkel harczba szállani ? Ezek után engedje meg Nagy- ságod, hogy én is czitálhassak öreg fejére egy paragrafust: „Nagyon okos ember volt, aki az itélőpennát kivette a Nagyságod kezéből.“ Válaszképen a Szatmár czimü lapban megjelent czikkekre. Röviden végzek, mert nincs kivel szóba állani. Két czikk jelent ugyanis meg a Szatmár ez. lapban a Lengyel űrén kívül, de bizonyíték egyikben sincsen. Csupán nagyhangú frázisok, melyek arra vannak szánva, bogy félrevezessék, akit lehet. Az első czikk azon kezdi, hogy meghatározza a szekularizácziót és pedig ilyeténképen: „Olyan eljárás ez, midőn a tulajdonos megvonja a haszonélvezeti jogot attól, aki a haszonélvezet fejében reá rótt kötelességeknek eleget nem tesz.“ Evidens, hogy az ipse előtt terra ignota a magyar jog és a magyar história, hiszen az egyházi birtokok, nem hübérbirtokok valának, miként Német és Franciaországban, hanem „örök tulajdonjoggal“ átruházott javak és nem is az államéból adattak, hanem a királyok adták a magokéból, az állam tehát jogosan nem vehet el belőlük semmit, mint tehette a fentebb említett országokban, ahol tényleg hübérröl volt szó, nem tulajdonjoga birtokról. Erre a czikkre, az elsőre, mely a törvényhatósági bizottságnak van maszlagul szánva — ha ugyan akad bolond ember, aki beveszi, annyit jegyzek még meg hogy az utszéli ponyva külömb terméket aligha volna képes produkálni. Tele van a „keresztyén“ gyűlölet gyomrából kivetett iszappal, sárospataki lencsés tónusban dühöng a pápa, az egyház, a szerzetesrendek s minden intézmény ellen, ami katholikus. A pápaságról azt Írja, hogy „átok volt mindig a nemzetek nyakán s csak azért van még fenn, mert a föld is restelli elnyelni.“ A szerzetesrendeket igy tiszteli meg. Arasz- szűk el városainkat és falvainkat azokkal, akiket más nemzetek mint veszélyes és kártékony elemeket kivesszőztek.“ Felsorolja, hogy melyik püspöknek menynyi vagyona van (hsak épen a szatmárit felejti ki nagy óvatosan), aztán arra a konklúzióra jut, hogy 3500 millió korona értékű és ez szerinte természetesen mind az államé. Itt aztán felkiált, hogy „megállót! az esze.“ Ezt konczedálom, sőt tovább megyek, aligha volt minek megállani. Ilyen ésszel a kapcabetyárok is működnek, sőt csaknem kizárólag ők. Felhoz még a szerencsétlen idézeteket Polónyi Géza és gróf Zichy Nándor szájába adva és kisüti, hogy ezek az egyházi javak elrablásának barátai. Ki fogja ezeket elhinni? Mire mondták ha ugyan mondták azokat a szavakat melyeket a czikkiró szájokba ad? A következő czikket Ory Tamás ref. lelkész irta, az előbbinek az Írója nincs megnevezve, úgy látszik, szegyeibe kidugni a fejét az iszapból. Ory ur ugyanazon a csapáson halad, mint a többiek ő is a hübérbirtok hátán lovagol. Kijelenti, hogy nem önzésből akarják ők, a protestánsok a kath. egyházi javakat elvenni, mert nekik abból semmi sem kell, de már a következő passzusban elfelejti, hogy mit is mondott tulajdonképen, s szentimenAz a bizonyos Lehel. rrru kepes sándof Első Maoyar Andesit Sirkögyárában SZINÉRVÁEALJÁ a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fe k A legkifogástalanabb kivitelben ké- 1 sziti a legkülönbözőbb alakn Pyramiso- ■ kát, Obeliszkekct, kereszteket, emléktáblákat, sirfedelekct, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. [[ MODERN ;BERENDEZÉSü GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. i. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila -u. 4.
