Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-03 / 23. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. junius 3. ime a városon kívül való levegő mentes — a sok bűzös és nyilt csatornák kigőzölgésétől. — Bizony, ezek a nyilt és hihetetlenül elviselhetien csatornák — nem szépség hibái városunknak, de nyilt és csúnya — sebei. HÍREK. Tarka-képek. Szomorúan érdekes kép tárul a szemlélő elé, ha igy sátoros ünnepkor a hírlapok ünnepi számát, mondhatnék talán, egész papír tömegét átböngészi. És valóban szomorú lenne, ha — mint hitték eddig — a hírlapok hü és történeti adat forrásnak beváló tükrei lennének a keresztény Magyarország életszokásának, egész valójának. Mert bizony ezek a hírlapok — mint közönségesen tudva vagyon — nem az ország keresztény voltát mutató kezekben vannak. ■ Nem is kifejezői azon élet megnyilvánulásának, mely, akárhogyan szeretnék is, hogy másképen legyen — még mindig arról tesz tanúságot, hogy a hívek millióinak lelke igy ünnepnapokon igenis megtellik a keresztény hit tartalmával és buzgóságával. Érzik és tudják is ezt hírlapjaink. És ennek tudatában az ünnepi számban meg is rezegtetnek egy-egy hurt abból az érzésből, mely előtt szemet hunyni — szinte lehetetlenség számba megy. De nincs köszönet benne! Olyan hályog van a mi hirlapiróink szemén és oly fogalomzavarban leledzenek, hogy még mikor (talán több tudatlansággal mint rossz akarattal) a vallásos érzés billentyűihez nyúlnak: akkor is hamis hangokat adnak. Egyik napi lap, még nem is a bőszültek közül való, például közöl egy vallásos költeményt „Májusi ájtatosság“címen. E költeményben a többi közt igy zeng Sassay Csaba : A május Isten-asszonya vagy régtSl, * Te hozzád szólnak az ébredő vágyak . . . Téged imádnak sok-sok ezer évtől. Majd tovább : Az asszony istent imádják tebenned. * Hát mi katholikusok nem imádjuk az Isten anyját. Tiszteljük és segedelemért fordulunk, könyörgünk hozzája. Végre tudják meg már egyszer ezt — még a költők is. És minden emberfia, aki konokul hiszi, hirdeti, állítja, hogy mi — Istenen kívül mást is imádunk. * Virágos Budapest! Ez a legujakb czime, bókoló czime, — ami tündér, szép fővárosunknak. Jól esik, ha nem mindig igy czi- mezik: „Az eladósodott Budapest, a romlott Budapest“ a poros és a többi. Tehát a fővárosi lakosság beleszédült már az adósságba. Megundorodott az élvezetek tengerétől. A színpad, a mozik sem elégítik ki . . . Vágyódnak ott is a lelkek egy kis ideálisabb légkör után. A virágokhoz akarnak menekülni, ügy látják, hogy már csak a virágok szépsége nem mese. A virágok illatoznak érdek nélkül, ingyen. Meg a madarak énekelnek önzetlenül. Belátják, hogy ha hálát, igazi hálát akarnak a világon, virágot kell már nevelni. Nem modern embert, vagy barátot. Jól van ez igy! Ideje a millió lelkek sóvárgásának a szebb, csendesebb, békésebb élet, tisztább, mocsok- talanabb érzések után. Természetesen Budapest után következik a vidék. A vidéki városok. Már a mi Szat- márunk is követi a jó példát. Virágos Szatmár! És nem a poros, a petroleum füsttel telt Szatmár. Mily szép, mily biztató jövő, íőlegha a virágos Szatmárnak — fedett csatornái is lesznek. Nem csak az Eötvös-, Arany János-, Iskola-köz és sok más utcáin, de városszerte. Mert különben megrakhatjuk még a kövezetei is cserepes és nem cserepes virágokkal. * Bródi „Tanitónö“-jét betiltotta a szin- ügyi bizottság. Ne tessék megijedni. Nem nálunk Szatmáron, hanem Gyergyószentmiklöson' A Magyar Tudósitó c. kőnyomatos azt is tudja, hogy ez a tilalom általános megelégedést keltett a közönség körében. Hát nem vagyunk kárörvendők. Ámbátor e darabbal szemben még a káröröm sem lenne jogtalan. Azzal a darabbal szemben, mellyel szemben a berlini sajtó is tartózkodás nélklől kíméletlenül igazságos volt, kimondván szenten- cziáját leplezetlenül. Hogy t. i. csudálkoznak a magyarok tapsain. Hiszen országuk (már mint Magyarország) lealázását tapsolják. És csudálkoznak az iró, Bródi lelketlenségén, amivel összeszedte Magyarország összes gazembereit, hogy bemutassa őket a németek előtt, — egy buta, hülyékkel megrakott magyar faluban. Nekünk jogunk és okunk van nem csak nemzeti, de más okból is jelezni a közönség ily örvendetes észbekapását a nemzetietlen színdarabokkal szemben. Hiszen mi elsők voltunk, kik érdeme szerint való, terjedelmes kritikát irtunk e lapban a „Tanitanöu-röl. Mi előre megjósoltuk a berliniek magatartását is a Bródi színdarabjával szemben és esthétikailag elbántunk e darabbal. Pár hétre rá szánkcionálta Ítéletünket nemcsak a berlini sajtó, de — a Magyar Tudományos Akadémia is. Úgy, hogy — mint arra sokan emlékezhetnek — kritikánk és az Akadémia Ítélkezése úgyszólván fedik egymást. Ami a gyergyószentmiklósi betiltást illeti, arra adott alkalommal még visszatérünk. Kis Gereben. Lapunk a pünkösdi ünnepek miatt egy nappal későbben, csütörtökön jelent meg. A kálvária templom felszentelése. Készen áll a Jézus szentséges szive tiszteletére könyörtdományokból épült kálvária templom, egyenlőre ugyan csak a maga szép egyszerűségében, melyben várja és kéri belső díszét és ékességét, minő illik a szent hajlékhoz. Sírva váltak el a hívek 1907. év október 18-án a kedves régi kálváriától. Fél 7 órakor búcsúztatót mondottja házfőnök ; 7 órakor volt az utolsó szentmise s másnap már a lebontás munkája megkezdődött. Teljesült a hívek régi hő vágya, kérése: „nagyobb, tágasabb kálvária templomot!“ Teljesül b. e. Hám püspök végakarata, hogy a Jézustársasági atyáknak nagyobb működés kifejtésére templomuk legyen. Áll az uj templom a régi, igen kedves, de kicsi, rozoga kálvária templom helyén. Az uj templom magába foglalja a régi kedves kápolna szent helyét. Otthon lesznek a hívek az uj templomban — a maguk templomában lesznek — hiszen minden kő, minden tégla, minden földgöröngy, minden porszem a mély alapoktól kezdve a magasbatörő tornyok égbemutató keresztjéig a nemesszivü jótevők, az áldott lelkű hívek hosszú sorozatának kegyes könyöradományait hirdeti. Elsősorban dr, Boromisza püspök karolta fel az építés ügyét szive-lelke egész erejével s a szentély két tornyának az ő jó szive és fejedelmi bőkezűsége adott létet. A sok bőkezű adomány mellett nincs még fedezve az építkezési költség s a Jézustársasági atyák az uj templom építési költségeinek fedezésére és belső berendezésére ezután is hálával fogadnak kegyes adományokat. A kálvária templom fölszentelése nagy ünnepségek között junius hó 6-án. Szentháromság vasárnapon fog megtörténni. A felszentelést reggel 7 órakor dr. Boromisza Tibor megyés püspök végzi s este 5 órakor a püspöki konviktus növendékei az örömünnep alkalmából szinielőadás rendeznek. Bérmálás Szatmáron. Az egyházmegye középpontjában, Szatmáron pünkösd első napján osztotta ki megyés püspökünk a bérmálás szentségét. E napon 226 fiú és 191 leány, tehát összesen 417 hivő részesült a Szentlélek Isten erősítő és megszentelő kegyelmében, mi által valójában Krisztus Urunk Egyházának vitézlő, harezoló tagjává avatta őket az apostolok törvényes utóda. A szent mise után, melyet a püspök mondott fényes segédlettel, Wolkenberg Alajos dr., papnevelő-intézeti aligazgató, tanár, szentszéki tanácsos, az ihletett, jeles orátor lépett a szószékre, hogy elmondja hatalmas beszédét. Beszédének alapgondolata röviden következő volt: A pünkösd ünnepének jelentősége. Amennyiben ez az ünnep a Szentlélek eljövetelének, az anyaszentegyház születésének és a kegyelmek kiosztásának ünnepe. A bérmálás szentségének kiosztása a legnagyobb rendben és felemelő pietással ment végbe. A kegyelmek kiosztása után megszólalt a püspök ur is. Beszéde rövid, de csattanósan alkalomszerű, melegséggel és atyai szeretettel teljes. Délben a káptalan és a szent ténykedésnél segédkező papság a püspök szívesen látott vendége volt. A szatmári püspök Kalocsán. A „R. N.“ írja: Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök a múlt hó 23-án a jánoshalmai uj templomot szentelte föl s 24-én este a bérmautról visz- szatérő kalocsai érsekkel együtt Kalocsára érkezett. A püspök urat kedves emlékek hozták szülővárosába, hol életének nagy részét töltötte s ahonnan őt az isteni gondviselés a szatmári püspöki trónra hívta. Nagy szeretettel látogatta ismerőseit s a régi kedves helyeket. Kedden a kórházban, szerdán az apá- czák szanatóriumában misézett, csütörtökön pedig Dr. Hámon Róbert titkára kíséretében a hajósi kegyoltárhoz zarándokolt. Kedden a kalocsai érsek ur ebédet adott tiszteletére, me- lyan Őnagyméltósága az érsek ur és a káptalani nagyprépost köszöntötték föl a magas vendéget, ki elérzékenyiilve köszönte az iránta megőrzött szeretetet, mellyel egykori otthonában mindenütt találkozott. Szerdán este a püspök régi barátja Schmausz Endre ny. főispán ur érkezett Kalocsára. A májusi ájtatosság — befejezése. A májusi ájtatosságokat május utolsó napján befejezték. Valóban lélekemelő volt az a buz- góság, az a tiszta, odaadó áhitatosság, amivel a hívek ezeket az ájtatosságokat naponként látogatták. Az irgalmas nénikék kolostora templomában a Jézus-társasági atyák 16 szent beszédét (felváltva beszéltek Schaeffer Jakab superior, Faludi és Kulcsár atyák) any- nyian hallgatták nagy figyelemnek közepette,
