Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-02 / 36. szám
XVII. évfolyam Szatmáp, 1908. szeptember 2. 36. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — — t — 1 . 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lup meg-jelenik minden szerdán. Szent Istvánt gyalázó képviselő. Szomorú dolog, hogy ilyen is akad a magyar parlament tagjai között. Ha Vajda János, vagy nemzetünknek más hírhedt ellensége tette volna, akkor sem lenne rá mentség, hogy magát magyarnak valló, sőt függetlenséginek tartó (bár a függetlenségi pártból rég ki- tessékelték) képviselő tett, szomorú jele annak, hogy parlamentünknek nemcsak értelmi nivója, hanem nemzeti érzése is hihetetlenül mélyre sülyedt. Az a mentegetőzés, amit Benedek János, ez a szabadkőműves és radikális allűrjeiről ismert képviselő otromba gyalázkodására felhozott, még jobban jellemzi az ő végtelen korlátoltságát. Aki Szent István egyéniségét, tetteit és alkotásait nem az ő korának elvei és körülményei, hanem a saját maga korának, vagy pláne személyének elvei szerint ítéli meg, az kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt, az evvel elárulta, hogy nem való a törvényhozás csarnokába még teremőrnek sem. Aki Szent Istvánt, kinek pro- videnciális bölcseségét ma is, kilenc század múltán is, áldva csodálja és dicsőíti népe s aki nemcsak nemzetének legnagyobb királya, hanem egyúttal az akkor ismert müveit világnak is legnagyobb embere volt, aki ezt a Szent Istvánt „hülyének“ mondja, az a saját elmebeli fogyatékosságáról szolgáltat kiáltó bizonyítványt. Aki nemzeti dicsőségünknek e héroszát, kinek a századok viharai közt fenmaradt áldott és dicsőséges Jobbjához kegyelettel zarándokolnak a nemzet hii fiai ma, a XX. században is, — aki nemzeti létünk megalapítóját, aki nemzeti függetlenségünk és alkotmányunk élő szimbólumának, a magyar szent koronának szerzőjét és első viselőjét gyalázni meri, — az nem méltó a magyar nép bizalmára. Szent István uralkodói működése nélkül Benedek János ma nem lehetne a magyar törvényhozás tagja. Ha mégis gyalázni meri a nagy király emlékét, annyit elvárhat tőle a nagy király hü népe, hogy legyen következetes, tegye le azt, amit Szent Istvánnak köszön, tegye le mandátumát. Bármily szomorú legyen is a czirkveniczai eset, van egy felemelő benne. Benedek képviselő otromba gyalázkodása nem maradt méltó válasz nélkül. Dr. Árkay Fe- rencz kereskedelmi minisztériumi miniszteri fogalmazó, ki Benedek gyalázkodásál hallotta, nyomban megmagyarázta neki, hogy ilyen kijelentés nem egy magyar képviselőnek, hanem egy sarki hordárnak a szájába sem való. Sajnos, hogy ebből szóváltás és affér keletkezett, de örvendetes dolog és jele az idők változásának, hogy szent királyunk gyalázását nem hagyják ma már szó nélkül. Másfél évtizeddel ezelőtt, mikor az egyházpolitikai küzdelem megmérgezte a lelkeket, bizony-bizony alig mert volna valaki egy képviselőt ilyesmiért megleczkéztetni. Az újabban fellángolt hazafias és keresztény érzület erősödésének a jele, hogy akadnak immár bátor férfiak, akik készek síkra szállni a magyar nemzeti és keresztény , eszményekért. Minél több ilyen Árkay akad és minél imponál óbban lépnek fel a A kék hegyek közül. — Irta: M. B. — Hol a Szamos más ölére vágyva Tova siet szerelemfutásba’, Hogy aztán a várt örömbe szálljon; Ott vagyok honn . . . Azon a szép tájon. Hol a vágyak ezer raja éled, Szebb a halál, biztatóbb az élet. . . Egyre nevet a nap az ég arczán: Ott születtem . . . szürke Szamos partján. Habzngása altatott el este. Ébredésein anyám szeme leste. Simogatta, aeczézgette arczom. . . S én gagyogtam: „Nézd anyácskám, alszom!“ De boldog is, kit anyacsók ébreszt, 'Arany remény, madár dala éleszt! . ... Messze, hol a Szamos vize árad Hogy felejtném én el azt a tájat? Ott vetém ki a legelső horgot, Azóta bár sok ezer hab hordott, Mégis mintha most is látnám képem: Szürke Szamos sápadt víztükrében. Mintha most is félig vízben állnék, Kis halakra, úszó fákra várnék . . . Mintha lesném horog biczczenését, Vagy csodálnám nyári égnek kékét. S mig e képet nézve elmerengek: Ott vagyok már, mint visszatért gyermek. Hazafutok . . . kiskapunk bezárva . . . Ölelőkart — ne várjon az árva. Csak te szólasz hozzám Szamos habja. Jó anyámat halál keze tartja. Beléd hull a szegény gyermek könnye . . . Tovább megyek s mintha minden Emlék velem jönne. . . Azok a kis sirhantok... — Levél egy szenvedő anyához, de minden anyához, kinek kis sirhantja van. — Ön azt írja mélyen tisztelt asszonyom, hogy nagyon boldog volt s ma — végtelen boldogtalan. Boldogsága oda van temetve abba a kis sirhantba. Ott künn ... a halottak városában. Boldogtalanságának oka valóban szivet szaggató — fájdalom. Elvesztette azt, kit e földön legjobban szeretett. Véréből való vérét. Szivéből való szivét — kis fiacskáját. Keresi most is, mikor e sorokat irom — keresi házának minden rejtekében. Minden zugában, hol egykor bujócskát játszottak. Keresi játékai közt. Keresi nappal — éjjel azt, ki családi életének kapcsa, középpontja, anyai gondjainak vidá- mitója volt. Krámer Jeremiás butorraktára Szatmár------------— (a színházzal szemben.) ----------------I Te ljes hálószoba berendezés, mely áll 2 szekrény f 2 ágy, 2 éjjeli, 1 mosdóból. Ára 120 frt. Teljes ebédlő berendezés modern stílben, mely áll 1 kredenez, 1 ebédlő-asztal, f 6 bőr szék, 1 szőnyeg díványból, . . . Ara 130 frt.
