Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-02 / 49. szám

Szatmár, 1908. deczember 2. tiett szemle“ O tóság, végül tapssal és élénk éljenzéssel ho­norálta. — Most ismét egy hires szónok állt a közönség elé. Bodnár Gáspás szentsz. ta­nácsos, képezdei tanár, országos hirü iró és szónok, lapszerkesztő, hatalmas szónoki erő­vel, megkapóan fényes motívumokkal muta­tott rá a sajtó fontosságára, hátrányaira és előnyeire. Beszédének gerincze az volt, hogy a katholikus ember tartozik támogatni, ol­vasni a jó katholikus szellemű lapokat. A tüzes hévvel s lelkesedéssel előadott pom­pás beszédet megéljenezték, megtapsolták. Kulcsár Ferencz jézustársasági atya beszéde folyamán megalakult a tisztikar. Elnök lett Fásztusz Elek, igazgató Veszelovszlcy Béla műépítész. Választottak még helyicsoport ve­zetőket is. Szűcs János szép szavalata után a közönség lelkes hangulatban, a kongregá- cziós induló hangjai közt szétoszlott. — Katholikus nagyjaink közül ott láttuk: He- helein Károly, Pemp Antal, dr. Binder And­rás kanonokokat, Szabó István pápai prae- látust stb. A nagykárolyi Oltáregyesület fel­olvasó estélyéről múlt számunkra elkésve vettük az alábbi méltatást. A lap már ki volt nyomva, mikor érkezett. Most a követ­kezőkben adjuk : A nagykárolyi Oltáregye­sület ezidei első felolvasó estéje remekül sikerült. Pallmann Péter rövid, talpraesett megnyitója után, melyben az élőképekből kiindulva az esték czélját festőién jelezte, egy élőkép ragadta a néző-közönséget az égbe. Jákob álma volt ez. Égigérő létrát lá­tott. melyen angyalok jártak. Bájos angyal­kák, aranyos lelkek jártak mi előttünk is. Mintha csak édes álom volna. Dr. Wolken­berg Alajos művészies előadása gyönyör­ködtetett ezután. A szivről beszélt, az em­beri élet, az emberi érzés és malasztos élet szervéről. Mázsás gondolatok, szellemes mon­dások, művészi kidolgozás és mesteri elő­adás méltó foglalatja volt a szivnek. Dragoner Lajos a „Művész ábrándjá“-t játszotta.. Csen­des, sejtelmes hangokat csalt ki hangszeré­ből. Mintha csak álmodnék, aztán e hangok életté válnak, majd szinte mennydörögve zugnak. Szivén, érzésén szűrte át s igy bízta biztos, nyugodt kézzel e dallamos ér­zéseket a zongorára, hogy behatoljanak s ábrándokba ringassák a mi hétköznapi lel­künket is. És ez sikerült neki, ez legna­gyobb dicsérete. A tapsot egy-két magyar nótával köszönte meg. Sikolya István Gás­pár Anicza diszkrét és finom zongorakisérete mellett Rákóczi búcsúját adta elő. Nem ke­resi pathetikus előadásban a hatást, termé­szetes egyszerűséggel ad elő. De ehhez mes­terien ért. Egy kis drámai költeményt sza­valt még ráadásul. Dombai Öyula müdalokat énekelt. A „Hajdúk hadnagyáéból való részleteket. Hangja érczes, tiszta, a magas régiókban meglepően szép. Előadása nyu­godt, biztos. Jutalma zajos taps úgy, hogy magyar nótákkal kellett még tetéznie azt a sikert, melyet első fellépésével aratott. „Sa­lamon Ítélete“ ez. élőkép zárta be e művészi magaslaton álló estélyt. Drámai, megkapó volt e kép, összeállítása művészi, az alakok festő-ecsetjére méltók. Köszönet e nemes él­vezetekért a rendezőségnek. Egy járásbiró fegyelmi ügye. A Kúria kisebb fegyelmi tanácsa Bernáth Géza vezetése mellett a minap Acze'l Gyula rahói járásbiró fegyelmi ügyével foglalkozott A já­rásbiró bűne az volt, hogj Popovics Tománé nevű bilini rusznák asszonyt tévedésből öt nap helyett tízre csukatta le. A jeles asszonyságot ugyanis a bíróság tiz napra átváltoztatható száz korona pénzbüntetésre ítélte, ezt a bün­tetést azonban a máramarosszigeti törvény­szék ötven koronára, nem fizetés esetén, öt napi elzárásra szállította le. A letartóztatott asszony hasztalan próbált tiltakozni az ellen, hogy ő nem tiz napra van elitélve. nem hasz­nált semmit. A debreczeni királyi tábla mint elsőfokú fegyelmi hatóság Aczél Gyulát az 1871. évi VIII. törvényczikk 20-dik szakasza alapján feddésre ítélte. A kúria előtt a vádlott járásbiró azzal védte magát, hogy tolihibából, emberi tévedésből történt a dolog. Abban az időben annyira túl volt terhelve munkával, hogy három ember helyett kellett neki dol­goznia. A rahói járásbíróságnál négy bírónak kellett volna lenni, de csak kettő volt. Az ő jegyzőjét is berendelték szolgálattételre Má- ramarosszigetre, ahol akkor a rablógyilkos Húsz Abrahám pőre miatt a munka felhal­mozódott. Különben is, az egész feljelentés bosszú müve, mert a műveletlen ruthén asz- szony, kit ő kártalanított, az ő megbünteté­sét nem kívánta. A Kúria fegyelmi tanácsa azonban jóvá hagyta az elsőbiróság ítéletét, mely igy jogerős lett. A kántortanitók adóügye. Szatmár- vármegye alispánja, majd fellebbezés folytán Szatmárvármegye közig, bizottsága Oaál La­jos zajtai kántortanitó egy adóügyből kifolyó­lag azon határozatot hozta, hogy a kántor­tanitók államadója a községi virilisták név­jegyzékének összeállításánál nem számítható kétszeresen, mivel ezen kedvezményre az 1886 XXII. t. c. 33. szakaszának értelmében „csak a néptanítók és nem egyszersmind a kántor­tanitók is tarthatnak igényt“ !! ? Fent neve­zett, a közig, bizottságnak ezen' az egész kántortanitói karra sérelmes határozata ellen panasziratot nyújtott be a m. kir. Közigaz­gatási Bírósághoz. Hazánk ezen egyik leg­magasabb bírósága helyt adott a panasznak és 4835/1908 számú határozatával elrendelte az adó kétszeres számítását s egyben ki­mondotta, miszerint az alispán és közigazga­tási bizottság indoka, érvelése „merőben tör­vényellenes.“ Jellemző közigazgatási viszo­nyainkra, hogy ily alapigazság bebizonyítása végett egészen a legmagasabb fórumig kel­lett elmennie az igazát védelmező tanítónak. Tanitógyülés. A nagybányai róm. kath. esperesi kerület tanítósága november 16-án tartotta őszi közgyűlését Alsófernezelyen. Gyűlés előtt rendes misét mondott Szögyényi Lajos plébános, mely alatt a tanítóság énekelt felváltott orgonálás mellett. Mise után gya­korlati tanítást tartott Pfeifer Jakab a szám­tanból és Halmi János a földrajzból. Ezután következett a gyűlés, melyen Pály Ede kér. esperes elnökölt. Lelkesítő megnyitó beszédé­ben örömének adott kifejezést látva tanítósága, szép munkásságát. A múlt gyűlés jegyző­könyvének felolvasása után az elnöklő espe­res felolvassa Öméltóságának leiratát, mely­ben Nagy Károly giródtótfalui kántortan tito­knak „Mit tehet a tanító az állatvédelem érde­kében ?“ ezimü felolvasásáért és Láng Viktor szinérváraljai kántortanitónak elismerését fe­jezi ki. Ezt követte a tanítások bírálata, s Halmi János, Nagy Károly, Láng Viktor fel­olvasásai : „Mi a tanító teendője az idegességgel terhelt gyermekekkel szemben.“ A figyelmet lekötő felolvasásokért az esperes köszönetét fejezte ki. A beérkezett müvek közül Láng Viktor jutalmat, Halmy János dicséretet ka­pott. Említésre méltó Vagányi Kálmán felső­bányái tanító e két miiről mondott bírálata, melyet a gyűlés igen lelkesen megéljenzett. Több indítvány letárgyalása után Halmy János vendégszerető házánál fényes ebéd volt. Mulatság. A szatmárnémeti ref. felsőbb leányiskola és tanitónőképző tanári kara és ifjúsága folyó év deczember 12-én szombaton egy nagyobbszabásu tonczertet s vele kap­csokéban tánczmulatságot rendez a Vigadó összes helyiségében, az intézet építendő torna- csarnoka javára. A műsorra, mely a rokon- szabású estélyek terén meglepetést fog alkotni, előre is felhívjuk az érdeklődők figyelmét. A programmot egyik következő számunkban közöljük. A jó szívű emberekhez. Papp Berta­lan, mint Írnok volt alkalmazva a magy. áll. vas­utaknál Debreczenben s hivatalát 20 éven át példás szorgalommal töltötte be. Most agg­korára való tekintettel életének 68-ik évében nyugdíjazták nehány korona havi járandóság­gal, melyből magát és családját fentartani lehetetlenség. — A legnagyobb szegénység­ben van családjával együtt, nincs élelmük, nincs ruházatuk, maholnap a lakásból ki­dobják, ha csak könyörületes szivü emberek nem segítenek rajta. — Mint jó katholikus embert és mint a szatmári kir. kath. főgim­názium egykori növendékét ajánljuk szives olvasóink figyelmébe. Most annyival inkább reá van szorulva a könyörületes emberek se­gélyére, mert fia, ki a családnak is gyámo- litója volt, a síkos járdán elesett és lábát törte. — Adományokat nevezett czimére Deb- reczenbe Bethlen-utcza 63. szám alá kell küldeni. A „Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület“ igazgató-választmánya folyó hó 25-én Szatmáron ülést tartott, melyet köz­gyűlés követett. — A gyűlések iránt gazda­közönségünk körében általános volt az érdek­lődés, amint azt a megjelent tagok nagy szá­mából megítélhettük. A gyűléseken igen sok fontos, az egyesület vitális érdekeit érintő ügy került tárgyalás alá. Kiemeljük ezekből a következőket: ki lett mondva, hogy az egyesület a szövetkezettel szemben minden összeköttetést megszüntet s a czégből nevét törölteti; elhatároztatott továbbá, hogy a „Gazdák Lapjá“-val — miután az nem az egyesület érdekeinek s intencziójának meg- felelőleg lett különösen utóbbi időben szer­kesztve, a szerződést azonnal megszünteti, tőle a hivatalos közlöny jelleget megvonja s 1909. évi január hó 1-sőtől kezdve az egyesület sa­ját tulajdonát képező heti szaklapot ad ki. Mint érdekes beadványt tárgyalta az ülés Poszvék Nándor szövetkezeti igazgató kérel­mét, ki a titkári állásba való visszahelyezé­sét s fizetésének szeptember hó 1-től való kiutalását kérte. Az ülés, miután a jelenleg működő titkár választása ellen felebbezés nem lett beadva, tehát a választás jogérvényes: fl§k ííií 5Q7 QÉNÍinR űri és női czipész SZATMÍR, IliliiiluZí DAIll/Uli DEÁK TÉH, 7. sz. (HALMI HÁZ) ' J§|f Ajánlja a mélyen tisztelt közönségnek egészen újonnan és a mai kor igényeinek megfelelően * ttUTÍ ft&kl ho1 is a legelegánsabb ki­berendezett Wj vitelben készülnek minden- ccccacocsoocc féle schevrau, lakk, box, zerge és strapa-czlpök. Vidéki megrendelésekre és hibás lábakra különös gond fordíttatik.

Next

/
Thumbnails
Contents