Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-27 / 48. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A nép barátai. A népnek azok az igazi bará­tai, akik minden lehetőt elkövet­nek, hogy meg legyenek védve azok a nagy érdekek, melyek sor­sával szoros összefüggésben van­nak. Nagyhangú frázisokat láttunk és hallottunk már nem egy alka­lommal, de midőn cselekvésre ke­rült volna a dolog, a szájhősök el­tűntek a láthatárról, még csak meg sem akarták ismerni az atyafit, ki­nek nemrég még mindent Ígértek, aki kedves barátom, komámuram, urambátyám volt akkor, midőn az illetők a képviselőválasztások al­kalmával szavazatára spekuláltak. Azért rosszabbodott napról-napra a nép anyagi helyzete, mert sorsá­nak intézése olyan kezekbe került, akiknek kisebb gondjuk is több volt, minthogy ő vele törődjenek. Csak létrának tekintették a népet, melynek vállain fel lehet emelkedni a magasba, honnan saját egyéni nagyságuk annál hatalmasabb ará­nyokban lesz szemlélhetővé, gyara­podásuk pedig az anyagiakban ez­zel a nagysággal karöltve haladhat előre. Ma már sokan keseregnek a hivatottak közül is a múltak bűnei Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ miatt, de jóformán még most is csak a kesergésnél tartanak, pedig a népnek abból egy fitying haszna sincs, ha felsorolják per longum et latum, ki és mit vétett ellene, mi­képen kellett volna ügyeit rendes kerékvágásba terelni. Nem a múl­takról, hanem a jelenről és a jövő­ről kellene, hogy több szó essék, sőt tettekkel is bizonyitsák, hogy elérkezett az az idő, melyben a nem­zet nagy tömegének jóvoltáért kell cselekedni. Egy kicsi, de lelkes tábor moz­gatója annak az erőnek, meby a nemzet összességének, a népnek érdekeit van hivatva felkarolni és olyan viszonyokat teremteni a ha­zában, melyek a megelégedésnek legyenek forrásai. Ez a tábor a néppárt. Mindenütt ott van, minde­nütt dolgozik, ahol valamit a nép érdekében el lehet érni. Pedig gya- lázzák, gáncsolják, mindent elkö­vetnek ellene, de ő nem lankad, tulteszi magát a rágalmakon, vas- következetességgel halad kitűzött czélja felé, mely a nemzet fiainak boldogitására irányul. Itt volna az ideje, hogy a nép jobban megismerje és támogassa az ő valódi barátját. Vezérelvei olya­nok, hogy tiszteletet érdemelnek. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A la.]> megjelenik minden szerdftn. Ha ezt a programmot megvalósíta­nák az egész vonalon, nem kellene aggódnunk a nép jövendő sorsáról. A valódi szoczializmus ragyog fel törekvéseiben. Hasznos, hogy meg­ismerjék legalább nagyjából ezt a programmot azok is, akik talán még ez ideig nem tudnak felőle. Irányelvei főbb vonásaiban a kö­vetkezők : A fogyasztó közönségre kártékony kar­tellek, trösztök, ringek, állami felügyelet alá véve szabályozandók. Gondoskodni kell ar­ról is, hogy az élelmiszerek és fűtőanyagok mesterségesen meg ne drágulhassanak. A gabonanemüek árának üzleti érdekek szerint való leszállítása vagy felverése meggátlása czéljából pedig sürgetni fogjuk a fedezetlen határidőüzlet eltörlését. A szegény embernek legnagyobb gond­ját az élelmezésen kívül a lakáskérdés ké­pezi. Követeljük tehát, hogy a szegény nép olcsóbb lakásokhoz jusson s legyenek a la­kások az egészségi követelményeknek meg­felelők. Akadályoztassák meg az úgynevezett lakásuzsora. A minden téren elharapódzott uzsora úgy is óriási pusztítást visz végbe a népben. Legyen tehát hivatalból üldözendő az áru, termény és állatuzsora egyaránt. Az uzsora kipuhatolására, üldözésére, nemkülönben szi­gorú büntetésére minden törvényes eszközt Az imakönyv. — Irta: Herényi (Krein) Rezső. — Sötétség leple teríti be a tájat. Meredek hegyormok mogorva sziklái szürkéinek az ijesztő est koromfekete bőrén. Mereven állnak a hegyek, uralkodnak a vidéken, legalább ezt gondolják. Megvetően tekintenek a mellettük levő útra, a tova ha­ladó folyóra. S a folyó szelíden csúszik medrében. Nem uralkodik, alattvalónak érzi magát, fel-feltekint a mellette vezető útra, a meredek hegysorra. 0 locsog, mert sze­rény s néha-néha vet hullámot, midőn be­lekapaszkodik markával a szél, megczibálja, magával ragadja vizköntösét a partig és ott odacsapja mérgében az ut köves oldalához. Majd port zavar fel az útról, beszennyezi az ezüst habokat s tovább oson, más vidékre. Csend van. Olykor-olykor zavarja meg a mély haliga tagságot egy-egy menekülő ma­dárka szárnylegyintése, egy kuvik sivitó sí­rása, a baglyok huhogása, a távolból hallat­szó nyöszörgések, nyögések. Majd elhallgat minden, csak a nyögések lesznek mindin­kább erősebbek, a vészhang is crescendál a merev, érzéketlen hegykeblekből. De amint a hold mosolyogva veti ezüst fényét a regényes vidékre, egy alak bukkan ki az ut melletti cserjéből. Arcza halavány, ránczos, melyet a hold fénye még halványabbá varázsol. Szeméből, mely gödörben ül, szenvedés, düh, harag nyilai. Ajaka néha nyílik szóra s akkor is átok, káromlás ömlik ki a még megmaradt fogai között és tovább nyög. A teher nehéz talán az ősz anyókának ? Dehogy. Ez köny- nyü. Néhány foszladozó ruhát takar a hátán levő zsák, melyet még a fogházban viselt el. A lelkiismerete nehéz. Oly nehéz, hogy bele rémült, beleőszült. Folytonos látomások zak­latják, folytonosan a réges-régen letűnt időt látja agyában. Mikor eszébe jut, könnycsep­pek gördülnek kiaszott képén a poros útra. Hej, bol az az idő, mikor mint fiatal me­nyecske, férje mellett jó napokat élt ? Is­merte a szabadságot, ismerte a lelki nyugal­mat, ismerte a vallást. És most? Elszakadt Istenétől, elszakadt férjétől, szabadságát el­vették, mert nem érdemelte meg, gyilkos volt. Már tizenöt éve ennek. És lelke, mintha Belzebub tüzes karmaival volna megfogva, kisérti, nyugtalanítja. Megérdemli. Saját test­vére gyilkosa volt, testvérének szivébe már­totta a pengő konyhakést. A testvérgyilkos bűnének nagysága ül arczán, hiszen ő az volt. Ennek az elgondolása is kin s viselni tizenöt évig magános czellában ? Pusztulás e helyzet. Te élsz anyó ? Él büntetésképen. A vér, mely bosszúért kiáltott az égbe, meg­hallgatást nyert. A földi büntetés terhe nyomja a tipegő öreget s szenved kimond­hatatlan, gyötrő kínokat. Szenvedését még /M/V T T\ Á T T T f\f\k WT QÍÍB ANPIT PAPI Magyar díszruhák, Polgári ruhák, V" Mindennemű öitöny készitéséné! a fösuJyt az no A DA I A Ti ívj miiák, *** IMFU LAJUü ÉS POLGÁRI SZABÓ SSS Palástok, fövegek, Bőrkabátok nagy raWr üonl és ango1 smeteKDe BZATMAR, Deák-tér 7., (I. emelet). Js készítését elvállalom. A Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, »Y.í£

Next

/
Thumbnails
Contents