Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-25 / 48. szám
XVII. évfolyam Szatraár, 1908. november 25 48. szám HETI *.:* ?. / i POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. w ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre - — — — — — 6 korona — flilér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A ..PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A laj> megjelenik miiitlen szerda». Az ipartörvény revíziója, Azzal a levéllel, amelyet SztekJ renyi József államtitkár az ipar- testületek országos kongresszusához intézett, az iparlörvény revíziója uj stádiumába lépett. Eddig az államtitkár által tervezett nagy ipari kódex tárgyalása és vitatása körül folytak a csatározások, melyek sorompóba szólították a kis és nagy ipar, a szervezett és nem szervezett munkások ezreit, a szo- cziológusokat, a jogászokat és az érdekeltség még szélesebi) és távolabbi rétegeit. Nem szenved kétséget, hogy valamennyi oldalról erősen ostromolták az uj erőditési terveket és az építő nem tehetett egyebet, mint hogy engedjen az ostromlóknak. Visszavonta tehát az egész bástyát és csak a felvonó hidat hagyta meg, mely a régi állapotból az újba átvezetni lesz hívatva. Más szóval az előttünk fekvő tervezet gyökeres átalakuláson fog keresztülmenni, alaposan lesoványodik, mielőtt- uj formájában ismét megjelenik a magyar glóbuszon. Szterényi József mindenesetre nagyot és szépet akart. Nemcsak régi panaszokat akart javítani, hanem újat is akart teremteni, hogy a szocziális törvényhozás terén megelőzze az egész müveit külföldet. Es ha javaslatainak úgynevezett szocziális részei például valamely nagy iparállamban jelennek meg, bizonyára több méltánylással és elismeréssel fogadják vala ezeket, mint nálunk, ahol a gyáripari és munkás viszonyok még nem eléggé konszolidáltak és nem eléggé kiforrottak. Marad tehát a régi keret, újabb javításokkal, kiegészítésekkel, toldással, foltozással. A képesítést egy kissé jobban kell megrendszabályozni, az iparoktatást fejleszteni, az ipartestületeket javítani, általánosítani. Röviden : az uj ipartörvény majdnem kizárólag a magyar kézműipar körére és érdekeinek hathatósabb védelmére fog szorítkozni, a mi nem is baj, nem is hiba, mert ezek az érdekek egy negyed század óta tartó heves ostromban könyörögnek ügyelem bevételért. És az uj törvény teljesiti hivatását, a kisipari termelés tökéletesítése és a kisipari szervezet javítása által védelmet nyújt egyrészt a kontárok és a tisztességtelen verseny ellen, másrészt ha ezek révén a fogyasztó közönség érdekeit is megvédelmezi. Szocziális téren még, nagy a forrongás, a munkaadóit:-csak most kezdenek szervez keddi. Küzdjék ki előbb az első harczokat, élesítsék a fegyvereket, gyarapítsák hatalmi eszközeiket és azután jöjjön segítségükre a törvényhozás, mely köny- nyebben fog boldogulni, ha már gyakorlati tapasztalatokra alapítja közhasznú intézkedéseit. E szempontból tehát örvendetes az e téren beállott és föntebb jelzett fordulat, mert még nem korszakot alkotó szocziális munkára van szükségünk, hanem elsősorban a kisipar rég mutogatott és itt-ott elmérgesedett sebeinek az orvoslására. Ezt a munkát gyorsítani kell, a másikat pedig érlelni, mert ennek csak érlelő megfontolás után lehet sorát ejteni. G. M. Fel a, táborba. Egy hírneves festőnek van egy gyönyörű csataképe. Holdvilágos éjszaka van. A tábor alszik. A fegyverek gúlába vannak rakva, a lovak lenyergelve, kipányvázva. Kialvó fél— Az utolsó újság czikk. Mentem hazafelé, délután 4-5 óra körül. Dolgom volt a városban s ezt elvégeztem. Csúnya zimankós idő volt. A szél kíméletlenül csapta szemem közzé a havas esőt, már a mint ez úgy februárban elő szokott fordulni. Az iskolás gyerekek hazatérő csapatain, a „felsőbb leányok“ üde csoportjain kívül —■ amit külön meg kell említeni, alig volt ember látható az utczán, én azonban mégis összetalálkoztam egy barátommal. Van egy kedves szerkesztőnk, egyik helybeli heti lapnak a felelőse, ez volt, a kivel a sors kegye ösz- szehozott. — Kap tőlem a legközelebbi számod egy vezérczikket, ez az Ígéret volt a befejezése a rövid párbeszédnek, a mi igen rövid tárgyalásunknak. No de egyikünknek sem volt nagy kedve a csúnya időben a hosszas beszélgetéshez, siettünk tehát mindketten haza. Mikor haza értem, alig vártam, hogy kalucsnimtól és téli felsőmtől megváljak az előszobában. Nappali szobánkba léptem, ahol feleségem éppen az Íróasztalnál ült s háztartási számadásán dolgozott. — Csakugyan jól esik ez a barátságos meleg! szóltam hozzá. Nézd, milyen vörös az orrom s milyen hidegek a kezeim, s ezzel kezeibe tettem kezemet. Azután arra kértem, hogy engedjen engem a Íróasztalhoz, mivel sürgős dolgom akadt. Kettőnknek ugyanis egy közös Íróasztalunk van. Az asszony azonban úgyis a tea után nézett s csak reám várt. Én meg neki fogtam a vezérczikk megírásához. — Kérlek, hozd ide a teámat az Íróasztalra, mert dolgom van. Mig én írtam, feleségem egy hintaszékbe helyezkedett s elkezdte olvasni—természetesen — Wilde Oszkárt. Kis idő múlva megszólalt. — Májerné ma ide üzent, hogy márczius 4-éig hozassuk haza a leándereket, mert akkor férjhez megy. — Igen ? ez a kérdés volt a feleletem. — Pedig a leendő ura is kertész, tette hozzá. — Igen ? válaszoltam én. — Azt gondoltam, szólalt meg ismét kis idő múlva, hogy itt a szomszédban kiveszünk a Kucseráék házában egy szobát arra a pár hónapra s hetenkint egyszer- kétszer befüttetjük. — Jó! ez volt terjedelmes válaszom. — Ugye ma február tizennyolczadika van ? Ismét kis idő múlva ezt kérdezte feleségem a hintaszékből. — Igen.-— Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol ---n _ _ i yyy o yj ä színházzal Iratorkereskedésében szemben. Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. Lelkészek és tanítók részére 10u/o árkedvezményt nyújtok.
