Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-24 / 26. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1908. junius 24. 2 nepavillonban huzza a szebbnél- szebb magyar nótákat és klaszikus darabokat egészen hét óráig. Este ismét 5-7-ig zene mellett sétálhatunk, vagy pedig a zenepavillon mellett körös-körül árnyékos helyen hallgathatjuk Fátyol bandáját. A vendéglőkben jó étkeket adnak aránylag olcsó árak mellett, a szobák sem drágák s az ember válogathat anyagi tehetségéhez mérten. Bikszád fürdő tehát mégis kivétel képen áll előttünk a többi fürdők között, a szegényeb sorsú tisztviselő, vagy más foglalkozású ember kevés pénzzel nyugodtan tölthet el egy pár hetet e fürdőn. Vendégeinek a száma évről-évre szaporodik, a múlt évben egy pár híján 1000 vendég látogatta a fürdőt, mely minden magyar ember támogatására érdemes. Heti — Levél. Egyházmegyénk igaz öröme. (bg.) Van nemcsak vérrokonság. Szellemi, hitbéli, közéleti, elvek, meggyőződések rokonsága is van. És ez —ha igaz, őszinte, érdek- nélkül való szálakból fűződik: erősebb, bensőbb, tartósabb, mint a vérrokonság. Hatalmas bizonysága ez a jelenség a szellem létezésének, a lélek külön voltának a testtől, de erejének is — a test felett. íme, uj főpásztor jön ide a szép, nagy- terjedelmű egyházmegyébe. Az ország távollevő vidékéről. Ily értelemben — idegenből. Még nincs két esztendeje, hogy közöttünk van szelíd szemeivel, aranyos szivével, értelmes, Jnyájas beszédével, nyugodt temperamentumával, mérlegelő, belátó Ítéletével: és már összeforrt velünk. Már a miénk lett. Atyja, a való, igaz szellemi értelemben papságának, Mert mind kiváló, mind tud oly sokat Megáll majd végre egy ajtó előtt A vén prior, meg a vendégsereg, Itt szól a páter : most nézzétek őt! Belépnek ... az némán rájuk mered. Urak, nézzétek, itt egy áruló, A hadseregtől csalfán elszökött. S hogy meg ne büntesse a gyors golyó Közénk jőve, barátnak öltözött, S mert elbagyá a zászlót hütelen: Vezeklő lelkét most kin tépdesi, Lefojtott jajja helyet, uj jajj terem S megváltóul végperczét itt lesi . . . Felnéz a vádlott egyenesül; Arczát a szégyen pírja önti el. Már minthogy ő szökött el hiitlenül? S tagadni készül izmos öklivel. Szeme kigyul, mint forró krátere A felkavart hegy felfőtt méhinek, De a keresztre intve pátere: Szétfolynak arczán a meggyűlt színek . . Keresztbe rakva ernyedt karjait. Lehajtott fője mélyen földre néz, Imára nyitja sápadt ajkait . . . híveinek. Kedveltje, nagyon tiszteletreméltó alakja városunknak, a megyének, az öt vármegyének. Nemcsak főpásztori mivoltánál, közjogi szép, nagy méltóságánál fogva, de egyénisége hatásánál, tekintélyénél . . . individuális tulajdonainál fogva is. Talán Ő Méltósága nem is tudta menynyire szerettetik. Mennyire összeforrott uj otthonával. Mennyire a miénk lett és mi az övé. Mennyire intenzív lett az a rokonságunk, mely lelki, szellemi, tehát magasabb, értékesebb . . . Az isteni Gondviselésnek súlyos betegséggel kellett meglátogatnia, hogy az, ami később úgy is nyilvánvaló lett volna — ily hamar, ily momentán módon, úgyszólván csattanósan kifejezést nyerjen. És éppen hivatása közben. A fáradságot és áldozatot nem ismerő főpásztori munka közben. Mikor a nemzet virágát, az egyház fakadó hajtásait erősiti a hit az élet küzdelmeire: akkor egyszerre ő dől ki. Az ifjú lélek kész tovább is a munkára. De a testet megtámadja a lázas kór. Ágyba dönti. És e pillanattól egy hatalmas nagy család aggódása és reménysége virraszt beteg ágyánál. Az ő szép és nagy egyházmegyéje. Az ő fejlődő székvárosa. Mindenki, aki ismeri, és még nem ismeri. Sőt valláskülönbség nélkül. Öregje- apraja . . . mind ... Az egész ország . . . Száll a kérdés napról-napra. — Hogy van a püspök ? — Mit mondanak az orvosok? — Jobban van-e már? És száll az imádság is ajkról-ajkra. Templomokban, kápolnákban, iskolákban, családokban . . . Egyesek lelkében. Ne mondjátok, hogy imádságnak nincs hatalma, nincs ereje, nincs gyógyító, csudás balzsama. Ne mondjátok ti, akik talán gyermek korotoktól fogva sohasem imádkoztatok. S akik talán csak akkor fogtok imádkozni ismét, mikor az élet és halál közt lebeg anMegvetve néz a sok vendég vitéz. . . . Magára hagyják cella csöndjébe . . . Künn szól a páter: Tudjátok, ki ez? Kilencz csatának bátor győztese, Barátcsuhája nagy vezért fedez . . . S az árulás? — ámulnak az urak. — Hamis beszéd, csak vád s alaptalan! Csak mutatám a tiszta öntudat S a keresztnek mily nagy hatalma van. Szemére lobbantám előttetek A hadfi legnagyobb gyalázatát, Már-már kitört, de im a feszület Előtt magát megadta a barát . . . * Lassan morajjal tűnt el a sereg, Utánna mentek némán tisztjei. Akit tekintetük bent megvetett : Most már azt mind csodálva tiszteli. A hegytetőn letűnt a napsugár, Sötétbe hagyva völgy kolostorát. Künt éji baglyok bus csapatja jár, Benn könnyét száritgatja egy barát. nak élete, kit igazán szerettek. Akit itt akartok marasztani, tartani. S akin talán már emberek segíteni nem tudnak. Majd imádkoztok akkor! Majd hisztek akkor! Jut eszembe egy hitetlen orvos, egy kőszívű ember esete. Aki a beteg ágya körül térdelő irgalmas nővéreket igy támadta meg: — Mit zajongnak itt, mit imádkoznak. Ha mi orvosok nem segíthetünk, az Isten sem fog segíthetni. És ők, a tudós, az országhires orvosok lomondottak a beteg életéről. Az imádkozok meg hittek tovább, mindig imádkoztak. És a beteg meggyógyult. Pedig az orvosi tudomány mily szépen megfér a — hittel. Egy és ugyanazon értelemben. Egy és ugyanazon szívben. Az igaz orvosi tudomány. Hát olyan nehéz, olyan rendkívüli az a hit ? Szegény hitetlen orvosok! Pedig mily könnyen hisznek ők — sokszor a babonában. Olvastam egy kihirelt orvosról, hogy nagy beteghez hívták. El is indult, de valami mütőszerét otthon feledte. Elment sétálni. Más orvos-kollégáját küldötte betegéhez. Mert hitte, rettenthetetlenül hitte, hogy az operá- czióban nem lesz szerencsés. Sőt baleset éri... Lám ... lám. Ilyen a szerencsében, a sorsban és az élő Istenben való hit. Mert hírneves, világot bámulatba ejtő orvosok közt nagyon sok ám a hivő. A nagy katli. orvos Nussbaum sohasem titkolta társai előtt hogy hivő. Sőt hü fia egyházának. Minden nehezebb operáczió előtt, pedig ilyet mily sokat és sikeresen végzett — misét hallgatott. És hirdette, hogy minden ily mise hallgatás után jöttek legeredetibb, legjobb gondolatai, mikkel nagy müveiben beszámol a — világnak. Hiszem, sőt tudom, hogy a mi beteg püspökünk orvosai is hívők. Nem lehetetlen, hogy ők is velünk sóhajtottak, imádkoztak. Azt is tudom, hogy kiváló emberek. Azt is tapasztaltam, hogy lelkiismeretességben, önfeláldozásban páratlanok. Elfogadom, el kell fogadnom tehát, hogy az ő tudományuk, lelkiismeretük, önfeláldozásuknak kiváló része van abban, hogy ami egyházmegyénknek megadta a jó Isten a nagy bánat, remény és aggódás hullámverései után az örömöt. Hogy a mi főpásztorunk élete újra a miénk, egészen a miénk lesz . . . Ámde én és velem együtt ezren és ezren hiszünk az imádság erejében is . . . feltétlenül hisszük, hogy a jó Istenhez szállott imádságok, könyörgések nagy döntő segedelmükre siettek. És ha a jó Isten úgy akarja, nemsokára felhangzik ami örvendező egyházmegyénkben a „Te Demi“. A tiszta, minden földi salaktól ment „Te Deum“ fönséges hangjai szállanak majd ami templomaink boltivei alatt . . . Hiszen annyi csapás, annyi esély előtt állott már egy század alatt ez szegény megye, hogy ezek a hangok, ezek az örömérzések úgyszólván egy szebb, munkás jövőnek hangjaiként tekinthetők. Azt a kapcsot, azt a benső szellemi rokonságot pedig, amely ily rövid idő alatt a M0>LD0¥ÁM JENŐ KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁH, DBÁK-TÉB-------- ITT AZ ALKALOM! ---------Üz let átalakítás miatt mélyen leszállított árak ! Batiszt, zefirek 12 krajczár. Kartonok ós mosódelinek 22 krajczártól. Szövetek, delinek, batisztok, vásznak, kana- vásznok és minden más czikkekben. LESZÁLLÍTOTT árak. csak rövid ideig.
