Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-04-15 / 16. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909, április 15. magyar koalicziós pártok solidaritá- sára bontó hatással lesz. A bankügy nem volt felvéve a koaliczió programmjába. Nem kell tehát azt oda beleerőszakolni. A provisoriumba a függetlenségi párt minden elvtagadás nélkül belemehet. Hiszen ezt hirdeti maga Kossuth Ferencz is, midőn egész határozottan kijelenti, hogy előbb kellett volna a koaliczió programmját inegvalósitani, amely még most is befejezetlen és csak azután venni elő a bank kérdés ügyét. A nemzet érdekéből cselekednék tehát a függetlenségi párt, ha beleegyeznék a provisoriumnak meghosszabbításába 1917. — ig mikorra meg'lennének oldva azok az összes feladatok, melyeket a koalizált pártok magokra vállaltak és el lenne érve az a főczél, hogy együtt maradhatnának a kormányzatnak jelen faktorai, tovább vezethetné az államügyeket a mostani kormány, mely nagyhorderejű szoczialis törvényeivel már eddig is oly sok jót tett a nemzettel, s melynél — bátran ki lehet mondani — tisztességesebb kormánya Magyarországnak még nem volt. A függetlenségi párt két nagynevű vezérének felfogásából következtetve és az ő kitartó akaraterejükben bízva, hajlandók vagyunk azon reményünknek adni kifejezést, hogy a kartell bank bukása esetén is megfogják találni a módját annak, hogy az ország feje felől a mesterségesen feltornyositott fellegeket elhárítsák. Adja Isten, hogy úgy legyen. A tartalékosok szabadságolása. A hadügyminisztérium elrendelte, hogy megkezdjék a Boszniában, Herczegovinában és Dalmácziában levő csapatok tartalékosainak szabadságolását. Mig néhány nap előtt elrendelték azon tartalékosok rögtöni szabadságolását, akik a monarchia belsejében esetleg szükségessé váló pótlások czéljára hivattak be, most elrendelték azt is, hogy az összes, a határországokban levő tartalékosokat, a szállítás lehetőségéhez képest hazaszállítsák, leszereljék és a nem aktiv állományba visszahelyezzék. Magától értődik, hogy itt azok a tartalékosok is beleértendők, akik már 1908-ban befejezték 3 éves sorhadiszolgálatukat, azonban kivételes szolgálattételre tartattak vissza. A behívott póttartalékosok közül csak annyit tartanak vissza, ameny- nyi szükséges, hogy a Boszniában, Herczegovinában és déli Dalmácziában lévő csapatokat a felemelt békelétszámon tarthassák. Az 1909. deczember havában visszatartott, 3 évi sorhadiszolgálatát leszolgált legénység aktiv szolgálatát 3 fegyvergyakorlatként számítják be, a többi tartalékosét pedig egy fegyvergyakorlatként. Tekintettel a kedvezőtlen szállítási viszonyokra és az aránylag nagy távolságokra, azzal kell számolni, hogy a tartalékosok hazaszállítása hosszabb időt fog igénybe venni. Szieber Ede. Lapunk múlt számában röviden hirt adtunk Szieber Ede nyug. kassai tankerületi főigazgató haláláról. O azonban sokkal nagyobb ember volt, mintsem, hogy egy rövid hir keretében napirendre lehetne térni halála felett. A nevelés és tanítás ügyének egy fényes csillaga tűnt le az ő személyében az élők sorából, szinte pótolhatatlan űrt hagyott maga után úgy ezen a téren, mint a társa! dalomban. Csaknem egy félszázadon keresztül állott a tanügy szolgálatában, hivatását páratlan buzgalommal és igazságérzettel töltve be. Jóságos lelkülete nem ismert határt kartársainak és tanítványainak szeretetében. Kiváló tapintattal adta meg az irányt a gondos tevékenységre, jó példájával maga járt mindig legelői. Valósággal rajongtak érte az emberek, mert minden szavából,minden cselekedetéből végtelen jóság és nemesség sugárzott ki. Tanári működését 1858-ban kezdette meg, néhány év múlva már igazgatónak nevezték ki, az ungvári kir. kath. főgimnázium élére állították. Itt érte el tanári működésének 25-ik évét, mely alkalommal úgy Ung- vár városa, mint egész Ungmegye fényes ünnepeltetésben részesítette a tanügynek eme kiváló bajnokát. 0 felsége 1886-ban a besz- terczebányai tankerület főigazgatójának nevezte ki, honnan egy évi működése után .saját kérelmére a kassai tankerület vezetését bízták reá. Ebben a minőségben minden évben megfordult városunkban, hogy meglátogassa a helybeli főgimnáziumokat. Jövetele ünnepnap volt a növendékseregre, de ünnep volt mindenkire, kik környezetében lehettek. A kassai tankerület élén országos hírnévre tett szert. O felsége is három Ízben tüntette ki rendkívüli érdemeiért. Először a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta neki, később királyi tanácsosnak nevezte ki, nyugalombavonulása alkalmával pedig a III. osztályú vaskorona renddel tüntette ki. Mint a kassai tankerület főigazgatója érte el 1899-ben a tanügy szolgálatában eltöltött kiváló működésének 40-ik évfordulóját. E rendkívüli alkalomból fényes ünnepségeket rendezett részére Kassa városa, de nemcsak Kassa ünnepelt, hanem ünnepelt vele az egész tankerület, sőt ünnepelt az egész ország eme jeles fiának tiszteletére. Ezután sem nem beszélek, de még nem is hallgatok német szóra. — Lehetetlen ! — Úgy vagyon az méltóságos uram és nem másképpen. Ezt a rövid kérelmet akarnám felséges királyomhoz eljuttatni. Azért folyamodtam kihallgatásért. Az esperes ur aztán szaporán elmondja, hogy az a rövid, kérelme, melyszerint egy közlegénységig lecsapott dragonyos főhadnagynak kegyelmi kérvényéről van a teksztus. — Úgy történt a dolog, hogy bál volt K . . .,. t. A főhadnagy kapitányával egyetemben udvarolt a vármegye legszebb leányának. Egyszer egyik, máskor a másik tánczolt vele. De egyik se tudta kiütni a nyeregből — a másikat. Hajnal tájban egyszer csak eszébe jut a kapitánynak, hogy gyakorlatra kell vezetni a századot. Nyomban oda is szól vetélytársának: — Főhadnagy ur ! Azonnal vezérelni a századot. A főhadnagy elsápad. Lába egy pillanatra gyökeret ver. De ő katona. Engedelmeskedni tartozik. Indul tehát, de nem bírja elnyomni felindulását. Olyat mond, hogy a kapitányát akár a föld nyelte volna e! inkább. Áruló mindig akad e világon. Most is került. Másnap kérdőre vonják a főhadnagyot. — Igaz-e, hogy mondotta? Katonának hazudni nem szabad. Katona gyáva nem lehet. — Mondottam és ismétlem, szólott a főhadnagy a vizsgáló' ezredesnek. A katonai bíróság fogságra Ítéli a főhadnagyot. 0 fellebbez. A felsőbb biróság tovább megy. Valami csintalan §-ust keres. Lecsapásra Ítéli. Közlegény már a főhadnagy. Férfias bátorsággal és megadással viselné sorsát. De él még agg édesanyja. Mi lesz ő vele? Hogy adja tudtára ennek a sir szélén tipegő ősz anyának az őt ért csapást. Gondol egyet. Elmegy az esperes úrhoz. Megkéri, tudassa a szomorú hirt édes anyjával. — Hát nem lehet itt valamit pegi- teni, kérdi az esperes ur nagy léleknyu- galommal. — Nincs abban már mód jó esperes ur. — Nincs-e? Hát őfelsége a király. A legfőbb hadbíró? —- A király? Magasan áll ő felettünk. Nem ér oda a mi szavunk. Nincs is érdemem reá. — Hát valami sok nekem sincs. De egy kevés csak akad. Ha egyéb nem, hát az, hogy eddigelé semmiért sem kunyorál- tam. írjon csak egy folyamodványt. Van Bécsben egy nagy úri pártfogóm. Majd csak eligazítja a dolgát. A folyamodást megírta. Most itt vagyok méltóságos tanácsos ur a nagy úri pártfogóm előtt — a folyamodással. A méltóságos tanácsos ur átnulva néz az esperes urra. Aztán hirtelen kérdezi: — Hát rokona az esperes urnák az a főhadnagy ? — Rokonom-e ? Már, hogy volna rokonom, mikor cseh — az istenadta. A kihallgatáshoz jut az esperes ur. Őfelsége átveszi a kérvényt. De mindjárt meg is jegyzi: — Bajos lesz 1 — Hej, dehogy bajos, dehogy bajos ki’rályom, felséges jó uram. Én is tudom, CSAPÓ LAJOS ÉS POLGÁRI SZABÓ SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPD LAIOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s zabó- mester.
