Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-04-21 / 17. szám
4 Szatmár, 1909. április 21. „HETI SZEMLE“ Azt mondják, hogy van egy pont északon, ahol a mágnestű elveszti irányát és ide-oda ingadozva, nem mutatja többé a hajósnak : hol az észak, hol a dél? Ilyen irányt vesztetté lesz a művészet is, ha kiinduló és visszatérő alapjául nem szabja meg azon határokat, melyen belül a legönállóbb egyéniségnek is- érvényesülnie kell és lehet. Mert jól jegyezzük meg, más az egyéniség és különösség. Más a korlátlan absolu- tizmus is, más az individium. A különcz még nem egyéniség. Különcz. Az erotikus kitörés még nem tehetség. A sexszualizmus öntudatlan hajhászása sem az. Minden, még a világ legnagyobb művészeinek alkotásában is megtalálhatunk bizonyos természetes korlátokat, határokat. Ezen határokat első sorban megjelöli maga a természetes ész, ha lángész is, ha nem akar az őrületbe, a tébolyba ugrani. Megjelölik azon egyetemes szempontok, melyeket a műtörténet folyama, fejlődése, nagy elmék elmélyedése, a szépnek elemzése és nagy szintetikai összefoglalása, a lélektan örök forrásai, valamint a kultúrtörténetnek változó körülményei tettek azzá. És a pártatlan kritika. A lélektan örök forrásai például bizonyossá teszi előttünk azt a tagadhatlan jelenséget, hogy miként Alexander Bernát jeles bölcselőnk Írja: — A világ mindig megkívánta és megkívánja, sőt áhitozza a szépséget a művészetben. — A szép iránt való érzék — mondja Czigler — az őskori ember leikéből sem hiányzott. Természetes, hogy a társadalmi fejlődés folyamában, miként a gondolkodás, a felfogás, úgy az ízlés is hullámzatosan váltakozott, mint azt Bodnár Zsigmond jeles irodalon- történeti tudósunk kifejtette. És az ő tanának jelentőségét ma mindig jobban és jobban belátják. E hullámzatosság a XX. század elején zavaros, piszkos, felzavart hullámokat hajt — és a szélsőség, sőt a partokon keresztül csapkodó korlátlanságig jut. A legszélsőbb érzékiség felé hajlik a művészet; egész modern művészetünket annak érzékisége jellemzi. Sőt a művészet czégére alatt oly elemet csempész a művészi kalózkodás a lelkekbe,' hogy a társadalom maga döbben meg rajta és az érzékiségbe fűlt művészet kultuszában vergődve keresi az egyensúlyt és biztosabb iránytűt, mikor kérdezni kezdi: — Mi hát az igazi művészet ? Ez a nyugtalanság, ez a megdöbbenés, ez a Bizonytalan támolygás jelzi, hogy a modern művészetet nem találja sem megnyugtatónak, sem táplálónak. — Meg kell borzadnunk — kiált fel jeles munkájában Alexander — a sexualis tobzódásoktól a modern művészetben. — Mintha öntudatát vesztette volna el némely művészünk. Erkölcsi érzékét minden bizonnyal mondja egy másik bölcselő. A színház , . . egyenesen kicsalta magát a művészetből és a kéj vágyat szolgálja: képben és valóságban. (A művészet és művészet értéke ez. munka.) A természetrajzi szemérmetlenséget, mint uj modern művészetet árulják. A modern színházat a csőd fenyegeti. Nem anyagi, mert ellenkezőleg, a színház ma kincses bánya, hanem a művészeti. (I. m.) — A párizsi kiállítások meztelenségeit gyűjtik össze . . . nem meztelen, de levetkezett testeket, melyek immár a művészet uj rabszolgaságát szolgálják. Idézhetnék még más, művészektől való, megdöbbentő nyilatkozatokat, melyek kárhoztatják a zsarnokoskodó abszolutizmust a művészetben ; a korlátlanságot, amely már nem ismer határt, nem bir önmagával és megcsalja a közönséget a művészet mivoltáról, tártaiméiról és értékűről. Ki tagadja, hogy a művészetnek szabadság kell; mert szabad az. De a szabadságot nem kell összetéveszteni — a szabadossággal, a kalózkodással, sőt öntudatlan tobzódással. Mert a partjait legázoló szabadság éppen úgy tönkre teszi az önmaga szabadságát, mint a szabad hajós, aki a rideg észak azon veszélyes területére mer szállani, ,ahol mágnástüje elveszti irányát és — fogolylyá teszi egész az elpusztulásig. Az első és egyetemes határt pedig, ami biztosan megjelöli a művészet hivatását igy fejezi ki jeles esztétikusunk: — Az egészséges művészet, sőt művészi élet az erkölcsi erő nagy épségét követeli meg. bgp. Főpásztorunk a gyémántmiséshez. Főpásztorunk egyházmegyénk gyémántmisés papját, Hampel János tb. kanonok, nyug. fő- gimnáziumi hittanárt bensőségteljes levélben üdvözölte, melyet az ünnepségre utazott Hehe- lein Károly praelátus kanonok nyújtott át neki. A levél következőleg szól: Az ünnep, melyen Főtisztelendőséged mint gyémántmisés fogja hálaáldozatát a Mindenhatónak bemutatni, a a tisztelet és a hála érzelmeit kelti fel széles ez egyházmegyében, amelynek papsága Fő- tisztelendőségedben érdemes Nestorát tiszteli. Midőn e nagy napon, amely csak keveseknek kiváltságos osztályrésze, atyai szeretettel üdvözlöm Főtisztelendőségedet, hálát először Istennek adok Krisztusban ifjabb minden testvérének egyesitett imájával a GO éves papi pályán nyújtott sok kegyelemért. Ipsi jhonor et gloria ! . . De mint főpásztor kötelességsze- rüen hálámat és köszönetemet fejezem ki Főtiszielendőségednek, hogy az isteni kegyelemmel hűségesen sáfárkodva áldásos és igaz papi működésével, a lelkek üdvének fáradhat- lan munkálásával, az ifjúságnak valláserkölcsi nevelésével, áldozatkész szeretetről tanúskodó alapítványaival és adományaival, papi erényeivel és életének minden körben tiszteletet parancsoló példájával életét a jócselekedeteknek szakadatlan lánczolatává tette. Szívből kívánom, legyen Deus ipse merces Ejus magna nimis. Mint oltártestvére gyémántmisés áldását kérem és segítő közbenjárását az Ur oltáránál. Bérmálás. A püspök ur Ő Méltósága a pünkösdi ünnepek alkalmából bérmautra indul. Városunkban, továbbá a szatmári és a nagybányai kerületekben fogja ezúttal kiszolgáltatni a szentséget. Városunkban május 80-án lesz a bérmálás. A bányai kerület sorrendje még nincs véglegesen megállapítva. Ezt majd annak idején fogjuk közölni. A szatmári kerületben a sorrend a következő: Május hó 16-án, vasárnap reggel 7 órakor indulás Csengerbe, ott bérmálás, visitatio, iskola- látogatás. Délután Pátyod fiókegyházban a a templom és iskola meglátogatása. Vissza Csengerbe, ott meghálás. Május 17-én, hétfőn reggel 7 órakor indulás Darára, ott bérmálás, visitatio, iskola látogatás. Estére vissza Szatmárra. Május hó 18-án kedden VaS-kor indulás Lázáriba, ott bérmálás, visitatio, iskolalátogatás. Estére Batizon kőresztül, ahol iskolalátogatás, vissza Szatmárra. Május hó 19-én reggel 7 órakor indulás Zaj lába, ott bérmálás, visitatio, iskolalátogatás, estére vissza Szatmárra. Május hó '20-án csütörtökön reggel 7 órakor indulás Sárközre, ott bérmálás visitatio, iskolalátogatás, estére vissza Szat- márra. Főigazgatói kinevezés. Ő felsége a király Ratkovszki Pál helybeli kir. kath. főgimnáziumi igazgatónak a tankerületi'főigazgatói czimet és jelleget adományozta. Ezzel a szép és érdemszerinti kitüntetéssel lapunk vezető helyén foglalkozunk. A bíróság köréből. Ő felsége dr. Szabó Bertalan nagyszőllősi járásbirónak saját kérelmére megengedte, hogy a beregszászi járásbírósághoz. helyeztessék át, Jancsó Gyula rahói járásbirót a VII. fiz. osztályba sorozott járásbirónak, Roós György nagysomkuti járásbi- rósági, Brenner Mihály máramarosszigeti törvényszéki és Füzesséry György nagykárolyi járásbirósági albirókat jelenlegi állomáshelyükön járásbirókká, illetve törvényszéki bíróvá nevezte ki. Plébános beigtatás. A. 7 év óta árvaságra jutott nagykárolyi gör. kath. orosz plébánia székhelyén f. hó április 18-án iktatták be Miltrovics Endre esperes-plébánost. — A plébániát nem régen (1908. decz. 27-én) kapcsolták át iJetve vissza a munkácsi egyházmegyéhez, a mikor főpásztorunk végezte anunczius megbízásából a visszakapcsolás szertartását. Most ennek a szertartásnak mintegy természetes következményekép megtörtént a liivek régen óhajtott lelkipásztorának beigta- tása, a melyet Papp Antal főesperes végzett a munkácsi püspök megbízásából. A beiktatásnál úgy a vidékről, mint helyből számoson vettek részt az egyházi és világi előkelőségek közül. — Délután 1 órakor bankett volt a polgári kaszinó dísztermében, a melyen mintegy 300 személy vett részt. Sok pohárköszöntő hangzott el. Papp Antal főesperes a szentséges atyára és az apostoli királyra emelte poharát, Miltrovics újonnan beigtatott esperes-plébános az egyházmegyei főpásztorra majd a város főispánjára. A főispán a gör. kath. egyház vezetőségére és Szabó Jenő kúriai biró miniszteri tanácsosra. Somossy Miklós Apponyi Albert kultuszminisztert éltette és sürgönyileg fejezte ki hódolatát. Ugyancsak Mitrovics a város polgármesterére és a város polgáraira emelte poharát. Récsei Ede kegyesrendi .házfőnök az újonnan megérkezett kartásat üdvözölte, Debreczeni polgár- mester a város közönsége nevében üdvözölte. A bankett az esti órákban ért véget. Aki igazan finom, kényei- TT } ■jr f aki dúsan felszerelt ozlpö-raktárában ____ -___•____ . , . Bf — — - A 1 1 __ „ _. --------- csakis valódi finom borból a már is vime s, elegáns es tartós 11 11 | Q 1 (J 1 laghirü hazai gyárakban készült czlpöhoni gyártmányú VMM.] (1 II MN llOZ ^‘pes • . - v • . , „ * 11 vv v WAX v W — üzletéből m nden olcsóbbrendú készit- l«iD DGllt 3KäF U ményt, a szokásos bör-és talputánzatoPi , r , r kát teljesen kiküszöbölte, s akinek árui Vásárolni, ÖZB/tmár, -L)GáJ£-tGr °slnossá9 dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki- az forduljon bizalommal n (Keresztes András - féle ház), ■ viteiü ozípök és csizmák is készülnék. A
