Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-18 / 12. szám
9 HETI SZEMLE Szatmár, 1908, márezius 18. a nemzet öngyilkossági kísérletével. És e merész kísérletezéssel oda állíthatnék a magyar nemzetet -Mohács élé. Ki ne szeretné, ki ne óhajtaná, hogy e hazában minden embernek egyenlő politikai jogai legyenek? Ám, nem szereti-e valaki gyermekét azért, mert kezébe kést nem akar adni? Éretlen gyermeknek kés, éretlen embernek korlátlan politikai jog: kész veszedelem. A magyar nemzet mindig hive volt — a szabadságnak. Rajongója, sőt sokszor e rajongásának áldozata. Bőkezűen osztogatta a szabadságot mindenkinek. De annyira még sem mehet, hogy elveszítse történelmi belátását, mely arra oktatja, hogy a magyar alkotmány két lélektani jelenséget mutat fel. A természetes fejlődés útját és ezzel saját fajának, a magyarság uralmának biztosítását. Szép, nagy gondolat az általános választói jog gondolata. De csak akkor életrevaló idea, ha azt a reális és különösen a nemzeti élettel összhangzásba tudjuk hozni. És ha ezt az összhangzást higgadtan, kellő körülekintéssel mérlegeljük: lehetetlenség, hogy meg ne találjuk a középső utat. A választási jog határainak kiterjesztését első sorban a mi nemzeti nagyérdekeinknek kell meghatároznia. Nem elég a választási törvény teljes kitágítása. Sőt veszélyes. Meg kell tartanunk itt is — a fokozatosság nagy és bölcs elvét. A népet a politikai jogokra rá kell nevelni. Ainily mértékben általánosabbak lesznek a mi nemzeti, vallás-erkölcsi nevelőoktatásunk eredményei, amely mértékben nem legyőzzük, de meggyőzzük a nemzetiségeket, hogy csak velünk együtt érezve, gondolkodva és munkálkodva élhetnek Mi természetesebb tehát, hogy ha magasztos elveinek — tudatában az egész müveit — a műveltséget a szónak ettikai értelemben veszem — az egész müveit társadalom támogatására számit az a katholikus Népszövetség, mely őszinte hitének és hazaszeretetének magasra emelt zászlajával mint becsületes lovag lép ki a porondra, hogy a közélet számottevő tényezőjeként küzdjön hitével a mesterséges furfanggal homályba borított történelmi magyar haza boldogabb j övőj éért. Jogot kér, hogy az igazság uralmát megteremtse, szabadságot, hogy a lelkeket az élői téletek bé kőitől megszabadítsa. — A népieteknek Krisztus képe szerint való kialakítása a főczélja. Magasztosabb eszménnyel senki sem kecsegtethet, ha tisztán csak emberi szempontból vesszük is a dolgot! Működését szent hitünkre és a haza szeretette alapítja. Jelöljön meg más, ha tud, szentebb alapokat! Szeretettel és igazsággal tért hódítani. — Nemesebb eszközöket nem ismer a világ! és boldogulhatnak e földön, e hazában, mely egységes és magyar kell, hogy legyen: amely mértékben a földhöz, e haza érdekeihez kapcsoljuk ami munkás népünket: annál szélesebb alapokra helyezhetjük és tágíthatjuk az általános politikai jogokat. A magyar nemzeti nevelő-oktatásnak feladata ez az alapozó, ez az uj korszakot teremtő munka. A magyar nemzeti nevelő-oktatásnak tehát nemcsak a múltat kell tanítania, de a jövendőt is. Akkor ez a nemzet politikailag is érett lesz. így kapcsolódik össze nemzeti életünkben: a politika és pedagógia. Az „ember.“ A nagykárolyi Oltáregyesület 1908. márezius hó 1. estélyén előadta: Varjas Endre. Az „élet királya“ — ahogy magát Mulde Oszkár büszkén nevezi — az „élet koldusáé, Áss. sz. Ferenczet soha meg nem szereti, ha börtönében kezébe nem kerül az evangélium. A biblia vert aranyként értékes, örök szavai azonban megmutatják neki az egyszerűség fönségét. így pillantja meg Áss. sz. Ferenczet. . . Rajongva ir róla. Csodálja. — Megérdemli a bámulatot. Ennek az átlátszóan tiszta, derült léleknek volt egy gyermekiesen naiv, megható cselekedete. Csak nagy bölcs, vagy ártatlan gyermek gondolhat ilyet. . . Levelet irt — a világnak, királyoknak és koldusoknak, hősöknek és félénkeknek, mindenkinek, akiket egyformán testvéreinek hiv. Hogy nem tesz különbséget nagyok és kicsinyek közt, hogy-egyaránt ir aggnak és ifjúnak, ebből egy nagy gondolatot olvasok ki. Az emberi élet problémájának egyszerű és fönSéges megoldása ez. Meglátására egy oly érintetlen, ártatlanul gyermeki lélek kell, aminő sz. Ferenczé. Az ő szemével nézve nincs különbség a biHóditó hadjáratra indulunk igen tisztelt •hölgyeim és uraim, hóditó hadjáratra, melyben a hadi zsákmányt a lelkeknek önfeláldozó szeretete képezi. A népléleknek helyes irányban való kialakulása s a legszentebb eszményekhez való visszavezetése lebeg szemünk előtt s ez a gondolat megacélozza erőinket s fölhevíti „magas szenvedelmünket.“ Ily érzelmek között üdvözlöm a vidéki, főként a csanálosi népszövetség nevében a nagy károlyi kath. Népszövetséget. Mi, mint folyondár, a nagykárolyi erős tölgygyei egy talajból szívjuk életerőnket. Hűséges szeretettel s elismerő odaadással simulunk a nagykárolyi erős törzshöz. így hát nem nézünk a jövőbe, mert egymást segítve és támogatva nincs hatalom, mely a zászlót kiragadja kezünkből, mig diadalmi jelvényül, boldoggá tett hazánk várfalára ki nem tüzzük azt. Adja Isten, hogy úgy legyen! boros imperátorok, hóditó hatalmasok és azok között, akiknek száma és neve: légió. Egy neve van mindegyiknek: ember. Hatalmas név ez, a melyen nem győz még a halál sem. Bibor és rongy, koldusbot és korona, csak a temetőig kisérnek el, azon túl lefoszlanak e földi élet üres és hiú díszei. Belépni a másik életbe király, vagy koldus alakjában nem lehet. Az örökkévalóság nem ismer urat, szolgát . . . csak embert. A múlandóság osztályozása, a mikor csak porphyrogenitusokról beszél és hallgat a milliókról, rósz, — az örökkévalóságé helyes. A régiek mintha megérezték volna ezt, mikor nagyjaik sírkövére ezt vésték: „Hic vir iacet. — Itt férfi, ember nyugszik.“ Ha ezt visszhangozza az örökkévalóság is, akkor az történik, ami Saullal, aki mint gyermek indult el atyja szamarait keresni, és nem tudta, hogy várja már őt a koronázó kenet s hogy lelke akkor már egy királynak lelke. Szokatlanul különös gondolat, hogy ezért a czimért: ember, ép úgy kell küzdeni a nagy nevek viselőinek, mint a névteleneknek. Ez a tróntól ép oly magasan áll, mint a kunyhóktól. Mert ideál, a melyet el kell érni. Egyforma utat kell érte megfutni a hatalmasoknak s az elnyomottaknak. Semmivel nincs közelebb hozzá a dúsgazdag, mint a nyomorult Lázár. És mégis, bármily messze van — mert messze van — inkább elérhető, mint a föld bármely czélja. Királylyá nem lehet mindenki, akárhogy is törekszik. A mint „poéta nascitur“, ép úgy születni kell Beethovenné, Michel Angelová, Napóleonná. De „emberré“ — mindenki lehet.) Hanem ha „hivatalos“ is mindenki e névre, elérni mégsem könnyű. Az „ember“ sokat jelent. Mikor egy igazi typusa az embernek megjelent a Jordán vize mellett, mélységes bámulat közelit felé. — Ki vagy te ? — teszi fel a kérdést Iver. sz. Jánosnak a csodálat hangján a tömeg. — Vájjon próféta vagy-e? — Nem. — Vájjon a Messiás, vájjon Isten vagy ? — fokozza az ámuló hódolat. — Nem. — Hát ki vagy? — Tovább fokozni már nem tud a bámulat. A feleletre Diogenesnek nappal is égő lámpája kialudt volna. — Ember — igy hangzott a válasz. Ne vessük meg ezt a nagy szót. Érdemes tovább is bonczolgatni, hogy mit rejt mélysége. A múlandóság e nagy világában minden bevégzett. A nap, madár, virág, holnap is az ami ma, de az ember születésekor csak — vázlat. (Pesnell.) Tökéletesítenie kell magát s a befejezést, a végső vonásokat rajta csak az örökkévalóság alakítja ki. Ha nem tökéletesedik, az örökkévalóság elveti, mint silányságot. A mélységes érzések költője, a melegszívű Dickens, fájdalmasan töpreng: miért van az, hogy ártatlan gyermeki arezok csodás szépséget Ígérő vonásai halványulnak, eltünKÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁR, DEÁK-TÉR Előre haladt idény miatt mélyen leszállított árak. Posztók és barehetek beszerzési árban, színes, crém és fekete szövet, batisztok nagy választékban. Vászon és kanavászokban gyári raktár. Női és férfi fehérnemüek, ing, gallér, kézelő, harisnyák és minden más cikkek a legolcsóbb árban.
