Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-07-01 / 27. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909, julius 1. sanak egy kispiaczot. Németiben is vannak kereskedők, nemcsak a szatmári piactéren, azokra is ráfér egy rehány morzsa, mely ezen a réven hullana nekik, ők is csak úgy fizetik a borsos kereseti adót, mint a —többiek. A marhavásártér ellen kifogása van a magas minisztériumnak és áthelyezését követeli. Ezt nemcsak a magas minisztérium, de maga a józanész is diktálja, illetve diktálni kellett volna már neki régen. Es még most sem diktálja. Mert a magisztrátus most is megelégszik holmi pótlásokkal, ahelyett, hogy elvinné arról a tarthatatlan helyről és vinné Németibe, a vasút közelébe, annyival inkább, mert más alkalmas hely erre Szatmár határában sehol, de sehol nem kínálkozik. Ez a másik kívánsága Németinek, amit különben elébb-utóbb el is fog érni annál a főbenjáró oknál fogva, mert Németin kivü-l nincsen számára hely. Aztán valami középületet is megérdemelne már. Az István-tér nagyon szép hely lesz, ha széppé teszik. Egy monumentális épület imponálna ott. Nincs is olyan távol sehonnan sem. Sőt kicsike igazítással csaknem czentruinát képezi Szatmár városának. Tessék ezeket a jogos panaszhangokat meghallgatni. Nemcsak meghallgatni, de orvosolni is. Nincs megoldás. Ő felsége Lukács László volt pénzügyminisztert mint homo reginst küldötte ki, hogy a válság megoldását illetőleg a függetlenségi párttal tárgyahez nőtt. Illik, hogy a gyermekek is szeressék egymást. Jobb férjet, mint e barátom gondjai alatt felnőtt fiút neked nem is kívánhatok. Aztán megvolt az esküvő, Jenő sohasem tett szemrehányást, megmaradt medikusnak; ő meg szentül meg volt győződve, hogy jól van az úgy, mint atyja mondta és igyekezett elfelejteni Jenőt. Tegnapig nem is találkoztak. Jó is. Mert ha ismét megjelent volna előtte az a derék, délczeg, daliás férfiú, talán olyat tett volna, mit megbánni késő. Az ő férje, ki csak betegeskedett, mindig csak betegeskedett, mintha nem is lett volna férje, csak jóbarátja, kit szeretni, becsülni illik, mivel atyja is szereti és becsüli. Önfeláldozóan ápolta, gondozta; mindent elkövetett, csakhogy megmentse. ... A ravatalon sem tartotta férjének, csak barátjának, kit őszinte, igaz szivből megsiratott, fényes pompával eltemettetett és meggyászolt. És ő visszamaradt piczi, féléves, fiacskájával. — De hogy is nem jön ez a Jenő ? Csak lásokat kezdjen. Lukács érintkezésbe lépett több politikussal, első sorban Kossuth Ferencz czel és előterjesztette propositióit, melyek szerint függetlenségi kormány neveztetnék ki, de a miniszterelnök, belügy- és pénzügyminiszter 67-es lenne. Megalkotandó lesz az általános választói jog. Addig a függő kérdések kikapcsolása, bankkérdésben 3 éves provizórium. A függetlenségi párt Lukács ajánlatait visszautasitotta, így a helyzet nem javult, kibontakozás egyelőre alig várható. Ki a hibás ? ... Megvolt az évzárás. Elment a tanuló ifjúság, de hogy mikép ment el, jó Isten a megmondhatója. Nagyon, de nagyon sok hosszú orral, lehorgasztott fejjel, otthon aztán meséket mondanak a papának, meg a mamának a kriminális professorokról, a szörnyű igazságtalanságról, amely számukra sekun- dákat termett. És a papák hiszik, nemcsak hiszik, de ökölbe szorított kezekkel, fogcsikorgatva integetnek a katedra felé, szeretnék lehúzni onnan azt a tigrist, aki drágalátos csemetéjüket halálra'' sebezte, azaz no — sze- kundába rakta. Álljunk meg itt egy perezre, mert egy kis hiba van a kréta körül. Nincs olyan tökkel ütött tanár a világon, aki ne lenne képes felfogni, hogy mi az ő hivatása. Nem azért hívták őt Isten és saját hajlamai a kathed- rára, hogy tönkretegye, szekundába rakja növendékeit, hanem hogy megtanítsa őket és megtanítsa úgy, hogy meg ne bukjanak. Ki képzelhet olyan badarságot, hogy egy pro- fessornak kedve telhessék abban, ha növendékei elbuknak. Hiszen az első sorban neki szégyene, mert ha sok ilyen eset fordul elő a keze alatt, méltán az a gyanú férkőzhet a dologhoz, hogy nem tud bánni a gyermekek fejével, hogy kár volt rávesztegetni a diplomát. megértette, hisz elég érthetően mondtam, hogy hat órakor szoktam fogadni. A szomszéd szobából valami nyugtalan fészkelődés hallatszott ki, melyet később vékony, éles gyermeksirás követett. A kis Sándor most ébredt fel. Biztosan nagyon melege volt s most azért rugdossa le apró kövér lábaival a hófehér párnákat. Mikor a szép asszony berohant hozzá, piczi, fodros karjait maga előtt körívben feltartotta, aztán erősen összeszoritotta apró ökleit s azokkal álmos szemeit dörzsölgette, mig kicsiny lábaival még mindig motólált. Azután, hogy meglátta édesanyját, egyik kacsójával nagy lábujját kínozta, a másikkal pedig fitos orrocskáját s elkezdett mosolyogni, gagyogni, gyügyögni. Az anya sokáig, hosszan nézte az ennivaló apróságot a kis kékfüggönyös, puha vánkosokkal bélelt toló kocsiban s nagy, szürke szemeiből valami boldog derű ragyogott le, az anya boldogsága. Gyorsan ölbe kapta, össze-vissza csókolta, csakhogy meg nem ette ezt az apró, drága jószágot. Sétált vele le-fel a szobában, beszélt hozzá valami furcsa, érthetetlen nyelA tanári kedvtelés tehát ebben az irányban olyan agyrém, amit a rossz diákok eszeltek ki a könnyen hivő papáknak, hogy mentsék vele a saját bőrüket. Nem a tanár a hibás, hanem hibásak a diák urfiak és diák kisasszonyok. Hibásak, mert mindkét fajtának nem a könyv kell ma, hanem az utcza. Csavarognak naphosszat derüre-borura. Ha egyiket másikat megfigyeli az ember, azon gondolkozik, mikor tanulhat ez. Nincs a napnak az az iskolán kívüli órája, mikor az utczán ne lehetne kapni. Sőt nemcsak nappal, hanem éjszaka is 11—12 óráig. Olyanokat is, akiknek a szülei bent laknak S«atmáron. Éjjelenkint egész szerenádokat rendeznek a diákurfiak a diákkisasszonyoknak, járnak bandaszóval utczáról-utczára, egyik ablak alól a másik alá. Sőt egyik korcsmából ki, a másikba be. Sokszor lehet látni már 9—10 óra közt, hogy karonfogva vonszolják az utczán lerészegedett kollegáikat, akik „már jobban állják a sarat.“ A kisasszonyok pedig, természetesen lopva (tudomásunk van róla) megjelennek bálokban, és pedig olyan bálokban, amelyek nem is bozzájok valók. Színházainak, persze ezt is engedély nélkül, mert olyan darabokban is lehet őket látni, melyeket elöljárói engedéllyel nem nézhetnének meg. így aztán az urfiak jókora része gabógyáson, a kisasz- szonyok álmosan és mindkét fajta a megfelelő készültséggel megy iskolába, ahol ilyen apparátus mellett számára egy véletlen és szerencsétlen kihívás során egy pár odiozus szekundánál illatosabb virág aligha tenyészhet. A kréta, illetve a szekundák körül tehát ezt a kis szépséghibát a kedves papák és mamák legyenek szívesek számításba venni. Most már természetszerűen merül fel az a kérdés, hogy ezekért az exlex állapotoven, melyet csak az anya, meg az ilyen kicsiny gyermek ért meg. Énekelt is neki, szép altató dalt, olyan gyermekes ritmusban: — Sanyi, Sanyi, Sanyika . . . Sándor pedig a nótára elaludt. Az anya óvatosan, lassan tette vissza a lágy fészekbe, leült mellé, elővett egy papirlegyezőt s azzal próbálta enyhíteni a gyenge arcz melegét. Úgy elgondolkodott. Álmodott ismét, álmodott a jövőről, fényes, szemkápráztató jövőről. Ismét eljött a tavasz, az enyhe, meleg tavasz, kinyíltak a virágok, a virágszirmokon ragyogott a harmat, fényes napsugár ismét odaszállott. Látta futkosni duzzadt, piros, csattanó arczczal a kis Sándort, ki mellett a többi gyermekek oly sápadtak, csenevészek, látja magát is a háttérben boldogan, büszkén, a mint hallja azoknak az irigy anyáknak a beszédjét, kiknek nincs oly szép fiuk, mint neki: — Istenem, be szép gyermek, be gyönyörű gyermek! Látja nemcsak magát, hanem más valakit is, azt a vállas, daliás fiatalembert is, Jenőt. Igen, ő is ott lesz, neki is ott kell lenUJ RUHA-ÜZLET! f Augusztus l'én nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) UJ RUHA-ÜZLET! u ±k/ K\ kész férfi-, női- és gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók tavaszi ruhák, férfi-öltönyök, felöltők, különféle gyermekruhák, valamint dns választékban a legelegánsabb női kabátezikkok.
