Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-26 / 13. szám
„HETI SZEMLE 3 nők: Hehelein Károly praelátus, kanonok. Egyházi alelnök : Zahoránszky István. Világi alelnök: Gőbl Alajos dr. Pénztáros: Ker- tészffy Gábor. Titkár: Schwegler Ferencz. Ügyész: Sereghy Béla dr, Könyvtáros: Pap János. Háznagy: Veszelovszky Béla. Szám- vizsgáló bizottság: elnök Léber Antal. Tagok : Bodnár Alajos, Juhász József, Kano- vics László, Kovács Gergely. Választmány: Bagossy Bertalan, Dunai Sándor, Ekker János, Fásztusz Elek, Fechtel János dr., Fölkel Béla, Fürst Viktor, Gönczy Antal, Haller Ferencz, Haraszthy Béla dr., Hubán Gyula, Irinyi Tamás dr., Jaklovics György, Janko- vics János, Jékei Károly, Komka Alajos, Kováts Gyula dr., Kőrösmezei Anta', Lovász Győző, Molnár Mihály, Mondik Endre, Nyisz- tor János, Ocsvár Rezső, Orosz Alajos, Po- lyánszky Miklós, Ratkovszky Pál, Szarukán Zoltán, Székely József, Tóthfalussy Dániel és Wolkenberg Alajos dr., Zahoránszky István egyházi alelnök állását igen talpraesett s általános tetszéssel fogadott beszéd kíséretében foglalta el, mely köv. szól: Méltóságos és fötisztelendö Elnök ur ! Mélyen tisztelt közgyűlés! Hálás köszönettel veszem a m. t. közgyűlésnek csekélységem irányában nyilvánított bizalmát s a reám ruházott egyházi alelnöki tisztet elfogadom. Midőn azonban ezt teszem, nem csekély aggodalom szállja meg lelkemet, hogy képes-e megfelelni azon várakozásnak, melylyel igen tisztelt tagtársaim kaszinónk jövő munkálkodása, jövő fejlődése és megerősödése elé néznek. Az elmúlt egyesületi év tapasztalatai úgyis nagyon megerősítettek engem azon régi meggyőződésemben, hogy eznn kaszinónak vezetése, irányítása még oly lelkes segítőtársakkal is, aminőket a tisztviselőkben és választmányban mellém rendelt a közbizalom, igen nehéz. Hol nyíltan, hol kerülő utón igen sokszor hangzott fel a panasz, hogy ez a 34 esztendős tiszteletre méltó egyesület nem felel meg többé céljának. Némelyek nagyon modernnek tartják s kizárólag szórakozási helynek tekintik. Azt hiszik, hogy a tagok ide csak mulatozni, borozni, kártyázni, éjszakázni járnak. Sőt nyilvánosan is meggyanúsították e kaszinót, hogy romlásba kergeti tagjait. Ezek mélyen tisztelt közgyűlés azok, akik a kaszinót csak kívülről ismerik, akiknek az itteni életről halvány sejtelmük sincs, akik sokszorosan nagyitó üveggel nézik a távolból szórakozásainkat s akik rosszindulatú pletyka után indulva, elefánttá fújják fel a szúnyogot. Mások a kaszinó berendezését ósdinak, lapjait kevésnek és nagyon egyirányúnak, szórakozásait nem elég izgatóknak tartják. így azok beszélnek, akik más, sokkal nagyobb anyagi erővel rendelkező egyesületek és kaszinók méretei szerint szabják itéletöket. Ezek mondhatják meg legjobban, mily egyszerű, olcsó, minden túlságos költekezéstől ment itt az élet s milyen családias a tagoknak egymással való érintkezése. E két ellentétes vád jogosságának és lehetőségének kikerülése, az arany középút megtalálása képezte a múlt év tisztikarának és választmányának egyik legfontosabb és legnehezebb feladatát. És én nyugodt lelkiSzatmár, 1908. márczius 26. ____________ is merettel és leplezetlen nyíltsággal merem mondani, hogy kaszinónk tagjainak számaránya és a rendelkezésére álló igen szűkös anyagi erő szerint meg is felelt czéljának. Szellemi munkássága mindenkor a katholi- czizmus és a magyarság ügyét szolgálta. A ki kételkedik ebben, nézzen utánna felolvasásaink tárgyának, tekintse meg lapjainkat, fussa át könytárunk jegyzékét. Hogy nem tettünk meg annyit, a mennyit tenni óhajtottunk akár katholikus, akár hazafias szempontból, akár a szellemi, akár az anyagi téren, az a mi sokszorosan széttagolt társadalmi viszonyainkban, társadalmunk nagyon is tartózkodó, minden vallási és társadalmi mozgalmat óvatosan kerülő magaviseletében találja magyarázatát. Hogy néha hangosabb szó, nóta és zene is felverte e szobáknak a csendjét, az igaz. De ezért ne ítéljen el minket senki! Katholikus mozgalmaink egyik Kapisztránja ezt mondja : „Én az olyan társadalmi katholikus -egyesületet sem becsülöm le, a melyik szórakoztató összejövetelein túl még nem mehetett. Aki nekem ebben ellent mondana, figyelmeztetném azon liberális intézményekre, melyek kizárólagosan szórakoztatásra gyűjtik egybe tagjaikat és nekünk félelmetes károkat okoztak és okoznak. A közönbös, a vallástalan, a felforgató eszmék a liberális pártkörök, kaszinók, asztaltársaságok pipafüstös falai között értek meg. Faluhelyen még a templomnak is legtekintélyesebb ellenvára a korcsma, a szórakozások tanyája. A fővárosban a kabarék és mulatók szintén csak szórakoztatnak és szórakoztatva egy-egy több kárt csinál, mint a mennyit tiz budapesti templom építeni képes. Amint tehát nem szabad lekicsinyleni az ellenfél szórakozó helyeit, kaszinóit, épen akkora hiba volna letagadni a mi szórakoztató köreink roppant fontosságát.“ Tehát még az esetben sem volna a kaszinó elitélendő, ha kizárólag szórakozás czél- jábólgyüjtené tagjait falai közzé. Mi azonban nemcsak szórakoztunk, hanem minden nemesebb vallásos és hazafias munkából kivettük részünket a múltban és ki fogjuk venni a jövőben is. Arra törekedtünk a múltban s az lesz czélunk a jövőben is, hogy tagjainkban fel- költsük, ébrentartsuk, megerősítsük a vallási öntudatot és hazafiságot, hogy az evangéliumi testvéri szeretettel fűzzük össze kaszinónk tagjait és megadjuk nekik e szerény falak között azt a szellemi táplálékot és azt a testi kényelmet, a melylyel minden nem nagy igényű embernek meg kell elégednie a mai nagyon nehéz megélhetési viszonyok között. Ez volt az én programmom a múltban, az lesz a jövőben is. A gyűlés bezárása előtt Szarukán Zoltán fejezte ki az elnöknek a közgyűlés köszönetét a tapintatos és sikeres vezetésért. Heti levél. Az anyaság védelme. — Irta: Bodnár Gáspár. — Néhány héttel ezelőtt külföldi vendége volt —: a fővárosnak. Egy szép, barna ruhás franczia nő. Bevallott feminista. És anya . . . A nő, ha szép és okosságában is nő marad — kétszeresen szép. De ha megszűnik nőnek lenni, szörny. Hol tarthatnak már a franczia feministák, mikor az ilyen művésznő (már t. i. a beszéd művészetét értem) nem találja jól magát otthon, a franczia földön, mint közkatona. Nem lel elég szereplési tért, hogy vezérlő vágyait, apostolkodó szellemét kielégíthesse. Mert bizonyára már a franczia nők közt vannak nagyobb művészek, — akik jobban tudják elrabolni a nő szivét ... az anyaság megszentelt, fenséges eszméjétől. Eljön tehát ide a magyar földre. Itt Czézár akar lenni. Ott közkatona maradna. Ide jön a mi asszonyaink közzé. Itt még más világ járja. A magyar asszonyok ügyesen, gyorsan tudnak beszélni . . . amig gyermekekről, ruháról, cselédekről van szó. De dadognak, remegnek, mást mondanak, amit mondani szándékoznak ... ha valami komolyabb, pláne tudományosabb kérdéshez akarnak hozzászólani. Tessék hallgatni őt! Hogy adja elő gondolatkincseit? Milyen bátran. Mily kön\'- nyedséggel stilizál! És hol tart ? Politikai jogok? Elcsépelt, unalmas théma. Neki több kell; nagyobb, hatalmasabb théma . . . Az anyaság! Hát, anyaság! Merő illúzió. Kopott felolvasások, előadások . . . Miféle felvilágosodás, ahol a magyar libácskák szerelmet, anyaságot kérnek a tiszta, mocsoktalan tűzhelyeken. El az anyasággal! Art, lealáz. Rabigába hajt. A fájdalom tengerébe fulaszt. Asszonyi igazságtalanság. És igy tovább . . . * * * Régen tudja a világ, hogy a franczia nő szelleme élénk, szikrázó. Társalgása is biztos — írja Szemere. De éppen ebben van veszedelme is . . . Mert könnyen szélsőségekre csábítható . . . Maga csábítható lévén, könnyen elcsábíthatja a nemzetek asszonyait is . . . A magyar nőről pedig szintén régen mondja a világ, hogy szives, vendégszerető, milyet Isten csak a magyar földön teremthetett . . . Ezt a vendégszeretetet tette próbára Mme Nelly Roussel thémája. Ott kért szállást, ott kapott szabad szót, mely országban csak nem rég is — mint Jókai Erdély Aranykorában írja — a nők még a rokon-csóktól is elpirulnak. Hol az anyaság fogalmát az eldurvult lelkek is félve tisztelték, hol csak — mint még nem rég hirdették éppen abban a szép, de beteg fővárosban: — Bűnében sem szabad eltaposni — az anyát! Bezzeg New-Yorkban máskép bántak el a — feminista Bowmann asszonnyal. Ez zászlóval kezében és nyílt utczán hirdette a feminista igéket. Megkapta a magáét. Az utcza népe elbánt vele. — Menjen haza főzni! — Mit csinálnak otthon — a gyermekei ? — Menjen haza, otthon prédikáljon. Ily gúnyos megjegyzések záporából alig bírta a rendőr — elbújtatni a nép haragja elől. — * * * KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁH, deák-tér us választék színes, krém és fekete szövetekből. Angol zephirek, batisztok, szatinok, színes és kékfestő voilekben. Vászon- és kanavásznakban gyári raktár. Női- és férfi- fehérnemüek, ing, gallér, kézelő, nyakkendő, harisnya és sok más czikkekben. Férfi és női fehér neműek megrendelés után jutányos árban. Minták vidékre bérmentve küldetnek. Olcsó árak. Gyors és pontos kiszolgálás. Olcsó árak. %
