Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-13 / 20. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1908. május 13. 20. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 » — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A czigfany-kérdésről. (M—n) A budapesti vidéki büntető törvényszék még nem fejezte be a dá- nosi rabló-gyilkos czigányok bűnhalmazának tárgyalását. Amióta ez a borzasztó vérfürdő történt, a czí- gany-kérdés rendezetlen ügye állandóan foglalkoztatja társadalmi életünket és pedig alapos aggodalmak alapján. Társadalmi életünk rétegeiben itt is, ott is felmerül egy-egy eszme, amely a fizigány-kérdés megoldását czélozza, (le az eszme még a mai napig megmaradt eszmének és egyik sem öltött testet. Pedig nagyon is itt volna az ideje, hogy a czigány-kérdés végleges és állandó megoldásáról nemcsak a társadalom, de a kormány és az illetékes körök is a legkomolyabban gondolkozzanak. A czigány- kérdés rendezetlen volta, a czigányok szabad kóborlása inár eddig is rengeteg kárt, nyughatatlanságot szerzett társadalmi életünknek, a külföld előtt pedig minden egyes alkalommal csak befeketítette jó hírnevünket és kitűnő eszközül szolgál ellenségeink kezében hitelünknek és becsületünknek más nemzetek előtt való kisebbítésére. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Nem írjuk alá némely újságnak azon alap nélküli érvelését, hogy a dánosi rabló-gyilkosságnak indirekt oka a magyar társadalom, mert nem tesz semmit a czigányerkölcsök megszelídítésére. Ez nem áll! Társadalmi életünk helytelen irányban kereste eddig és keresné ezután a czigány- kérdésnek ideális alapon való megoldását. Reális módon kell gondolkozni a kérdés felől. Rendet kell teremteni végre közöttük. A nagyhangú frázisok, az oktató példaadás, a rengeteg sok tanács nem sokat ér ma már, ezeknek ideje lejárt. Végtére is itt az ideje, hogy a kormány gondolkozzék komolyan e halasztást nem tűrő kérdésben. Első sorban súlyt kell fektetni a czigány raffinált észjárására. A ravasz, csalafinta ésszel, kóbor természettel biró czigányoknak ugyan hiába prédikál a pap, hiába tanítja a tanító őket a m_i korban, amikor mindenütt, minden pillanatban számtalan alkalma nyílik az élet tökéletlenségeit, egérutait kitapasztalni, ily körülmények között nem a szó, a hangzatos frázisok, hanem a tett az, amelytől eredményt remélhetünk. Minden czigány illetőségi heA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmátjn sajtó“ czimére küldendők, (Iskolakoz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap ineg-jeleuik minden szerdán. lyére tolonczolandó, amelyiknek illetőségi helye semmikép megállapítható nem volna, egy közös megfelelő helyre tolonczolandó és e hely volna a közilletőségi hely. Minden községben munkahelyek szervezen- dők, ahol a czigányok a háziipar oktatásban és kiképzésben vennének részt. Kosár, gyékény, szalmafonás stb. A gyermekek iskolába járnának. A czigányok felett egy külön csendőrőrs ügyelne fel. Eltávozás — meghatározott időre — csakis a csendőrőrs engedelmével történhetnék. Egy és ugyanazon időben csak két egyén távozhatik el hazulról. Csakis háziipari czik- keinek elárusitása, házi szükségleteinek beszerzése végett, vagy más igen fontos s a felügyelő csendőrőrs által tényleg annak minősített ügyben lehet az illetékességi helyet elhagyni. Aki a távozás szabálya ellen vét, egy évig távozási jogát elveszti. Minden eltávozott czigány másközségbe történt érkezésekor az ottani csendőrőrsnél jelentkezik. A czigányok minden nap a megszabott időben a munkaházban tartózkodnak, ott felügyelet alatt dolgoznának, aki nem dolgoznék, büntetésben részesülne. A debreczeni színtársulat szerepléséhez. „A császár katonái“-nak szinrehozása Szatmáron, egy olyan enormisan kitűnő gondolat volt, amely csak egy Erdőssy Vilmos agyában teremhetett meg, aki éveken át hordozta ugyanazokat a lánczokat, amelyek Joász főhadnagy szivét-lelkét lenyűgözték. Szó férne ahhoz a sottis-hoz, amely a katonatiszti pályát úgy tűnteti föl, mint az „asylum asinorum“-ot. Tény, hogy sokan boldogulnak ott olyanok, akik a polgári életben elzüllenének. Ismertem pl. katonatiszteket, akiknek szellemi tehetségét az egész ezred a O-val egyenlőnek tartotta. De ugyanabban az ezrédben voltak kémikusok, fizikusok, philosophusok, sőt — Uram bocsáss — egy másik ezredben még theologus sem hiányzott. És hozzátehetem, hogy ezek szakmájukban mindannyian kitűnően megállották a sarat. Tudásukat akarom honorálni, amikor nevöket fölemlitem. A 2. gyalogezredben szolgált Schuster főhadnagy, aki egy-egy kémiai kérdésről a tiszti étkezőben — természetesen németül — olyan előadásokat tartott, hogy Döpfner ezredes vezetése mellett mindnyájan szívből köszönetét mondtunk neki. Még érdekesebb jelenség volt a 4. dsidás ezredben Walter őrnagy, akinek theo- logiai ismeretéről közéletünk előkelő férfiai közül a ma is szereplő Sztáray grófok és grófnők tehetnének hiteles tanúságot, mint olyanok, akik néhai Sztáray Antal grófnak örökösei és mint ilyenek Walter dsidás őrnagynak szellemes theologikus fejtegetéseit a nagymihályi grófi szalonban igen gyakran hallgathatták és — tudomásom szerint — hallgatták. Tehát a katonatiszti karban sokan vannak olyanok, akik szellemi szempontból nagyon is számbavehető individuomok. Abban azonban teljesen igazat adok a dráma Írójának, hogy katonáink még a leg- törzsökösebh magyart is elnémetesitik. Példa rá a 2. gyalogezredben Pócha és Tompa hadnagyok, akik sohasem mondták, de — e sorok Írójának tapasztalása szerint — igen élénken érezték a hadsereg szellemének ger- manizáló hatását. Hogy megmaradtak-e jó magyaroknak, helyesebben székelyeknek, nem tudom, de — fölteszem. Hiszen az előbbi a fogarasi főispánnak a fia, az utóbbi pedig a brassómegyei főjegyzőnek az öcscse volt. Ezek és ezekhez hasonló gondolatok támadtak bennem „A császár katonáidnak előadásakor. Figyeltem a hatást, néztem a hölgyek arezvonásait, hallgattam a megjegyzéseket és a tanulság a következő : Ha a színház czélját az intézőkörök el akarják érni, akkor a magyar történelemre vonatkozásban levő drámákat kell kultiyálni. CSAPÓ LAJOS FISŐR ANGII PAPI- v Magyar díszruhák, Polgári ruhák, Mjöunamiu ran papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok SZATMAR, Deák tér 7., (I. emelet) ' /V készítését elvállalom. Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a b ó~ mester.
