Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-30 / 40. szám

XVII. évfolyam. Szatmár, 1908. szeptember 30. 40. szám. ■ÉTI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 908 & V ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 . 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona E„nres szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. Fömunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ cziméte küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lt«i> megjelenik minden szerdán. A sajtó. — Irta: Bodnár Gáspár. — Rendkívüli érdeklődéssel kí­sérteni a minap -lefolyt nemzetközi sajtókongresszust. A világ müveit nem­zeteinek úgyszólván minden kép­viselője megjelent ott. Hát bizony annak, ki negyed- százada, hogy újságírással foglal­kozik, s ha kis körben, szerény eszközökkel is, de ezen idő alatt úgyszólván megfordult kezén a magyar ujságirodalom minden irá­nyú kifejezője és átélte a nemzeti népiélek s vele a sajtó hullámzatos fejlődéseinek különféle folyamatait: annak mondom, az ily kongresszus tárgya tanulmányát teheti. De a közönség is bizonyára figyel­mére méltatja az ott történteket, mert úgy a világ, mint a mi magyar sajtónkra vonatkozólag is igen ta­nulságos és megszívlelendő igazsá­gokat vonhat le. Első sorban azt, hogy mentői nagyobb hatalommá izmosodott, fej­lődött a sajtó egyes nemzetek ke­belében, annál nagyobb mértékben érzik a lelkiismeretes sajtó komoly, képzett képviselői, hogy mily fele­lősséggel teljes hivatásuk van. Mily kötelességekkel tartoznak az embe­riségnek, a nemzeteknek, sőt egye­sek szabadságának, becsületének, hírnevének. Hogy itt, a sajtó terén, főleg vz újságírás terén, minden köny- nyelmüség, minden lelkiismeretlen­ség valóságos bűn számba megy. A nemzetközi sajtókongresszus e hangjának, a lelkiismeret e hatalmas, elutasithatlan megszólalásának Bülow, a hatalmas német kanczellár adott érthető kifejezést,— rövid, de annál határozottabb és érthetőbb kifeje­zési, mikor igy szólott. . . — Uraim, minél nagyobb lesz a sajtó hatalma, annál lelkiismeretesebben kel! azt kezelnünk. Es ezt mondotta a hatalmas germán faj genialis képviselője. An­nak a népnek kanczellárja, mely­nek — a mi Apponrink szerint (kit a külföld jobban megbecsül, mint mi) — bámulója ma az egész világ éppen reform-konzervaliv erejénél fogva. Annak az egyetemes nyelvnek, irodalomnak képviselője mondotta ezt, mely nyelvről ismét a mi Ap- ponyink — a nemzetek képviselői­nek tapsai közt mondotta, hogy: — Ha egyszer a holdról esnék egy ember földünkre és tőlem kérdené, hogy milyen nyelvet tanuljon, hogy fölfoghassa az emberiség kulturéletét, akkor azt taná­csolnám neki, hogy föltétlenül németül ta­nuljon meg. Mert minden más nyelv ta­nulmányozása által többé-kevésbbé nagy, de mindazonáltal határokkal kerített terü­leteket fog áttekinthetni, de ha a német nyelvet ismeri, ez a nyelv egymagában az egész kultúrát, a most élő nemzetek majd­nem mindenikének kultúráját megközelít­hetővé teszi számára. A német sajtó tehát, már nyel­vének egyetemesebb voltánál fogva is hivatva van irányt adni és meg­rázni annak a nagy hatalomnak lelkiismeretét, mely: — mi tagadás benne egyes, majd minden nemzetnél a hatalmi érzés tultengésében leledzik. A nemzetek belső erejének és kivülrevaló áldásos hatásának biz­tosítására valóban szükséges, hogy megmaradjanak az általános emberi ideá­lok szolgálatában. Hogy megmaradja­nak tehát a szabadság ideáljának birtokában akkor is, mikor hatal­muk, eszközeik, hatásaik teljében — a sajtószabadságot illetőleg — duslakodnak. És ne bóduljanak bele a szabadosság mámorába, mely éppen A kereszt tövében. Őszre jár az idő. Különös lehangoltság fogja el szivemet. De nem csoda ! A termé­szet a maga kezdődő hervadásával, a csen­des est zaj tálán ságával, a hely — ahol ren­des sétámat végzem — el hagyatottságával egész természetesen kelthetnek bennem szo­morú érzelmeket. Gondolkodom. . . A hol­taknak csendes birodalma, a temető, — amely a szép Visónak Vasér nevű folyója mellett fekszik — komoly gondolkodásra int. A néma sírok jutnak eszembe. Oly tanulságosak ezek. Megtanítanak arra, hogy e világon minden múlandó, csak a múlandóság egymaga ál­landó. A sírokról elmélkedve megértem, hogy az élet nem más, mint örökös remény, szintelen csalódás. A sírok eszembe juttatják azt a nagy igazságot: „Egyszer meg kell halni,“ — mert e rémes törvény szent, amely sirba dönt királyt és koldust ide lent. Küzdés, csalódás és halál! Ez a sors jutalma. Nagyszerű játék, fönségesen szép igazságok. * Ily komoly gondolatokba merülve, észre sem veszem, egyszer csak a temető bejára­tánál vagyok. Bemegyek és imádkozom. — „Szent és üdvösséges dolog a megholtakért imádkozni.“ Itt bolyongok a sírok között. Hozzám nem beszélnek a szürke, fekete és vörös márványkövek, csak némán merednek reám! Letérdelek és imádkozom a meghaltak lelki üdvéért. Nemsokára felállók és tovább sétálga­tok a sírok között. Csodálatosan vonz a mú­landóság. Oh igen. — A temetőben éreznie kell minden élőnek, hogy lényének marok­nyi része igy fog pihenni egykoron szent békében, örök nyugalomban, ha majd örök­álomba köti le törhetetlen bilincseivel a ha­lál! Vagy ki az az élők között, akinek szi­vét meg nem sebezte volna a halálnak soha ki nem békiilő tőre s a prometheusi seb megújult kínjain könytelt szemekkel ne te­kintene elhunyt elődjeinek emlékére, akik előre mentek, hirt vinni az égiekuek, hogy jövünk egykor mi is. Élők! tanuljunk élni a holtaktól! Mint a felhő nyomdoka, úgy vünik el életeink. Megállók ! . . . Azt gondoltam csak magam vagyok. De nem! Elfojtott zokogás, majd hangos sirás üti meg fülemet. Hallgató­zom. Egy sir keresztnek tövéből „A kereszt­fához megyek“ ez. ének hangzik felém. Gyö­nyörű melódia a szövegével. Mintha millió szenvedő bánata lenne simán belefonva va­lami ezüst hárfának síró hangjaiba, amitől elfeledi az ember, hogy szenvedett és azt is, hogy szenvedni lehet. Fel magasztosul tőle a lélek és a Szűz Anyához tér a bánatot ki­Krámer Jeremiás . butorraktára Szatmár-------—— (a színházzal szemben.) _________ Te ljes hálószoba berendezés, mely áll 2 szekrény, 2 ágy, 2éjjeli szekr.,1 mosdóból, Ära 120 frt. Teljes ebédlő berendezés modern stílben, mely áll 1 kredencz, 1 ebédlő-asztal, 6 bői'szék, 1 szőnyeg díványból. . . . Ára ISO frt.

Next

/
Thumbnails
Contents