Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-13 / 7. szám
XVI. évfolyam. Szatmär, 1907. február 13 7. szám. IETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. /•# i'Oi ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — ■— — — — 3 „ — Negyedévre — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hitdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A 1hj> megjelenik inindeu szerdán. A szeretet törvénye. Ezzel a névvel illette Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter azt a törvényjavaslatot, melyet a minap tett le a képviselőház asztalára. A legkisebb emberekkel, a munkásokkal foglalkozik, biztosítani kívánja számukra a megélhetést, ha az előhaladott kor vagy betegség kiüti kezökből a munka eszközét, s nem képesek többé véres verejték árán sem megkeresni azt a minimumot, mely életük fentartására szükséges. Későn érkezett ugyan a segítség, de talán még nem késett el. Munkásnépünk megtizedelve idegen világrészbe menekült a nyomor elől, mely szülőhazájában fenyegette. Egy jókora rész elkeseredettségében s engedve a nagyhangú csábításoknak, a szocziálde- mokraták karjai közzé vetette magát. Azt hitte, hogy ezek fognak segíteni a baján. Szóval érezte, hogy segítségre van szüksége, s miután az sehonnan sem jelentkezett, abba a táborba ment, amelybe csalogatták. Természetesen vesztére. A bőrére spekuláló lelketlen „népvezérek“ még azt a nehány koronát is elszedték tarsolyából, melyet két keze munkája árán összekuporga- tott. A szocziális veszedelem még nagyobbra nőtt a népnyuzók zsebmetsző keze alatt. A nemzet jobbjai már régen látják a veszedelmet, fel is emelték érdekükben gyakran szavukat, de a jövő-menő kormányok soha sem karolták fel a szocziális bajok orvoslását. A pusztában kiáltónak szava lett minden érvelés, mely a kisemberek nyomorúságán akart segíteni. Az államnak más törekvései voltak, mellettük elhanyagolta azt, ami legégetőbb. Legégetőbb, mert a nemzet egy számottevő osztályának pusztulásáról volt szó. Pedig arra az osztályra nagy ség van ám, annyira szükség van reá, hogy nélküle fen sem álhatna a társadalom. Nincs egyetlen ház, hol a munkáskezek segítségét ne igényelnék. Végre megtört a jég. A nemzeti kormány felfogta rendkívüli horderejét annak a katasztrófának, mely a munkásosztá ly megsemmisülésével a nemzetet fenyegeti. Igyekszik megmenteni, amit még lehet. Mert hogy a veszedelem nagyon előhaladott stádiumban van, senki sem vonja kétségbe. Annyira elhatalmasodott már, mint a tiizten- ger, melynek rombolását a megfeszített emberi erő munkájával, is alig lehetséges lokalizálni. Épen azért a kormány is megfelelő apparátussal lép ki a veszedelem színhelyére. Nem elégszik meg azzal, hogy törvényerőre emelje ezt a javaslatot, hanem a munkások bajait orvosló „szeretet törvényeknek“ egész sorozatával fog hozzá a sebek orvoslásához. Jön a baleset ellen való biztosítás, jön a sztrájktörvény, melyben meglesz óva a nép a nyúzó „népvezérek“ zaklatásától, kik a nyakára tolták magukat, de nem azért, hogy megvédelmezzék, hanem hogy kifosszák utolsó filléréből is. Jön a munkások özvegyeiről és árváikról való gondoskodás. Remény van hozzá, hogy a mentési akczió sikerülni fog és jóirányba tereli a már nagyon elmérgesedett állapotokat. Felkutatja az összes vérző sebeket s gyökerestől igyekszik a bajt eltávolítani. De még ebben a nemes munkában is, melynek a hatalom ennek előtte oda sem hederitett, igen sok kemény labdacsot fog a kormány leltét hunezutság'. (A másik) ígéretemhez képest megiródott a másik hunezutság is. Az első hunezutság a harangozóról szólott ; ez a másik meg magával e sorok Írójával történt, Előbb azonban bemutatom az ón borbélyomat, amint itt következik. * Mert, hogy rátérjek a dologra, erre mi- nálunk falu helyen nem hogy „flaszter“ vagy épen „aztfald" volna, hanem még csak valamire való borbély sem akad. Egy okleveles borbély ugyan igaz, hogy üzletet nyitott, de az is igaz, hogy mire megmelegedett volna — nagy lévén a haszon és a forgalom, vágj' megfordítva a forgalom és haszon (a nagy világ csúfjára!) visszaszökött oda, ahonnét jött... így voltam kénytelen szerény „jövedék - menedékemből“ udvari borbélyt, vagy hogy állásomhoz és rangomhoz illően fejezzem ki magamat — udvari hajnyiró művészt fogadni annak mintájára, hogy a nagy urak s királyok festő s egyébb művészeket (legtöbb- nyire bűvészek) tartanak maguk körül. Valahányszor kovács, hajnyirás, foghúzás, köpölyözés mesterségéről esik szó-beszéd s falura gondol a telivér városi ember — mindanyiszor valami mosolygós képű cigány dádé jelenik meg képzeletében ... Pedig az én borbélyom nem cigány s talán mindössze csak annyi hasonlatosság van közte meg a cigány között, hogy ő is a katonáéknál jött bele. Mesteremnek becsületes neve: Bundás Józsi, s az a nevezetessége, hogy bár fázik a nyírástól — mégis nyírás előtt leveti a „reklijét“, nyírás közben lehányja magáról a „lajbijat“ is, amire pedig befejezi a „műtétet“ — bele is izzad. Nyíró mesterségét azért nevezem kivételesen „mütét“-nek, mert rendesen vágás is fordul elő. Hanem hát nem azért jártam tizenhat iskolát, hogy meg ne találjam a dolognak nyitját s a vágásra való legjobb —flastromot. Okulás céljából leirom a receptjét. Minthogy — dicséretére legyen mondva — jó katholikus : pénteken sohasem eszik húst (különben ekkor a csizmáját se keni be zsírral); ezért mindig pénteki napra hívom. — Vigyáz is az ollójára, mondhatom, mint a fogára, nehogy húsba kapjon avagy abba harapjon. És azóta mentve van a fülem hegye, a fejem búbja meg a hátam közepe . . . Ezt csak azért Írtam ide, mivel néha napján oda is lesiklik ollója, a hol még Csillag Anna csuda kenőcsével se lehetne hajat növeszteni . . . . . . Egyébként borbélyomat mindenkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom: lassan dolgozik, de biztosan s emellett olcsón — ami tiszta nyereség. Most már elmehet a borbély s jöhet a a hunezutság. * Jóé László 1906. évi május hó 1—tői a Ciilyen József ur házába, a Szlávik XsigmoEid ur üzlete mellé óra- és ékszer-üzletét
