Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-07-21 / 30. szám
Szatmár, 1909. julius 21. „HETI SZEMLE“ 3 gyermekének, még ha leány volna is, biztosítsa a trónt, rávette a királyt a pragmatika szanctió kibocsátására, mely által a száli törvény megdöntésével a nők örökösödési jogát is megengedő régi kasztiliai törvényt állította helyre. 1830-ban a királynőnek csakugyan leánya született, de minthogy az apostoli párt most is Don Carlost tekintette törvényes trónörökösnek, Spanyolország története ezen időtől kezdve a polgárháborúknak szakadatlan lánczolata. Don Carlost azonban elhagyta a szerencse, seregei leverettek, a trón elnyerésére irányuló törekvései sikertelenek maradtak. Kanczellár válság. Németországban Bülov birodalmi kanczellár megbukott s helyére a császár Bethmann-Hollweg volt belügyi államtitkárt nevezte ki. Bülov bukását az idézte elő, hogy meg akarta törni a czent- rum pártot s miután ez nem sikerült, kénytelen volt beadni lemondását. Nyugalmazott plébánosok. Augusztus elsején egyházmegyénknek két nagyérdemű papja hagyja él lelkészi működésének terét. Forgách János beregi főesperes, munkácsi prépost-plébános az egyik, Csechticzky József középungi esperes, tibai apát-plebános a másik. Mindakettő maga kérte súlyos betegségére való hivatkozással nyugalomba helyezését. Szinte elszorul az ember lelke, midőn látja, hogy az Ur szőllőjének két ilyen régi, kipróbált munkása kénytelen lelépni az aktiv tevékenység mezejéről, csaknem pótolhatlan űrt hagyva magok után abban a körben, melyet félszázados mnkásságuk által szorosan, úgyszólván elválhatatianul kapcsoltak magukhoz. Mindakettő példaképe volt a papi hivatásnak, mindakettő rokonszenves, kedves tagja a társadalomnak. Vezérlő szerepre hiMintha valaki, — talán csak a szellő vagy a falomb volt, — susogná: mire kivirágzik, akkor leszek a párod. Végre a távolban egészen eltűnt. Köd előtte, köd utána. Mint a gascognei nemes egy szál karddal, ő egy koldusbottal indult meghódítani az uj világot, mely eddig nem az ő világa volt. Egy ártatlan kebel imája kisérte és őrködött lépései felett. Sok viszontagság után ért a fővárosba, bekopogtatott ide is, oda is jó czimboráihoz, kik eleget ittak pezsgőjéből. De mindenütt csak azt hányták: Barátom, te ur vagy, neked nem való a dolog. — Az urak sem nem tudnak, sem nem akarnak dolgozni. Mennyire reszketett kezében a koldusbot, mikor igy beszéltek vele azok, a kik kártyán segítettek, hogy a pénze miharább elrepüljön. Hát csak nem akar az a koldusbot kivirágozni? Ismét öngyilkossági eszmék kezdték gyötörni. De hitét visszanyerte, mikor arra gondolt, hogy vele együtt más is imádkozik jobblétéért. vatottak vármegyéikben s ezt a szerepet nem a saját, hanem egyházuk jól felfogott érdekéből méltóan jól be is töltötték. Mindakettő tagja a törvényhatósági bizottságnak, hol tiszteletet keltvén személyük iránt, megnyerték a rokonszenvet annak az érdek és eszmekörnek, melynek természetes representátorai valának. Az ilyen tevékeny és páratlan ambiczi- óval működő férfiaknak jelenlétét időtlen-időkig szívesen látná a közczél a fórumon, örvendene nekik az egyházközség, a hívek sokasága, kikkel egybeforrottak bubán és örömben. Forgách János már 49 éves pap és 19 éve működik Munkácson. Felszenteltetése után 1860-ban nevelő volt az Apponyi, később a Zichy és Szápáry családoknál. Midőn itt működését közmegelégedésre bevégezte, 1877-ben Aknasugatagra nevezte ki lelkésznek püspöke, de már a következő évben a a beregszászi plébániára mutatta be gróf Schönborn kegyur s ezen időtől fogva fokozott tevékenységgel szolgálta egyházának ügyét, mit püspökei siettek is neki elismerni az egymásután következő kitüntetésekkel. Még dr. bchlauch Lőrinc^ volt püspöke egyházmegyénknek, midőn 1884-ben a beregi kerület esperesének neveztetett ki. Hat évre rá megüresedett a munkácsi plébánia, melynek Forgách mintegy várományosa volt, csakugyan ő is nyerte el. Ugyanaz évben kinevezte O Felsége beregi főesperesnek. Két évvel utóbb, 1892-ben a sz. Jánosról nevezett Develichi czimz. prépostsággal tüntette ki püspökének elismerése és a királyi kegy. Beregszász nagyon sokat köszönhet neki. Illetve az iskolaügy Beregszászban. Mikor átvette az ottani plébánia vezetését, rendezetlen állapotok voltak e téren, úgyhogy az általános dekadentia miatt méltán lehetett félteni iskoláinkat. Forgách fiatal ambiczióval, a nemes ügyhöz méltó buzgalommal fogott az iskolák reorganizálásához, megmentette azokat A véletlen elkeseredése tetőfokán összehozta azzal a cigányprímással, kinek sok százasa repült a tányérjába. A prímás felismerte a bajt. Hiszen tagadni sem lehetett s eszébe jutott neki az, hogy mikor Alfrédnak jókedve volt, kikapta kezéből a hegedűt s elragadta játékával a hallgatókat. Figyelmeztette erre a kincsre, a művészi hajlamokra, miket ő semmibe sem vett és most látta csak, hogy ebből fakadhat ki a koldusbot virága. Eleinte a prímás bandájában hegedült és tanult szorgalmasan, azután fellépett egy-egy műkedvelő hangversenyen és haladt fokról- fokra. Majd a maga javára hangversenyezett; beutazta az országot és egy év lefolyása alatt kivirágzott a koldusbot. Sietett haza Tsutkalomra. De minek folytassuk a történetet. A lapok hozták a hymenhirt, hogy Tsutkalomy Alfréd művész és zeneszerző eljegyezte Vérdess Erzsiké kisasszonyt. A saját menyegzőjén húzta el azt a szép ábrándot, melynek czime: „A koldusbot virága.“ Erdélyi Oyula. Beregszász városának, megmentette a kath. nevelés ügyének. A rendezőnek ez a ténye el nem évülő babérokat font halántékai köré. Forgáchnak kiváló érdeme, hogy a munkácsi régi történeti nevezetességű templom, mely már roskadozó félben volt, ujra- felépült és díszéül szolgál a városnak. Éjt napot egygyé tett, gyűjtött, fáradozott, hogy ez az ideális terv teljesedésbe menjen. Maga is jelentékeny áldozatokat hozott erre a czélra. íme ma készen áll a monumentális alkotás, mely hirdetni és őrizni fogja nevét évszázadok múlva is s bizonysága lehet páratlan ügyszeretetének s az egyház szent ügyéért lángoló szivének. Mindig mélyen fájt lelkének, hogy a nagy kiterjedésű és rengeteg filiával biró plébániát Munkácsról nem lehet úgy ellátni, amint a hivek lelki java igényelné. A nagy távolságok tönkretették legforróbb vágyait, a lelkek megfelelő gondozására irányuló minden igyekezetét. Azért már régtől fogva azon ideát táplálta lelkében és ebből az érdekből meg is tett minden lehetőt, hogy a munkácsi plébánia kettéosztásával Yárpalánkán uj lelkészség állíttassák fel, miáltal az óhajtandó czélhoz egy nagy lépéssel közelebb lehetett volna jutni. Ám ez a terv működésének idején nem teljesülheti, de annyira előkészítette ez eszme kivitelét, hogy remélhetőleg nem sokáig kell várakozni a megvalósításra. Csechtiszky József a jó patriarchalis alakok megtestesült típusa. Úgy tekintették őt hívei mint legjobb atyjokat, ki tanácscsal és segítséggel mindig ellátta őket. És ő is legboldogabbnak érezte magát hívei között. Minta plébános volt, aki egyházközségének mindene, és neki is az egyházközség boldogulása, fellendülése szerezte meg azt a nyugalmat és örömet, aminek egy jó plébános lelkét ezek láttára el kell töltenie. A nyitramegyei Nagysurányban született 1846. január 9-én. Tehát még csak 68 éves. Miután 1869-ben pappá szenteltetett, a lelki pásztorkodás terén kezdette meg mindjárt működését. Szerednyén, Dobóruszkán, Ungváron, és Munkácson töltötte káplánkodással ifjúságának éveit. — Nyolcz év után 1877-ben ubrezsi lelkész lett, hol 1883-ban kapott investiturát. Négy évvel utóbb 1887-ben tibai lelkész, s a következő évben plébános lett. Immár 22 éve, hogy vezeti a tibai hívek lelki gondozását. 1892-ben a középungi kerület esperese, 1902-ben sz. Jánosról nevezett czimz. apát lett. A következő évben pedig a pápai „Bene merenti“ érdem kereszttel díszítették fel. Kitüntetéseit csakugyan megérdemelte, mert jó harczot harczolt, hűséges gondozója volt a reá bízottaknak, azok közül egyet se vesztett el, sőt mind szorosabban csatolta magához a mindent átölelő atyai szeretetben. íme halvány vonásokban vázoltuk egyházmegyénk e két derék papjának működését, de sokkal szebben beszélnek rólok cselekedeteik, s azok a szerény ibolyaként lappangó érdemek, melyek nem hivalkodnak a világ piaczán, hanem ott vannak elrejtve, mélyen bevésve híveinek szivében, szeretetébcn Most nyugalomba vonulnak, mert reájok CSAPÓ LAJOS SZAT1KXAR, Deák-tér 7., (X. emelet). ELSŐRANGO PAPI- V !a»"?“4k> í?'e“™hlk- V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és Ónom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, meas^:
