Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-20 / 21. szám
XVII. évfolyam Szatmár, 1908. május 20 21. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNYT-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmáyn sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. ez.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A 1»]> megjelenik minden szerdán. Kié a jövő? — Irta: Bodnár Gáspár. — Hosszú és lisztes ideig erre a kérdésre röviden, de jelentősen igy feleltek: — A kié az iskola, azé a jövendő. Ezt az igazságot megerősítette, úgyszólván magaslatra emelte az az eléggé ismeretes szálló ige, hogy a francziákat a legutolsó nagy erőpróba alkalmával a porosz s általában a nagy német birodalom tanítói, iskolamesterei győzték le. A jelszavaktól túltengő korunkban immár akadnak, akik ezt az öreg szálló-igét merő frázisnak, üres jelszónak minősitik. Azt mondják: — Akié a korszellem, amely társadalom szellemével (talán inkább anyagias felfogásával?) uralkodik az embereken — azé a jövő. Aki csatát nyer a fórumokon. A vizek a hegyekről folynak. Ha a felső fórumok, a főiskolák ellenünk vannak: az alsóbb és közép iskolák sem lesznek a miéink. Tehát a jövő sem. Első pillanatra megdöbbentő ez a tétel. Mintha ködöt oszlatná — az iskolai nevelés sikere felett borongó ködöt. Mintha azt fejezné ki, amit a társadalom helyzete mutat. Nem volt-e az iskola eddig is kezeink közt? Hosszú ideig. Részben — ma is. És ime a társadalom mégis a maga képére tudja nevelni a nemzedék nagy részét. Az'intelli- gencziát. A népet is. Az iskolának ki felé való hatása mintha megroppant, elerőtlenedeP volna. Sajtó, színház, közfórum, szocziológia, tehát az iskolán kívül álló hatások uralkodnak. Ne csaljon meg minket azonban a külső látszat. Az sem, hogy talán bizony iskoláinkban is eddig- elé nem voltunk elég vigyázok és határozottak. Akik a régi, tapasztalatokból kihámlott igazságot, . hogy a jövő az iskola méhében készül . . . üres jelszónak hirdetik : circulus vi- ciozusba esnek. Igaz, hogy az iskolák kifelé gyakorolt hatását kegyetlenül megnehezíti, megczibálja a társadalom. A környezet, a külső hatások. Am, mit bizonyít ez? Azt, hogy az iskola hatását még intenzivebbé, még hatalmasabbá kell tenni. És főleg összliangzóvá. De nem dönti meg azt a bizonyságot, hogy ma sincs más hatalom, erő, ami a társadalom megzavart vérkeringését, megromlott vérét rendes útjára, meg- frissülésére terelje, mint az iskola. És pedig ... a legalsó elemtől a legfelsőbbig... következetesen, harmonikusan ujjáteremtett iskolai élet, iskolai szellem. A múlt elveszett hatalmunkból — írja Széchényi István — a jövőnek még urai vagyunk az uj nemzedék révén. Uj nemzedék kell nekünk — mondotta Prohászka püspök — mely Istentől született, melynek szivében tiszta vér csörgedez, mely a tiszta vérnek lehét, lelkesülését lelki világában is megőrizni tudja. Való igaz, hogy azok, kik a nemzet megújhodásának munkájában vezetésre, irányításra, őrtállásra és az elismerések megadására vannak hivatva, mikor még reménnyel Miska barátomhoz. Azon a gyönyörű estén, mikor a csillagok milliárdjai ragyogtak fejünk felett s mi a baráti szeretetnek, — melyet immár harmincz év snlya pecsételt meg — jól eső érzései mellett élveztük a viszontlátás édes örömeit; erről az estéről óhajtok e helyen emlitést tenni. Beszélgettünk erről, beszélgettünk arról, beszéltünk sok mindenről s a miről nem beszéltünk, arról írok most. Áthaladtunk a holt „Kraszna“ hidján, te Miska barátom nem szóltál semmit, de aki megfigyelt, a szólásnál is, igen, a szólásnál is többet mondottál. Apai szived fájdalmának mély sóhaja beszólt. Visszafojtva lélekzetem, úgy figyeltem szívfájdalmaidnak kínos vergődését. Kezed mozdulatáról sejtem, hogy fájó könyeket törölt le. Néhány pillanatnyi szótlanság azt bizonyítja, hogy fájdalmaidnak éltél. Nyugodtan hagytalak, mert sejtettem, hogy mélyen szántó emlékek azok, melyek ezen vázolt érzéseket kiváltották. . . Fájdalom ... Oh! miért is ismer az ember. Hiányoznod kellene a szótárakból. Hiányoznod kellene mindazon helyről, hol bánatot fakasztasz. Milyen szép is volna akkor az élet, ha a fájdalmat nem ismernénk. Mindig verőfényes boldogságban sütkérezhetnénk. Úgy el tudom képzelni magamnak az életet, csendes otthonomban, fájdalomtól mentve, hogy azt ki sem mondhatom. Hányszor csititgatlak lázongó szív. . . Ugyan hányszor parancsol rád az ész s csendességre int. Nyugalom után törekszem, mely boldogságra vezet, csak hogy e boldogságot elérni nem igen sikerül. Talán a bölcsőm volt „bá- natfábóU, pályám keserv fonta rongyból, hogy ennyit szenvedek. . . Mily szép volna az élét fájdalom nélkül, igen ám, csakhogy mig ember él e földön, addig a fájdalom nem csak a fogalom, de hü kísérőnk is. A csapást, mely fájdalmakat fakaszt, sokszor közvetlenül a jó Isten méri reánk s egyedül 0 van hivatva megmondani, hogy valóban csapás-e az, mit mi annak tartunk, avagy áldást fakasztó bal- zsam-e a jövőre nézve? Ezt még emberi elme nem volt képes ez ideig kikutatni s hiszem, nem lesz soha e földön idő, mikor e dologban beláthatnának. Ember társadtól kapott, ember társad okozta fájdalmak, melyeket Isten közvetve mér reád, ezek fájnak nagyon. Alig tudod elviselni. Ha nagyon nehezedre esik, gondolj mindig önmagadra s önmagaddal gyarlóságodra s e gyarlóság, mely az emberiségnek közös sorsa, mindent megmagyaráz. . . Messze az édes otthontól, gyermekeid jövőjéért aggódva rovod a város utczáit. Előtted két fiad, odahaza a többi, kiket egészségben, boldogan hagytál hon. A holt Kraszna áldozatot követelt. Kis fiadnak korai siri ágyat rögtönzött piszkos hulláma s te már élettelen hullára nyomtad a viszontlátásnak fájdalmas csókját. Most tudom, most értem, mi okozta fájdalmad nagyságát, mikor átmentünk a holt Krasznán. Te a Krasznát, én a skárlátot tekintem a fájdalom közvetett osztogatójának. Nyugodjunk meg. Isten igy akarta, O van hivatva a íájdalmat balzsammá változtatni. Isten veled, a viszont látásig, régi hived: Deák József. r*Q Ä DÁ í Ä TAQ mkkm PiPI-) VJUni 1/ liAuUlü ÉS POLGÁRI SZABÓ SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). , < Magyar díszruhák, Polgári ruhák, V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbőr- Czimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok \ készítését elvállalom. > < Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. \ Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, mesteri
