Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-11 / 33. szám
XVIII. évfolyam. ^ Szatmár, 1909. augusztus 11. 33. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. j Negyedévre — I K 50 f. Félévre — 3 „ — „ [ Egyes szám ára 20 fillér. Felelés szerkesztő BÁTHORY END K E. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. A A lap kiadója : „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenik iiiiiitleii szerdait. Lengyel Imre urnák, nyug. kir. táblai biró, ki a hajdúi szekularizácziós javaslatot megcselekedte. Nagyságos Urain! ... Az öreg kor iránt mindig obiigáit reveren- cziával szeretek viseltetni, de csak addig a halárig, inig e lisztes kornak oltalma alatt valaki olyan cselekményedre nem ragadtatja magát, melyeknél a magyar szólásmód a csizmaszárat szokta emlegetni. Engedjen meg Nagyságos Uram, de amióta feltűnt a szereplés terén, folyton magam előtt látok egy képet ébren és álmomban, amelytől szabadulni nem tudok s ennek következtében olyanformán vagyok inspirálva, hogy ez a kép a valóságnak tényleg kell, hogy megfeleljen. Mőltóztatott tanúja lenni, mikor a bohócz felcsapja a esörgős sipkát az aréna közepén s amint egy-egy jó bolondot mond, körülnéz és lesi a hatást, honnan kaczagnak, honnan tapsolnak. Ez a karrikatura nem tűnik el szemeim elől soha, valahányszor a Nagyságod bölcs javaslatára gondolok. Ne vegye rossz néven Nagyságod, de igazán nem tud az ember mit mondani ennyi, a normális észjárást túlhaladott felfogás hallatára. Ha netalán tulerőse'í volnának hely- lyel-közzel szavaim, méltóztássék betudni azon körülménynek, hogy én is ref. gimnázium növendéke voltam valaha, bántani azonban ok nélkül nem szeretek senkit. Kegyes volt Nagyságod emlékezetembe hozni, hogy a Dózsa-féle lázadáskor elsősorban a Csanádi püspököt húzták karóba. Ne tessék fiinni, hogy ez engem megijeszt, az igazságot védeni fogom utolsó lehel- letemig. Mi megtanultuk megvetni a vértanú halált is. No látja Nagyságod, karóba húzták a Csanádi püspököt, legyilkoltak ezer meg ezer hitvallót, sőt megfeszítették magát a Krisztust. Talán ő volt a bűnös? ... * r « Ámbár lehet, hogj Nagyságod disz- tingvált ízlése ezt is olyan elvitáz- hatatlan ténynek fogja tekinteni, mint amely az egyházi javak elkobzására ösztönözte. Ugyanezt a műveletet akarja most végrehajtani Nagyságod a kath. egyházon és a mint látszik, hitsorsosai közül számosán. Nyugodt lehet felőle, hogy sikerülni nem fog. Az emberek egy egy jó nagy része még tiszteletben tartja a tulajdont, még nem érett meg arra, hogy rablóbandához legyen kedve csatlakozni. Mielőtt tárgyalásba bocsátkoznám, még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy ha baja van Nagyságodnak Günther Antal igazságügyminiszterrel, amiért pensióba tette, annak nem oka a kath. magasabb klérus. No de azért értem! . . . Notabene hogy az a miniszter jól cselekedett, a magam részéről készséggel aláírom, mert igazán arczuliitése a magyar judikaturának, ha olyan bírák mondhatják ki az osztó igazságot, akik ádáz gyűlölettel lehetnek eltelve egyes jogkereső felekkel szemben, vagy „tökülkők“ azokhoz a paragrafusokhoz, melyeknek az igazságszolgáltatás mérlegébe kell esniök. Engedjen meg Nagyságod, ezt a kemény szót nem becses személyére alkalmaztam, csak úgy általános slágvort gyanánt említem, mert sajnos de való, hogy tényleg vannak ilyenek. Ez a szó udvarképessé vált Aki a virágot szereti. — Bodnár Gáspártól. — Baló Tercsi nem is gazdag, nem is szép leány; erkölcse is olyan makula nélkül való, mint a mosolygó égboltozat. Mégis hires leány a faluban! Hej pedig régi, régi példaszó tartja, hogy az a legjobb, legbecsületesebb leány, akiről a legkevesebbet tudnak beszélni, akit a szó jóformán nem is ismer. Baló Tercsiről pedig beszélnek ám . . , — Ugyan mi mián, várod türelmetlenül ugyebár olvasóm, — ugyan mi mián, hát már erre csakugyan hallos vagyok. Hát megmondom! Rendkívül módra szereti ... no csak valahogyan ne gondoljunk ám rosszra. — mondom rendkívüli módon szereti — a virágokat ! Édes apjaurának vagyon egy kis szerény, bogárhátu házacskája.* A házat köríti egy hasonlóan szerény kertecske. E kertecs- kében van a Baló Tercsi virágos kertje. De még milyen virágos kert! Nagy uraknak könnyű ám szép virágos kertet teremteni. Okos kertészt fogadnak, nagy üvegházat építenek, hol télen is tavasz virul, narancs-, fügefa zöldül. Báló Tercsi maga kertészkedik. Maga teleli ki kedves virágait, pedig mily keservesen, mennyi aggodalommal és fáradsággal csinál virágágyakat, hogy ösz- szeszedegette az üvegeket, hogy takargatja, öntözi, gyomlálja . . . El is nevezték Baló Tercsit Virág Tercsinek. / ~'' v Mikoron a falu leányai összejönnek, hogy elbeszélik Virág Tercsi % kertjének históriáját. —• Mennyit sirt, könyörgött, mig apja- ura azt a kis darabka földet neki átengedte. Mikor a gazda makranezos lett a termés mián, hányszor akarta a virágokat tövestül kitépni. A .cserepeket meg a földhöz vagdalni. Az anyjoknak kellett hadilábra állania a Tercsi virágjaiért. Hányszor felkiáltott a gazda: — Haszontalan munkát végzel leány Úri jánynak való a virág. . — Apámuram, — felelt boldog mosolygással a leány, — ezek az én legjobb barátaim. Ezek az én ékességeim. Nem kell czifra ruha, nem kell bál, mulatság, fosztó, itt érzem én magam köztük legjobban. Ha szomorú vagyok, felvidítanak, ha örömöm van, hozzám szólanak. Én nevükről ismerem őket,, de ők is ismernek engemet. — No jól is elkereszteltek jányom — dörmögött a gazda — Virágos Tercsi is vagy te valójában. Hanem aztán nagyot nézett ám Baló gazda, mikor a házához jöttek és a házából mentek aprózva legények lányok, egyaránt. TLYÉS DÁNTEL ' 1 Elvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kiMÜBUTOR - ASZTALOS SZATNiR, .Jósika-utca 7. szám. , vitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely , különleges faanyagból.
