Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-05-19 / 21. szám
XV111. évfolyam. Szatmár, 1900. május 19 21. szám..,. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — Bllér Félévre — — — — — — — 3 » — Negyedévre — — ---------— — 1 , 50 * Ta nítóknak és kózműiparoso ;nak egy évre 4 korona Evyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOKY E N D R E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ HETILAP. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt' illető összef küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány; sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) í>v Hitdelések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. \ A l«t|> ■neg'jeleiiik iniiulen szerdau. A nemzetért. A császártalálkozás napjai egy időre megakasztották a magyar válság megoldásának kerekét. Annál nagyobb volt a sürgés-forgás Budapesten. Tippelések, mérkőzések, le- és felhúzások scénáival gyönyörködtették honatyáink az ország békés hangulatú népét. Általános zűrzavar keletkezett, mindenik igyekszik a másikat tulkiabálni és a saját besces személyét tolni előtérbe, illetve ószrevétetni fent is, alant is. Mert bizony ezek a tülekedések tisztán személyes jellegűek és értékűek, mintha bizony az volna a megoldás egyedüli tengeje, hogy kik foglalják el a gazdátlanná vált tiz darab bársonyszéket. Az ország sorsáról még csak szó sem esik a villásreggeliken, pártvacsorákon, klubbokban, ahonnan a világ folyását akarják irányítani egyes nagyszájuak és hősök, de épen ezért hősök. Ideje volna, hogy a magyar politikai élet komolyabb arcot öltsön. Mert ha ez után Ítéljük meg a helyzetet és Ítél meg bennünket a külföld, nagyon szomorú konzekvenciákkal kell leszámolnunk. Mindig csak a személyes érdek az iránytű és soha nem az ország érdeke. Szerencse, hogy másképen gondolkodnak azok, akiknek kezeibe futnak össze tulajdonképen a megoldás szálai. Szerencse, hogy annak az elhagyott tiz bársonyszéknek volt gazdái komoly aggodalommal mérlegelik a helyzetet és fel tudják fogni, hogy akarnok- politikával a válságok végtelenségébe vezetik a nemzetet, mely aztán busásan megadja a tülekedés árát. Háromféle megoldási terv merült fel. Az egyik, hogy egy tisztán függetlenségi kabinet vegye át az ország kormányzását. Ezt a tervet favorizálják aszélső függetlenségiek, holott maguk a vezérek, Kossuth és Apponyi nem sok hajlandóságot mutatnak ennek a tervnek keresztülvitelére. Hogy ez az idea halva született, mindenki első tekintetre láthatja. Annak a függetlenségi kabinetnek erős kolliziója volna egyrészről az uralkodóval, másrészt pedig az alkotmánypárt és a néppárt ellenzékbe jutásával idebent is egy hatalmas tábort találna magával szemben, mely minden pillanatban kiránthatja lábai alól a talajt. Hogy ezen az alapon békés és nyugodt kormányzás egy huszonnégy óráig sem remélhető, ezt felesleges bővebben magyarázni is. A kibontakozásnak tehát ez a lehetősége elejtett dolognak tekinthető. A másik terv az, hogy ismét egy Wekerle- Kossuth- és And- rássy kabinet alakittassék. Vagyis előtérbe nyomult a nártok fúziója, egy uj koalíció megtereiiiiése. Most ebben az irányban folynak a tárgyalások és a miniszterelnök rendkívüli tevékenységet fejt ki, hogy mindenkinek megelégedésére sikerüljön nyélbe ütni az uj parlamenti többséget. Hogy egyes békétlenke- dők lesznek, az kevés súllyal bir, fődolog, hogy a nagy többség és vele a nemzet meg legyen nyugtatva. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a kibontakozás ezen az alapon fog megtörténni. Ez következ- keztethető Kossuthnak és Appo- nyinak magatartásából, kik a koalícióval nem szívesen szakítanának, sőt az utóbbi annak felbomlását az országra nézve egyenesen veszedelmesnek jelentette ki. A harmadik terv, hogy egy tisztán hatvanhetes alapon álló kabinet vegye át az ország kormányzását. Ez még időelőtti és inig a fúzió létrejötte érdekében folynak a tárgyalások, homloktérbe nem is nyomulhat. Egy 67-es kabinetnek fennmaradása nagyon is bizonytalan. A kísérletezések egész hosszú sora következnék be, melyek alatt ki nem számítható és rendkívüli megrázkódtatásoknak tennék ki az országot. Leghelyesebb tehát, hogy maga az országos érdek, annak* jóvolta legyen az irányadó, annak a jóvolta pedig csak úgy következik be, ha a kormány és parlament kölcsönös egyetértéssel és jóakarattal törekszenek előmozdítására. A bel- viszály, az egyenetlenség, a széthúzás mindig káros következményekkel jár, kívánatos tehát, hogy a pártok fúziójában, egy uj koali- czióban el legyen oszlatva minden ellentét és haladjon tovább a megújított és megerősített kormány azon az utón, melyen már eddig is nagyon sok jót tett a nemzetnek. II. Vilmos. A hét .nagy eseménye volt, hogy II. Vilmos, a német birodalom hatalmas császára nejével együtt meglátogatta öreg királyunkat, tiogv orszag-viiág előtt dokumentálva legyen az a szoros barátság, a mely csak nemrég jutott kifejezésre a keleti bonyodalmak alkalmával, midőn Németország tántorithatatlan szövetségesünknek bizonyult. Vilmos császár előrelátja, hogy annek a nagy mérkőzésnek a világuralomért be kell következnie. Hiszen már évtizedek óta kisért. Hatalmas országok hatalmas koalíciójára van tehát szükség, mely egyik kezével észak, a másikkal nyugat felé- legyen képes sújtani. Különös hódolat illeti Magyarország részéről Vilmos császárt, ki már többször kimutatta, hogy jó barátja a magyaroknak. Most is pohárköszöntőjében jónak látta külön is megemlékezni a „lova- gias magyar nemzetről“. Osztrák támadás. Búr ián István báró közös pénzügyminiszter egy magyar banknak szabadalmat adott, hogy Boszniában fiókot állíthasson fel. Lett erre nagy riadalom odaát Ausztriában. Az osztrákok rettenetes dühhel támadtak Burián ellen és a fejét követelték. Maga Hz osztrák miniszterelnök kijelentette a képviselőházban, hogy nincs azon helyzetben, hogy Burián eljárását fedezze. így a helyzet nagyon kiélesedett, mondani sem kell, hogy az osztrákoké lesz a győzelem. Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatókc p®“ Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. ISJ!
