Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-23 / 26. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. junius 23. sadaloin ellen, melynek biztonságát veszélyeztetik a könnyű utón pénzszerzéshez szoktatott czigányokáltal. Ily módon élik bele magukat már gyermekkoruktól a henyeségbe, a naplopába, miért ne, ha az busásadban jövedelmez, mint a tisztességes munka. A fentebb elmondott eset illusztrálja, hogy csakugyan busásabban jövedelmez. Tehát a kóborló, rabló, útonálló czigányokat maga a társadalotp neveli. 0 rontja el már zsenge korában, ő szoktatja a dologkerülésre. Az ilyeneknek aztán, ha felnőnek, akkor sem fog tetszeni a dolog és ha nem elegendő pálinkára, meg kenyérre, amit a naplopás behoz, kezdenek betolakodni a mások portájára, honnan először baromfiakat s a kezükbe kerülő egyéb apróságokat tüntetik el, később nem riadnak vissza a nagyobb, a hajmeresztő bűntettektől sem. Tessék megszívlelni az elmondottakat. És ha maga a társadalom nem fog módot nyújtani ezen, a henyeségre nagyon is erős hajlammal biró faj romlottságára, elejét veszi ennek a rombolásnak, amit a czi- gányhad a társadalom ellen elkövet. Zűrzavaros helyzet. A politikában a helyzet rendkívül komplikált. A függetlenségi párt merev magatartása miatt a kibontako-. zásra irányuló minden kísérlet meghiúsult, A felség Lukács László volt pénzügyminisztert bízta meg, hogy tárgyaljon a függetlenségi párttal, ez megtörtént, de eredmény nélkül. Wekerle miniszterelnök és a kabinetnek több jeles tagja fáradozik, hogy a válság kielégítő megoldásra véget érjen, kísérleteiktől azonban aligha várható valami. Valószínűnek látszik, hogy képviselőválasztásoknak nézünk eléje. megoldatlan kételyvetés. Ahol az ébredező lelkekbe világosságot visznek. Ahol egyik nem állít valamit és a másik csak azért tagadja meg. Az egyház, a magyarországi kath. egyház arczulatán is ott borong az elpalástolhat- hatlan felleg. Egy szomorú vonása a szelíd, jóságos, biztató anya arczulatának. Mint sokszor az anya busong azon, hogy nem minden gyermeke ragaszkodik forró szeretettel, vágyódással iránta: úgy érzi a magyarországi kath. egyház is a kath. intelligencziának, értelmiségnek fagyos hidegségét, közönyét, sőt elpártolását a kath. hitélettől, bensőbb, intenzivebb lelki mozgalmasságától. Egyik legnagyobb és sajnos, egyedüli kath. napi lapunk csak imént közölt egy vidéki levelet, melynek Írója vérző szívvel panaszkodik: A „Krisztus nélkül való kath. intelligencziá"-ról. A kit nem látunk körmeneteinkben, ünnepi miséinken, kath. mozgalmainkban. Vagy legalább nem úgy, akkora számban, mint azt méltán várnunk lehetne, Hát uraim, hol nőtt és hol nő fel a magyar nemzeti társadalom intelligeneziája, értelmisége? Nem-e a középiskolák,- gimnáziumok a nemzet szép virágainak hivatott kertjei és termő talajai ? Felhivás az állami tisztviselőkhöz. Kartársak.! Az 1907. évi szeptember hó 22—23 napjain Szegeden megtartott kongresszus határozata értelmében a m. kir. állami tisztviselők a folyó évben Kolozsvárott fogják megtartani (III.) országos kongresszusokat. A kongresszus időpontjául az orsz. egyesület igazgató választmánya folyó évi szeptember hó 25—26 napjait tűzte ki. E napoknak, az idei kongresszusnak rendkívüli fontosságát, messze kiható, nagy jelentőségét s igy tehát: az azon való tömeges részvétel szükségességét, kartársaink, magyar tisztviselők előtt fölöslegesnak tartjuk külön is indokolni. Hiszen, hogy többet ne említsünk, ezen a gyülekezetünkön kell már végre megoldanunk : a szolgálati pragmatika, a családi pótlékba nyugdíj, az özvegyi ellátás nevelési járulék, uti-illetmények, tisztviselői hitel stb. ^stb. szanálás nélkül már-már nemzeti csapássá, végzetessé váló kérdéseit. Ezt pedig megtenni, eredményt elérni, nagy czéljainkat megvalósítani csak akkor leszünk képesek, ha a kolozsvári kongresszuson mindnyájan ott leszünk ; ha nem marad hazánknak olyan helye, legyen az nagy város vagy a legkisebb község, ha nem marad olyan tisztviselői alakulat, kör, egyesület, hatóság avagy hivatal, amely ezen kongresz- szuson részt nem venne, amely azon magát méltóan nem képviseltetné: Mert: egységben az erő. <'■ : viribus unitis, összetartva, az összessfég^ szavával beszélve érhetünk ezélt. Szep'aratisztíkus törekvésekből, kevesek összejöveteléből és elterjesztéséből a bajaink orvoslására hivatott és az utóbbi időkben ezek iránt eléggé meg nem hálálható jóindulatot Nincs e tehát okunk arra, hogy elborult lélekkel, a jövő sejtelmeivel kérdezzük : (látván az érett ifjakat — e kis világnak, a jövő nagy világának mindenesetre tényező, alkotó elemét.) — Vájjon lesz-e a virágból gyümülcs? * A jelen és jövő gondolatainak, érzéseinek ily hullámzása közt kerül kezeim közé most egy szerény könyv. 20 Exhortatióm a munkácsi állami főgimnázium ifjúságához. Dr. Ratkovszki Samu, hitoktató, okleveles néptanító. Szatmár-Németi. 1906. Ára 2 kor. Még 1906. évben jelent meg. Akkor olvastam róla több ismertetést. De a szerzője iránt érzett nagyrabeccülésem és régirégi barátság szülte jól esős örömön kívül bizony behatóbban nem fogta! koztam e könyvvel. Azóta sok újabb tapasztalatom van. Fájdalmas csalódásokon, kemény küzdelmeken keresztül kellett törtetnem. Nagy érdekkel fogtam hát most e könyv olvasásához. Hadd lássam, mivel lánczolja a kath. hittanár tőlem jól ismert óriási nehézségek közt a mi kath. egyházunk kertjének legszebb virágait, a jövő intelligencziáját — Krisztus keresztjéhez. A bánkódó, aggódó anyához, a kath. Egyházhoz. és készséget tanúsító kormányunk sem tudja megítélni, hogy hol és mi az, ami fáj, ami gyógyításra vár. Ez okból s mert erős a reményünk, hogy eldöntésre váró ügyeink fontossága, czélunk szentsége és az összetartozás érzete ezreket és ezreket fog történelmi emlékek által megszentelt városunk, az egykori Erdély- ország fővárosának, az annyi szép és nagy gondolat kiindulási helyének — Kolozsvár város falai közzé vonzani: szükségesnek tartjuk; idejekorán megtenni minden intézkedést arra vonatkozólag, hogy legkedvesebb vendégeinket, szeretett kartársainkat méltóan fogadhassuk s .a körünkben töltött rövid időt rájuk nézve nem csak hasznossá, hanem egyben kellemessé, igazán kedves emlékűvé tehessük. E végre pedig jó előre kell tudnunk, hogy kikre számíthatunk, minő határok között kell berendezkednünk. Tisztelettel fölkérjük azért a t. Czimet, hogy jelen iratunkat szívesen fogadni, minden ottani kartársunkkal közölni, tárgyalás alá venni és alólirott bizottsági elnökkel (Kolozsvár, pénzügyi palota) minél előbb, de legkésőbb folyó évi julius hó 10-ig közölni szíveskedjék, hogy az állami tisztviselőknek folyó évi szeptember hó 25—26 napjain Kolozsvárott megtartandó kongresszusán: 1. köréből hányán és ha ez már mos t megállapítható, 2. kik óhajtanak résztvenni. A midőn igaz baráti érzéssel, magyar vendégszeretettel hívunk minden kartársat, nem annyira hivó szavunk támogatására, mint inkább elengedhetetlen kötelesség érzetünkből kifolyóan csak két körülményt kívánunk még szives figyelmetekbe ajánlani, Az egyik az: hogy ez a kongresszus első sorban jogi helyzetünk bizonytalanságán Régen nem éreztem a szellemi világban oly üde, ózonos levegőt, mint e könyv olvasásakor. Szinte mohó mozgékonysággal nyeltem szellemét, édes gyönyörrel élveztem közvetlenségét, szerető szelídségét, atyai szavának komolyságát, a tudó alaposságát, a gyermeki, ifjúsági szivek alapos ismerőjét. Ez ez ember kiragadja tanítványait egy- egy negyed órára, és viszi egy várba, egy szigetre a száraz földön, ahol aztán zavartalanul tárja fel előttük a múltat, jelennek és főleg jövendőjüknek ösvényeit. Ez az ember modern ember a szó legtisztább és legnemesebb értelmében, aki biztos kézzel, vagy tapasztalattal bizonyija be, hogy igenis, a kath. műveltség tökéletesen rendelkezik mindazon tényezőkkel, elemekkel, erővel, szépséggel, elevenséggel, tudással, a legszélesebb látókörei, hogy bele illeszkedjék a XX. század modern világrendjébe és pedig úgy, hogy aki e műveltséggel rendelkezik, legerősebb, legtisztább', legideálisabb kath. intelligens — fő és szív maradhat. Ez az irány, ez a kath. hitoktatási beszéd, mondhatnám lélek; ez a bátor, közvetlen, szabadon kibontakozott szellem a kath. hit szárnyaival ... ez kellett volna nekünk legalább két, három tizeddel ennek előtte. És ül RUHA-ÜZLET! Augusztus l én nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) UJ RUHA-ÜZLET! kész térti-, női- és gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók tavaszi ruhák, férfi-öltönyök, felöltők, különféle gyermekruhák, valamint dús választékban a legelegánsabb női kabátezikkok.
