Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-02 / 49. szám
XVII. évfolyam. <> 1908. deczember 2. 49. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre--------— — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOHY ENDUE. Fömunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimőre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjeleiiilc miudeu szerdák. Iparos bajok. A magyar ipar fejlesztésének szükséges voltát a legirányadóbb körökben is már régóta belátták és évtizedeken át folyik érette a küzdelem. Bizonyos, hogy ma erősebb, mint valaha, mert a közös akcziónak voltak valamelyes gyümölcsei és annak a nemzeti meggyőződésnek, hogy gazdasági fejlődésünk nagyrészt attól függ, vájjon sikerül-e annak hézagait magyar iparral kiegészíteni. A czéltól azonban e téren még nagyon távol vagyunk, annyira, hogy megfontolásra érdemes, miért nem fejlődik a magyar ipar megfelelően a kivánalmaknak, miért nem tudunk lépést tartani Ausztriával. A legtöbb ember azonnal készen van a felelettel: Külön vámterület! . . . Akik azonban a dolgok mélyére képesek tekinteni, tudják, hogy ez nem elegendő. A vámvédelmen kívül más feltételei is vannak az ipar fejlesztésének. Azért például sehogy sem tudunk lelkesülni, hogy a külön vámterület előnyei által csalogatva idegen gyárosok települjenek be hozzánk és szedjék le évtizedes küzdelmeink gyümölcseit. — Igazi hasznunk a külön vámterületből csak akkor lesz, ha benszülött magyarság segítségével fog izmosodni és gazdagodni. A fejlődés természetes és egyedül kifogástalan menete az, hogy a magyar kisiparos növekedve tudásban, vagyonban és az ipar fejlesztéséhez szükséges tulajdonokban, emelkedjék gyárossá vagy kereskedővé. Egyedüli útja ennek az iparos-szövetkezetek alakítása. Erre az útra kell térni minden ágú iparosnak minden városban. — Ámde, ahol egy ember pénze, vagy tudása nem elegendő, ahol tehát szövetkezetről vagy részvénytársaságról van szó, a tekintély tisztelete, fegyelem és rend elkerülhetetlenül szükségesek. — Kisiparosaink ezekben a dolgokban rendkívül gyengén állanak. Nem igen szeretik, ha egyik a másik felé készül emelkedni. így történik aztán, hogy fogyatékos tudás, a tekintélynek félretolása, az érdemesek iránt táplált irigység folytán, amihez sokszor a könnyüvórü felületesség is járul, a legtöbb esetben képtelenek egy szövetkezetét huzamosabb időn át jól vezetni és felvirágoztatni. — Mert az emelkedés, virágzás és ami ezekkel egyértelmű, a vagyoni boldogulás az egyetértő, kitartó és értelmes munkától függ. Csak ott lehet előhaladásról szó, ahol ezek az eszmék uralkodnak, mert egyetértéssel sokat lehet munkálni, mig a viszály a legáldásosabb művet is szétrobbantja. Székhelykérdés. Szatmár vármegye küldöttsége tisztelgett csütörtökön délelőtt a képviselőházban Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássxj Gyula belügyminiszternél Szatmár vármegye székhelyének Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése érdekében. A küldöttséget Kende. Zsigmond cs. és kir. kamarás, nagybirtokos vezette és részt vezettek benne Kelemen Samu, báró Ve'csey László, Luhtj Géza, Luby Béla, és Szúnyog Mihály orsz. képviselők. Vajay Károly szatmári polgár- mester, stb. A miniszterelnök előtt Kende Teng'ernézés. — Irta: Molnár Károly. — Pihen a tenger . . . delejes színén Bűvös szökéssel ring a sugár. Mintha felbuknék a vizi szirén, Szerte habörvényt ás a nagy ár. Tengeri gőzös, szörnye a víznek Dübörögve nyit kék hullámokat. Utána bosszú sínekbe fűznek Tengeri nimfák sós habokat. . . Nézi a tengert sötéten, zordan Hajókorlátnál magyar paraszt; Viziót lát a messze habokban, Mely a szemében könyt kifakaszt. Bomlik előtte méhe a ködnek : Toronykát lát, bádogfedelüt; A szemhatáron felerőlködnek Falusi házak, kis egyszerűk. Lát is egy régi gólyacsaládot Ismerős ház vén háztetején, Honnan az útja messzire vágyott Gondteli élte sok éjjelén. . . Amig igy lopva álmatag lelke Visszajár honja tájaira, Hol a boldogság kövét nem lelte: Feltűnik messze Amerika. . . Halál betegje szólt. .. Vittoria Aganoor. Halál betegje szólt: Miért nem is jön ? Mióta várom öldöső kínomra! . . . S talpig fehérben ott az éji későn lm hallik az, setét lován robogva. Rohanva vágtat el a tárt kapuknál. A szenvedő feléje karjival nyúl, S Halál! Halál! nevét kiáltja is már . . . Az pillanatra rája fordul, arczul. De majd miként ha mitse hallna s látna Sarkantyuverve fut tovább — a kutig, Miből meritget egy dalos leányka . . . Mohón ragadja ezt s a hegybe búvik. Olaszból: Vári Emil. Kedvesemhez. Előttem egy hervadt csokor ibolya, Elhervasztá a zordon tél vad fagya; Csókolgatom, ébresztgetem hiába, Nem támad fel a tavasz kis virága. S amig nézem, lelkem mélyen elmereng. Midőn tavasz, virágillat környezett! . . 8 könnyeimmel ibolyáim áztatom, S könnyeimmel tavaszomat siratom. * Hervadj, fonnyadj, tavasz szende leánya Nem játszik már veled a nap sugára; Sűrű felhők takarják el az eget. Azt kérdezem: eljön-e a kikelet? Földváry. Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol butorkereskedésében Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. |58“ Lelkészek és tanitók részére 10% árkedvezményt nyújtok.
