Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-03-24 / 13. szám
9 IIETÍ SZEMLE“ Szalmái', 1909. márczius 24. rálylyal kötött paktum értelmében nem lehetett ellenök szigorúbban fellépni és vád alá helyezést indítványozni. Mindazonáltal a képviselőház meg akarta örökíteni nevezett kormánynak nemzetellenes működését, s azon határozatot hozta, hogy átadja őket ,,a nemzet élő lelkiísmeretének“. A népszerű járadék. — Irta : dr. Dencz Ákos. — Az elmúlt napokban közgazdasági és politikai életünknek egyik kiváló tagja a bankbizottság ülésében rámutatott azokra a nagyfontosságu előnyökre, amelyek a csekk és kliring, e két modern fizetési módozat elterjesztésével és népszerűségével járnak. Fejtegetései során különösen a postatakarékpénztárt emelte ki, amely e téren az utóbbi évtized alatt szinte meglepő eredményt mutatott fel. A postatakarékpénztárt berendezése és azon szervezete, mely főképp az országra való kiterjedtségében nyilvánul, tette képessé arra, hogy az érintett fizetési formák hazánkban minél nagyobb mértékben népszerűvé leltek. E tulajdonságánál fogva igyekszik a kormány azon, hogy a postatakarékpénztár révén oly intézményeket létesitsen, amelyek mig egyrészt a nép jólétének, gazdasági és anyagi fejlődésének emelkedésére szolgálnak, másrészt pedig az államhitel erősbülését, az államkölcsönök minél kedvezőbb és előnyösebb elhelyezését czélozzák. Az első ilynemű intézkedése volt a postatakarékpénztárnak a múlt év derekán életbe lépett zárt betétek intézménye. Annak idején úgy a napi, mint a szaksajtó foglalkozott vele; minden oldalról megvilágítván azon nagyfontosságu előnyöket, amelyek az önbiz- tositás ezen czélszerü eszközével járnak. Ehelyütt még csak azt a váratlan és meglepő eredményt akarjuk regisztrálni, mely a postatakarékpénztár uj üzletágában minden várakozáson felül nyilvánult, messze túlszárnyalván mindazon eredményeket, amelyeket egyéb üzletágai létesítésük első évében felmutattak. A folyó év január 1-én életbe lépett azon nagyfontosságu reform, amely a betevők részére a nagyobb jövedelmezőség, — magára az államra nézve pedig a hitelélet fejlesztése szempontjából bir elsőrangú fontossággal. Milliókra rúg az az összeg, amit a magyar állam az államadóssági czimletek után külföldi tőkéseknek elfizet. Önkéntelenül is felmerül az a kérdés, miért helyezi el az államkincstár járadék czimleteit külföldön akkor, amikor az jelentékeny áldozattal is jár? Nincs szándékunkban azt hirdetni, hogy a külföldi tőke alól elzárkózzunk, hanem igenis, azt óhajtjuk, hogy a külföldi tőkét csak akkor vegyük kölcsön, amikor annak felvétele ránk nézve csak előnyös. Az a kíméletlenség, kapzsiság és kiuzso- rázás, amelyet a hitelező államok és tőkések részéről minden egyes kölcsönfelvételnél tapasztalunk, még inkább megerősít ezen véleményünkben. Ha még hozzávesszük, hogy az állam hiteléletét egy-egy nagyöbb kölcsön felvétele által teljesen kiszolgáltatjuk a hitelező külföldi államnak, a szükség kényszerítő szava is amellett szól, hogy az államadósságok elhelyezésének kérdése egyike a legégetőbb megoldandó gazdasági problémáknak. A megoldás egyik előnyös módozatául a magyar kormány a postatakarékpénztárt szemelte ki a részjáradék-üzlet életbeléptetésével. Czélja ennek a magyar járadékpiacznak megteremtése, a magyar koronajáradéknak hazánkban való népszerűsítése. Az akadályok, amelyek e téren fennállanak, főképp három pontban foglalhatók össze: Az elsők egyikét, amely magának a koronajáradék kötvény- czimletek értékszerü elosztásában nyilvánul, mindjárt elhárítja az uj intézmény azáltal, hogy nem csak az vehet járadékot, akinek a legkisebb 100 koronás czimlet beszerzésére van tőkéje, hanem az is, akinek csak 75, 50, vagy 25 korona névértékű járadék vételárával rendelkezik. Az előny itt már szembeszökő, mert a befektetés már nem a postatakarékpénztári alacsony kamatot, hanem a járadék kamatozásának megfelelő hozadékot szolgáltatja; tehát ha valakinek 25 koronája van mint betét a postatakarékpénztárban, akkor az jelenleg 3°/o kamatot hoz; — ha pedig e pénzen a betevő részjáradékot vétet, akkor a pénze már a névérték után 4% kamatot fog hozni, ami — figyelembe véve, hogy a járadék jóval névértéken alul kapható — még 4°/o-nál is magasabb kamat- téritmény. A járadék népszerűsítésének második akadálya a gazdasági intelligenczia hiánya. Az állam pénzügyi viszonyait, a gazdasági és hitelélet jelenségeit, annak természetét és lényegét, — eltekintve azon csekély kivételektől, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele hazánkban, — alig ismerik. Különben, ha ismernék is, akkor sem lehetne a járadék propagálásától sokat remélni azon egyszerű oknál fogva, hogy pénzintézeteink legnagyobb részt többet fizetnek, mint amennyit a járadék hoz. A postatakarékpénztár azonban, ha sikerrel állta meg helyét a tőkefektetés terén a 3%> kamatlábbal, — joggal remélhető ez a 4%-os részjáradéknál is. Azok a körök, amelyek magával a néppel közvetlenül érintkeznek, — amelyek a kis tőkéseknek, a vidéki publikumnak, földműves gazdák, iparosoknak vezetői és tanácsadói, mint a jegyző, biró, tanító és pap és azon felül pedig maguk a postaalkalmazottak is, hisszük, nem fognak késni a koronajáradék kétségtelen előnyének, biztosságának és tőkebefektetésre különösen alkalmas voltának megmagyarázásával és felsorolásával. Ezzel a harmadik és legfőbb akadály is, ami magának a magyar népnek az értékpapírok vásárlásától való idegenkedésében nyilvánul, — könnyen, minden nehézség nélkül elhárítható lesz. Magyarországon a népnek igen nagy tömege van, akinek kezében a pénz egyáltalában meg nem szaporodik. A publikum közönyössége, passzivitása min alapszik, — alig magyarázható. Talán a magyar természet lenne az az egyedüli ok, amely a kalmárszellemtől mindig távol állott? A vállalkozási kedv népünknél sohasem volt úgy kifejlődve, mint nyugati szomszédainknál. Nem is olyan rég volt az, amikor nem csak a paraszt, hanem a kispolgár is a tőkegyűjtésnek azt a módját választotta, amelynek takarékpénztára a ládafia, vagy a harisnya volt: A pénz tulajdonosa jobbnak és biztosabbnak látta tőkéjét otthon hagyni. Ámde ha gyanakvó és féltékeny volt a pénzintézetekkel szemben, nem szabad megengedni, hogy az állammal is az legyen. Kötelességünk egyformán támogatni az államot, amely mindnyájunké nemes munkájában. Az állam, amikor szükségletei fedezésére kölcsönhöz folyamodik, elsősorban saját népéhez kell, hogy forduljon már azért is, hogy az a rengeteg kamat, amit a kölcsön felvételekor kibocsátott járadék-czimletek után fizetnie kell, — itt az ország határán belül maradjon, E tekintetben példaképen állhat előttünk a franczia és bajor paraszt példája, akik tudvalevőleg a legszívósabb vevői hazájuk államadóssági kötvényeinek. Es emeli azok önérzetét is, mivel az állam hitelezőjévé válván, büszkén nevezi magát rentier-nek. Ha már most ezen akadályokat sikerül mind lekiizdenünk, hisszük, hogy a magyar hitéletnek a postatakarékpénztár uj intézménye révén friss, forrást nyitunk és népünk a 25 koronás részjáradék vásárlásával minél tömegesebben fogja a postatakarékpénztárt megbízni, aminek eredménye az lesz azután, hogy fix kamatozású czimleteknek hazánk teremti meg az állandó és megbízható piaczát és nem kell amiatt aggódni, hogy mi történik a járadékunkkal, hogyha Ausztriának, vagy a külföldnek akár a hangulata rossz, akár pedig egyéb fix kamatozású papírosakkal úgy el van árasztva, hogy a magyar címleteket már nem szívhatja fel. Kossuth miniszter kétségkívül régiméjének legüdvösebb reformját teremtette meg a postatakarékpénztár utján és a részjáradék üzletben és most már csak magyar népimkor^ a sor, hogy az a kívánt eredményt meg i§ hozza. Népszövetségi gyűlések. Az agitácziós vasárnapról később érkezett tudósításaink a következők: Turterebesen Dimnnd Lajos h. esperes nyitotta meg az értekezletetet a rk. iskolában egybegyiilt nagyszámú rk. és gk. hívek előtt. Jelen voltak: Hofbawr Ignácz- nyug. lelkész, Mosolygó József gk. lelkész és az összes tanítók. A központ kiküldöttje Friichll Ede ismertette aztán nagyszabású beszédben a népszövetség czélját, szervezetét. Eddig 115 tag van, de kilátás van még ennyire. Alsóhomoródon a népszövetség vasárnap délután 8 órakor gyűlést tartott. A nagyszámú megjelent közönségnek Einholz József lelkész adta elő a népszövetség üdvös hasznos voltát, buzdítva a tagokat, hogy hassanak oda miszerint minél többen ismerjék meg a népszövetség áldást hozó önmüvelő hasznát. Ezután Nyisztor József körjegyző ajánlotta a román ajkunknak a népszövetséget, kik is szívvel lélekkel e mozgalommal együtt éreztek. Husztról folyó hó 14-én egyelőre 57 taggal csatlakoztunk a budapesti katholikus nép- szövetséghez. ül RUHA-ÜZLET!3 í ül RÜH A-ÜZLET! Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) * uni. kész férfi-, női- és ■“,a leMohmAbl» árak meWeH ian rá----------------1-------------lasztekban kaphatok tavaszi rnhak, ferfi-oltonyok, gyerm ekrilha-ÜZlete, felöltők különféle gyermekrnhák. valamint dús ’ választékban a legelegánsabb női kabatczikkok.
