Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-08 / 2. szám
2 szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — ti korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — - 1 ftii , Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. FelelSs szerkesztő BÁTHORY END íí K. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget, és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány najtó“ czimére küldendők, (Iskólaköz 3. sz.) Hiidetések jutányos árban vétetnek fel. Nyílttér sora 40 fillér. A lsti> megjelenik miinleu szerdau. | mások becsületéből igen praktikus dolog, még ha az élhetetlenek (mind azok vagyunk mi, idealisták!) ezt el is ítélik. Mert hiszen a becsület, a mások becsülete, amit ellopnak, amit a piaczra dobnak, amit az , . utcza sarába tipornak, ez a becsület manapság jól ■ értékesíthető áru. Ebből ma már nemcsak megélni lehet, de meghízni is. Akik a mások becsületéből élnek. „Egy beteg iskola van nálunk. . . Mindinkább látunk olyan politikusokat előtérbe tolulni, akik nem saját tevékenységükre alapítják működésűket, akik nem a saját becsületükből, hanem a mások becsületéből élnek.“ E szavak a magyar miniszter- elnök ajkairól hangzottak el a képviselőház decz. 20-iki ülésén. Ha ez érdekes kijelentés igazsága csupán a politikai élet dűlőjén volna érvényes, a baj nem volna annyira lesújtó sa közszellemben sem volna észlelhető bizonyos megdöbbenés az anyagi zavarokkal párhuzamban haladó erkölcsi decadence miatt. Elvégre is a politika „az exigen- ciák tudománya“, mely az etika törvényei iránt nem túlságosan érzékeny. Ámde olyan emberek, kik nem a maguk, de a mások becsületéből élnek, nemcsak a politikai világban, de egész társadalmi életünk minden területén léteznek, még pedig seregestül. S ha csak léteznének! De uralkodnak is! Aki kissé mélyebben beletekint a mai társadalmi élet hullámaiba, röktön észreveszi azt a rettenetes harezot, melyet az $ érvényesülésért visznek az emberek. Tisztességes eszközökkel: jellemmel és tehetséggel, minél kevesebben; a boldogulási ösztön válogatian eszközeinek s végső erőlködéseinek borzalmaival a legtöbben. Mert érvényesülni kell, érvényesülni! Bárhogy, bármi módon, bárminő eszközökkel. A mások tisztességének, becsületének, életének árán is. Homo ho- mini lupus. Nézzünk csak szét a modern zsurnalisztikában. Nagyobb része a mások becsületéből él és gyarapszik. Egész hírlapvállalatok alakulnak és prosperálnak, melyeknek legkelendőbb s legnyereségesebb portékájuk: másoknak a közvélemény piaczára dobott becsülete. Számot vetnek annak a publikumnak romlott ízlésével, amelyek, mint valami modern Minotaurus, csak botránnyal s embertársainak sárba gázolt becsületével elégíthetők ki. Semmi sem szent előttük: egyforma czinizmussal állítják ki pellengérre a férü becsületét és a védtelen nő tisztességét, nem törőöve azzal, hogy ami a közönségnek egy pikáns újdonság csak. az a megliurczoltnak egész jövője és élete, Az a „sötét, durva középkor“ a gyengék gyámolitója s a becsület védője, hogy lenézné ezt a mi „magas kultúránkat“ humanisztikus hazugságaival együtt! De nemcsak a zsurnalisztika terén értékesíthető portéka a mások besározott becsülete, meg lehet ma már abból élni mindenütt. A vele üzérkedők találnak vevőt eleget. A fülek könnyen kinyitnak minden piszkos rágalomnak és sok ember ezt a mérges kotyvalékot oly gyönyörűséggel issza, mintha pezsgő volna. Egy anekdota jut eszembe. Két testvérről szól. Az egyik tiszta eszményeivel ment bele az életharezba s egyedüli törekvése az volt, hogy a saját hasznos tevékenységével érvényesüljön, a maga becsületéből éljen. A másik az érvényesülésnek más útját választá: elveket hirdetett, melyeket nem vallott, érzelmeket negélyezett, melyeket nem érzett s mindenkin átgázolt, kiről azt hitte, hogy haladásának útjában áll. Midőn már sok embernek a becsületét tiporta sárba, idealista testvére kérdőre vonta: — Ugyan bátyám, miért gázolsz te mindig a mások becsületében ? — Azért, kedves öcsém, mert én nem tudok becsület nélkül élni, nekem magamnak azonban — mint jól tudod — már régen nincsen. Élni pedig kell. Igen, élni kell! Élni pedig a Nagy baj biz az, hogy vannak, még pedig szép számmal emberek, kik embertársaik becsületéből élnek. Még nagyobb baj, hogy ebből a mesterségből ma már gyarapodni is lehet vagyonban és tekintélyben. A veszedelemnek súlya azonban az a hatalom, melyhez ennek a ezéda mesterségnek, ennek az alávaló üzletágnak a révén el lehet jutni. A társadalom csak úgy hemzseg az igy felkapaszkodottaktól, kik előtt igen sokszor épen azoknak a szegény hajótörötteknek kell reszketniük, kik tiszta eszményekkel mentek az életharezba s küzdöttek értők — egész a tragikumig. Hogy társadalmi életünk melyik területén honorálják legjobban a mások becsületével való üzérkedést, bajos volna megállapítani. Ennek az üzletágnak könnyen boldoguló híveit mindenütt megtaláljuk, még oly pályákon is, melyek a legideálisabb alapokra helyezkednek s melyeknek hivatásuk és czél- juk volna Benntartani az emberiség hitét az igazság és szeretet eszményei iránt. És ez nagyon szomorú jelenség. Mert ha valaminek e rut nyavalyától tisztán kellene maradnia, az első sorban az altruisztikus czélokat hivatásából szolgáló pálya volna, minő pl. a lelkészi, tanári, tanítói, szerzetesi pálya. Minden más pályán bizonyos mértékű feladása az ideális eszményeknek önző életórdekekért, érthető; nem érthető azonban az az oly pályákon, melyeknek épen az ideális eszményeknek ápolása, terjesztése adja meg a létjogot. t _____________________________________I __ CS APD LAJOS ELSŐRANGD PAPI- V V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok 33©«íjÍ£-tl0ri *?.j (I. emeleti).’ A készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPD LAIOS, ES POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és önöm kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a b ó— mester.
