Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-02 / 27. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1908. julius 2. 27. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. / fí** 90 b \lí ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENUKE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ossz küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pástnál/ Hajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.i Hit etetések jutányos árban vétetnek fel. /Uyilttér sora 40 fillér. A. ls»j> ineg.jeleuik iiiíikIííii szenlau A mi humanizmusunk. A napokban ismét felszínre került a leány kereskedés kérdése, szó volt ismét arról a nagy világczikk- ről, amelynek — sajnos — mi magyarok szolgáltatjuk a legnagyobb contingenst. A fővárosi lapok egy-két napi hírben közölték, hogy ismét elfogtak egy „arabot“, aki — hogy emelje kiviteli kereskedelmünket — fényes Ígéretekkel elcsábított egy csomó magyar leápyt. hogy busás áron eladhassa őket. Ez történt az Ur 1908-ik esztendejében Magyarország fővárosában. A derék polgár, ki a fekete kávé után kezébe veszi a lapot, azt elolvasván, egyet ásít, elhajítja az újságot s egy cseppet sem zavarja meg ez a hir ebéd utáni sziesztájában. Mennyivel mások voltak a múlt század polgárai, akik fekete fajrokonainkért szóval és tollal küzdöttek s mikor ez nem bizonyult elégnek, hogy a gyalázatos rabszolgakereskedést megszüntessék, a harcztól sem riadtak vissza s a legszigorúbb törvényeket alkalmazták a rabszolgakereskedők és rabszolgatartók ellen. A mi korunk a humanizmus kora: ugyanis vannak állatvédő egyesületeink, védj dk a növényt, fát, de saját embertársainkkal nem sokat törődünk. Enyhe elbírálásban részesítjük a rablógyilkost, — mert nem volt kellő műveltsége megítélni tettét. - A lélekkufárko- dás ellen, a mely pedig sokkal ocsmányabb és sokkal károsabb, mint volt hajdan a r ibszolgakeres- kedés, alig teszünk valamit, sőt a mennyire lehet, még megkönnyit- jük a lélekkufárok amúgy sem nagyon nehéz feladatát A legtisztességesebb sajtó is támogatja a társadalom ezen parazitáit, lélekvesztő működésűkben, a midőn hirdetéseinek rovatában közzéteszi ocs- mány felhívásaikat, melyeknek förtelmes stílusa megmételyezi a zsenge olvasók lelkét. A humánus törvény pedig azáltal egyengeti útjaikat, hogy a legenyhébb büntetést szabja rájuk. Száz és száz eset után, ha egyszer rajta veszt a lélekkufár, néhány száz korona büntetés árán futni hagyják, a főbünösről — a vevőről — meg sem emlékeznek. Azonban nem csak törvényeink enyhesége, hanem a társadalom nemtörődömsége is oka ezen állapotoknak. Mióta társadalmunkban meglazult a hit és erkölcs, azóta mindenütt, de különösen nálunk virágzanak az efajta iparágak. A nagyvárosok levegője telítve van nyomorral és hitetlenséggel, amelyek szülőokai a bűnnek. Mit törődik a társadalom a gyári munkások testi és lelki táplálék nélkül hagyott gyermekeivel, akik zsenge ifjú korukban belekerülnek a bűn és erkölcstelenség fertőjébe. A társadalom és törvényeink gondoskodnak az árvákról és kitett gyenne- kékről, de nem törődnek azokkal a szerencsétlenekkel, akiket a sors mostohasága gonosz szülők és még gonoszabb környezetbe taszított. Ki védi meg a gyermeket a pálinkától deliriumos apa brutalitásaitól? Ki törődik a külvárosi pinczelakások penészvirágaival? Ki sajnálná meg azokat a szerencsétlen serdülő leányokat, akiket a pinczezug drágasága miatt tulajdon szüleik rontanak meg azáltal, hogy e különben Pech. (Humoreszk.) Soha életemben nem iszom sört, kivéve, ha pénzem van, mi ritka eset, vagy ha potyára akadok, mi még ritkább eset (mert ismernek), avagy ha hitelbe kapok, mi a legritkább eset. (Nem vagyok pontos fizető.) Hogy miért nem iszom sört annak magvan a maga argumentuma. Tessenek ide figyel- mezni! Egy meleg, nyári péntek, (rossz, szerencsétlen nap) délutánján végignyujtózkodom valamikor szebb időket látott s jelenleg az idők vasfogától meglehetősen megviselt pam- lagomon visszapillantva a már tőlem messze maradt múltamba, melyben kevés örömöm telhet, s ábrándozva a jövőről, melyhez kevés reményt fűzhetek. Egyszer csak kopogtatást hallok. Szabad! kiáltáin alispáni hangon, — mire kinyílt szobám ajtaja s előttem termett az én unikum, kedves barátom Venczi. A kölcsönös „szervuszok“ után Venczi a következő inditványnyal rukkolt elő: — Tudod mit mondanék, Tamás, gyerünk igyunk meg egy üveg sört. — A terv szép, — jegyzém, csakhogy keresztiilvihetetlen. — Miért ? ' — Kein geld, kein kredit, édes Venczi; letűntek rég a Dragonyossyak szép napjai; én a legutolsó Dragonyossy, már csak tengek- lengek . . . — De Tamás kérlek, a nemes vér, a nemes vér ? ! . . . — Ah, igazad van, Venczi, és ez hatott reám, — igazad van, a nemes vér, a nemes vér . . . s ezalatt 30 rongyos zsebemből alig tudtam összekutatni 18 krajezárt egy üveg sörre. E borzasztó vagyonnal aztán elsétáltunk Venczimmel községünk elsőrangú vendéglőjébe, az „Arany oroszlánba“, melynek tulajdonosa, az öreg Trinker volt, kinek mellesleg megjegyezve — fiatal, csinos felesége volt. Belépve a vendéglőbe, kértem egy üveg sört. — A csinos Trinkerné már a hangom ról megismerte, hogy az ára körülbelül zsebemben van, mert menten utánna rohant 's hozta, mig máskor . . . oh, jobb erről nem szólni. Mint minden Dragonyossy, úgy én is udvarias qkartam lenni és kivettem Trinkerné kezéből az üveget, hogy kidugaszoljam. De, oh fatum! Nem vettem észre, hogy hátam mögött Venczi áll s titkos jeleket mutogat Trinkernének, ki csakúgy hahotázott a jelekre. Én azt gondoltam, hogy engem nevetnek. Puff! A sörösüveg dugója kint, a Venczi kalapja meg lent . . . Szegény jó Venczimet orron találtam lapítani véletlenségből, de oly CSAPI) LAJOS SZÄTMÄR», Deák-tér 7., (I. emelet). J\ FKORANÍJÍÍ PÄPI. Magyar díszruhák, Polgári ruhák, \/ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az JJiJU V ii fi II U U I I 1 • iMi'J __r *t. . *ri_ ülűrfóno cwahóo óo finnm Inni főim foMotom ES POL GÁRI SZABÓ Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben, /s Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, sz a b ó- mester.
