Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-15 / 29. szám

9

szűk, az lenne első alaptétele, atnely- lyel dicsekszenek is:

— Ne nvul.j embertársad véleményéhez, hitéhez, mert akkor vé^e a lelkiismeret szabadságának. n.s aztán ?

— Légy türelmes, hogy te is türelemben részesülj . . .

Ám, a mi társadalmunkban ez eddig nem igy volt.

Hát hogy volt? Arra egy nagyeszű államférfit!, nem is valami kikiáltott katholikus publiczista igy felelt:

— Ha én azt mondom: Gondviselés vagy Isten? Akkor én bigott vagyok. Vagy reakczionárius. Ha ellenben a világegyetem nagy építőmesterére hivatkozom, derék ember vagyok.

Vagy egy éppen nem katholikus és nem is „bigott“, neves fővárosi napilap csak nemrég ily őszinte vallomást tesz:

„Fájdalom, a mi időnket bátran lehetne a türelmetlenség századának nevezni. Igaz, hogy idegeink roszak, lágyak lévén, nem erőszakoskodnak azzal, ki nincs egy véleményen velünk. Ma sokkal egyszerűbben végeznek az ellenvéleménnyel. Egyszerűen nem hallgatják végig. És ebben a különös véleményben előljárnak azok, kiknek harczi- zászlajára óriási hetükkel van a szabadság és liberalizmus írva. (Életkérdések, „B. H.“ jun. 7.)“

Folytathatnám tovább, akár tiz- annyi mezején e lapnak. De most nem teszem. Hanem konstatálom, mely szerint társadalmunkban az emberek nagyrósze azért nem érti meg egymást, azért választja el az embereket egy egész világ, mert nem hallgatják meg egymást . . . Vagy papayáig módra utánbeszélnek. Nem gondolkoznak.

És merem mondani, hogy azok, kik ebben elüljárnak, nem a katlio- likusok, nem a keresztények, mint azt a fentebbi nyilatkozat is konstatálja.

Mi tanulunk, haladunk. Minden tudományos, szocziális kérdés figyelmünk és lelkesedésünk tárgyát teszi. Egész addig . . . mig a fejszét hitünk, meggyőződésünk gyökerén nem látjuk. Akkor mi is elővesz- szük argumentumainkat, igazságainkat. A józan észt. A még el nem csavart logika érveit. A nemzet szentséges múltját. Tanulságait . . . És elővesszük a polgárok jogát . . . az egyesülésben rejlő erőt és jogot.

De mit tapasztalunk?

Hogy velünk szemben a szabadsághoz, a liberalizmushoz éppen nem méltó fegyverekkel élnek. — Amit a szókimondás rettenthetlen bajnoka, Tóth Béla igy jellemzett:

— Nem hallgatni meg senkit. Hanem csak ütni vagy legjobb esetben leorditani az embereket.

No hát kérem szeretettel, kik — a türelmetlenek? (A reakczio- náriusokról egy más alkalommal teszek kérdést.)

...........Van egy barátom — a

többi k

özt. Szép készültségig nagy tehetségű, gondolkodó ember. Szabadgondolkodó. (?) Türelmesen szoktam meghallgatni. És vártam sokáig, hogy ő is ezt cselekszi. Meghallgat engem. Elolvassa azokat, amiket én irok vagy olvasás czéljából neki átadok. Nem tette. Mosolygott. Hiszen ez ma nem szokás. Ä kér. tan, bölcselet, etzocziológia, egyesülési czélok tana olyan, mint a muzsika. Mindenki ért hozzá. Egyszer aztán toppantottam. De barátom, ez nem igazság. Ez nem járja. Ládd-e, ti

„HETI SZEMLE“

csak úgy tesztek, mint Athénében Euripiádesz. Már nem sokára botokkal és nem okokkal kényszerűitek az embereket dogmáitokra. Mert azokban úsztok, pedig minket tarttok dogmatikusoknak. Én Themis- soklesszel kérlek:

— Üss, de hallgass meg! Olvasd nagy gyűléseink beszédeit. Olvasd lapjainkat, tudományos könyveinket, melyekről bevallottad, hogy soha kezedbe nem veszed. Hát akkor, mikép Ítélhetsz rólunk, a mi ügyeinkről? A mi érveinkről, ami dolgainkról.

És megszégyenkezve vallotta be, hogy jogos a panaszom. Meghallgatott. Olvassa a mi érveinket is. Szétbontja, összehasonlítja. Következtet. Es az én barátom ma már rendithetlenül vallja, hogy bizony nem oly fekete az ördög, mint ami- nőnek festik ... a türelmetlen . . . ellenfelek. Sőt tiszta sor ami jogunk, ami ügyünk.

Ilyen különös véleményben vannak ezren és ezren.

Ez ma a helyzet uraim . . . Ezen a „különös egyoldalú“ véleményen kell egyet rántani ... és a magyar emberek közelebb jutnak — egymáshoz.

Amire életkérdéses szüksége van nemzetünknek.

_______________Szatmár, 1908, julius 15._

Vá

rosi közgyűlés.

Szatmár-Németi szab. kir. város törvény- hatósága f. évi hivatalos nyári időszakban első ülését julius hó 13-án délután 3 órakor tartotta meg a városháza nagy tanácstermében. A rekkenő meleg daczára a városatyák meglehetős számban gyűltek össze s megadással tűrték a tanácsterem fojtó melegét.

levő személyzet vette gondozásba, a vendégek a fürdő két fogatán bevonultak. Az ebéd utáni, valamint a későbbi helyszíni szemle alkalmával láttuk, hogy itt is túlnyomó számban vannak izraelita honfitársaink. Mint minden téren, úgy itt is ők a hangadók, a sétahelyeken nagy tömegekben, hölgyek, férfiak erős hangon társalognak.

Vannak az ország különböző részeiből úgy intelligentia, mint különösen köznép.

Az elszállásolásnál peches voltam, a 3 uj épület egyikébe, a „Turul“ czimii lak 1-ső számú szobájába helyeztek. Ez egy nagy épület 16 szobával. Az egész épületben négyen- öten voltunk, a többi 40—50 izraelita. 2—3 egy szobában. Ezek aztán este kiültek az oszlopos tornáczra, elfoglalták az ülőhelyeket, zajos vihogás; kaczagás és beszélgetés között fél 11—11 óráig is zavarkodtak.

Alvásról természetesen szó sem lehetett. Pedig minden lakon az épület közepén nagy fekete betűkkel van egy papírlapon kinyomtatva: „Csendet kérünk.“ Ok túlteszik magukat, mert hatalmuk tudatában nem respektálják az igazgatóság rendeletéit. Természetes, hogy ezen kellemetlen esemény orvoslás végett be lett jelentve az igazgatóságnak, a megoldás az lett, hogy egy más lakba mentünk, hol csendességben vagyunk.

A „Turul“-szállóban értem egy péntek estét — sabeszt. — Szobám mellett a 3-ik számúban volt 3 zsidó férfid kik már este 8 órakor, nyitott ajtó mellett elkezdték énekelni

szertartásos énekeiket. Ez eltartott 11—V2I2 óráig.

Ez ellen nem szóltunk, mert vallási szertartásaikhoz tartozik, törvény szerint mindenkinek vallását és szertartásait tisztelni kell.

De nem maradtam adósuk, mert 5-én reggel 3 órakor elkezdtem egyházi énekeket énekelni — kinyitva szobám ajtaját. — Kevés idő múlva kijött egyikük, kérő hangon szólott, hogy csendesebben énekeljek, vagy tegyem be az ajtót. „Maguknak pénteken este ünnepük volt? nekem ma van ünnepem, hát csak a zsidónak privilégiuma, hogy Istent dicsérheti ? Mehett!“

Aki a körülményekhez alkalmazkodni tud és akar, sokkal kevesebb kellemetlenség és bosszúság fordul elő életében, mint egy másik elégedetlenkedőnek, mindig zsörtölő- nek. All ez különösen az olyan egyénre, aki fürdőre megy. Más az, akinek nincs szüksége fürdőzésre, aki szórakozás, változatosság, modern szokásból megy fürdőre, az ilyen rendelkezik, parancsol és fizet. Legtöbbnyire a vagyonos osztály teheti, de aki egészsége helyreállítása czéljából kénytelen, anyagi helyzetének tekintetbe vételével, csak nagy kiszámítással mehet fürdőre, az ne emelje fel igényeit, az kifogásokat ne tegyen, mert az emberiség nagy része ma elégedetlen mindennel. Kritizálni, kifogásblni minden lehet. Itt is hallok, hol a lakás, hol az étkezés ellen kifogásokat, pedig mindkettő még egy nagyobb igényű egyént is kielégíthet.

Igen jól esik már a megérkezésnél, ahol a jövetelét jelző vendég elé a fürdő fogatja megy az állomáshoz s ott ügyes személyzet várja az érkezőt, rögtön megfosztja a sok csomagtól, láttam családokat 5—6 csak kalap skatulyával.

A fürdő belterületén Teller Ferencz igazgató fogadja a vendéget, kellemes társalgás közben kiséri az érkezőt szállására. Bármily ügyben, készséggel ad felvilágosítást az iroda-személyzet; igazgató, irodatiszt Feller Sándor. Á fürdő személyzete figyelmes és előzékeny.

Meglepően szép és gyönyörű a fürdő parkja, 100 hold kiterjedésű, százados tölgyek — köztük az ezred éves lehet 500—600 éves tölgy — közel a tennis pályához — sudár hársfák, sok magas fenyő, újabban a fürdő szélei felé beültetve 2—3 méteres fenyők sűrűn, úgy, hogy egy évtized alatt nagy területen fenyves lesz. Már is a parkban imitt-amott egész kis fenyőerdők vannak.

E remek park kiváló gonddal van kezelve. Állandóan munkások dolgoznak benne, ez a park a fürdő-közönség tartózkodása egész nap, itt tölti idejének legkellemesebb részét.

Legnépesebb a park akármely része reggel 6—8-ig és délután 5—7-ig. Ekkor van ugyanis „az itatás.“ Utána 1 órai séta. Érdekes látvány, amint egyik tejjel és meleg bikszádi vízzel; — a másik hideg viz és tejjel, — a harmadik 38°C. meleg vízzel poha-