Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-13 / 46. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1907. november 13. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt e hó 11-én d. u. 3US órakor a városháza nagytermében rendkivüli közgyűlést tartott, melynek tárgya nehány ingatlan vásárlása volt, amelyekre az avasi erdőből leszállítandó fák elhelyezésére szükséges raktárakat fogják épiteni. — A rendkivüli közgyűlést a rendes havi közgyűlés követte. A polgármester havi jelentésében beszámolt arról, hogy minő intézkedések történtek a múlt hó folyamán az élelmiczikkek drágaságának csökkentése czéljából s minő intézkedések vannak e czélból a jövőre nézve tervbevéve. Jelentősnek tartjuk ezek közül a hatósági mészárszék felállításának tervét. A közös konyha felállításához szükséges minimális jegyzés már megtörtént; — igy az intézmény tényleges megvalósulása városunkban már csak rövid idő kérdése. Megemlíti a jelentés, hogy a tanács 400 öl fát szerzett be — s esetleg később többet is fog beszerezni — s azt önköltségen bocsátja a lakosság rendelkezésére. — Ki kell emelnünk még a jelentésből egy villamos favágókéezii- lék legközelebbi beszerzését. A havi jelentés elhangzása után Papp Endre bizottsági tag indítványára a bizottság egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét szavazott dr. Vajay Károly polgármesternek, aki valóban méltán tesz szert mindig nagyobb és nagyobb népszerűségre, minhogy — mint e havi jelentés is bizonyítja — fá- radhatlan buzgalommal igyekszik módot keresni minden téren a társadalmi bajok orvoslására. A következő tárgy a megüresedett köz- gyámi állás betöltése volt. A kijelölő bizottság az 5 pályázót a következő sorrendben jelölte : az első helyen Demkő Sándort, második helyen Székely Endrét, harmadik helyen dr. Bornemisza Bélát, negyedik helyen Nagy Józsefet és ötödik helyen Hányái Józsefet. Összesen 73 szavazat adatott be s Demkö Sándor lett megválasztva, aki 43 szavazatot kapott, mig Nagy Józsefre 27-en s Székely Endrére 3-an szavaztak. A színházi szabályrendeletnek a közgyűlés hatáskörére vonatkozó kissé homályos pontjait úgy precizirozták, hogy az igazgató- választásnál a közgyűlés csak a szinügyi bizottság javaslatának elfogadására vagy visszavetésére nézve határozhat, de a színigazgató- választásban aktiv részt nem vehet. A közgyűlés elfogadta az önkéntes tüz- oltótestületnek az 1908. évben Szatmáron tartandó országos tűzoltó-kongresszusra vonatkozó előterjesztését, amely a kongresszusi bizottságok összeállítására vonatkozik. A központi bizottság elnöke dr. Vajay Károly polgármester lesz. Határozatba ment, hogy mivel nagyon kívánatos lenne városunkban egy polgári fiúiskola felállítása, a város annak elhelyezését, s berendezését magára vállalná, ha az állam hajlandó volna kezelésbe venni. A róm. kath. segédlelkészi javadalmat olyformán rendezte a bizottság, hogy mindegyik segédlelkész törzsfizetését 1200—1200 koronára egészíti ki. A kültelki állami iskolák pinezéinek viz- mentesitésére 1000 koronát, a Kossuth-kerti vízvezeték továbbépítésére 3900 koronát szavaztak meg. Elhatározták, hogy a cselédmizériák orvoslása czéljából kísérletet tesznek egy hatósági cselédszerző intézet felállításával. Kötelességünk. Mi keresztények : rendkívül indolensek vagyunk. Mikor már a körmünkre ég valami, csak akkor próbálunk ellene védekezni, — sokszor későn. Látjuk, hogy rohamosan nő az az áramlat, mely egyenesen a mi intézményeink ellen tör s mi mégis tétlenül várjuk a következményeket. A szocziáldemokráczia, mely a zsidók melengetése mellett már szinte anarchiává fajult : halad hóditó utján. Ott, hol szép szóval nem ér czélt, nem riad vissza az erőszaktól sem, utat tör magának. Minden eszközt igénybe vesznek, amit a szocziáldemok- rata jogérzet megenged. De hát mit nem enged az meg? A békés társadalmi fejlődésnek ők ellenségei. Forradalommal, vérrel, rombolással akarják megváltoztatni a fennálló társadalmi rendet s ennek romjain építenék fel az ábrándos szocziális államot. Kezükben van a nyers erő, mely ellen nem lehet szellemi fegyverekkel küzdeni. A vezérkar, a Jakabok úgy uralkodnak, mint valóságos diktátorok. E véres-szájú demagógok szítják az elégedetlenség tiizét. Az ellenség? kezéből jövő jót durva kézzel utasítják vissza. Megrágalmaznak mindent, mi nem tőlük származik. Olykor hangzatos jelszavakkal mozgósítják a tömeget. Pedig ilyenkor is csak a saját egyéni érdekük lappang a háttérben. Ha jól megfigyeljük a magyarországi szocziáldemokratákat, — legyen az akár vörös, akár mezőfista — arra a meggyőződésre jutunk, hogy azt nagyobbrészt zsidók ébresztették fel és azok vezetik ma is az „öntudatos“ proletárokat. Ez magyarázza meg azt is, hogy rövid idő alatt az egész országban igájuk alá hajtották a munkásság nagy tömegét. A zsidóság nagyrésze, mely ugyan nem tartozik a munkásság köréhez, ha anyagilag nem is, de erkölcsileg támogatja a szocziáldemokratákat. — Miért? Mert a zsidó azt tartja: ott a hazám, ahol megélek. És igy mindig ahoz az eszmeáramlathoz csatlakozik, mely leginkább az ő érdekeit szolgálja. Ezért látjuk különféle czimek alatt tömörülni őket, de mindig egy czél szolgálatába. Lehet az akár a radikálisok, vagy a szabad tudósok díszes társasága. Élesre fent fogukat csattogtatják és sáros lábbal tiporják mindazt, ami szent és drága e nemzetnek, mert nem fűzi őket sem e nemzethez, sem a magyar föld hagyományaihoz semmi kötelék sem. Nemcsak megugatják, de meg is harapják mérges fogukkal kenyéradó gazdájukat, a magyar keresztény társadalmat is. És a magyar keresztény társadalom hallgatag, némán tűri az arczulcsapásokat s mindent békésen lenyel. Hol van tehát a magyar bárgyú türelemnek határa ? Avagy itt mindent lehet? A tudomány megszentelt helyét megfertőztetik, a levegőt megtöltik miazmákkal. A magyar keresztény ifjúság pedig kénytelen egy oly forrásból tudományszomját kielégíteni, mely forrás vizét gonosz kezek megmérgezték. Előttük „kulturbestiák“ azok a hősök, kiknek e nemzet kegyelete szobrot emel, hogy hirdessék az önzetlen, lángoló hazaszeretetei. Ezek megtartották számunkra ezer éven át e hont. S most azok, kik befurakodtak ide s élvezik a hősök önfeláldozásának gyümölcsét; meggyalázzák emléküket s nyíltan gázol át — a Pikier—Jászi had — a kereszténység legszentebb érzelmein. Kitépni — ez a czéljuk — az egyszerű, közönséges nép szivéből a vallásosságot, hogy ne legyen nyomorúságának vigasztalója. így majd inkább szegődik a felforgatok csoportjához. Durva kézzel tördelik le egymásután a lélek virágait. Ez a szocziáldemokratáknak a segédcsapata. Eszméiknek követői abból a fajból kerülnek ki, mely ma minden vezető pályát a maga számára igyekszik lefoglalni. Vagyis a zsidó ifjúság, mely már nagyon is otthon érzi magát a Pázmány-egyetemen. Támogatja őket a dicső magyar ? sajtó. Lázasan dolgoznak. Nem tagadhatjuk el, hogy nem sikerrel dolgoznak. Hisz minisztert buktatnak meg, aki csak körmükre akar koppintani. Minden ellen felemelik vitájukat, mi „nemzetem kovászát“ megsavanyitaná. Az „uj Magyarország“ felé irányítják tekintetüket. Ez fog adni menedéket a világ minden részéről kiüldözött hitsorsosnak. Más országban már rég kibotozták volna ezeket, de nálunk hódolnak nekik, ünnepelik őket, mint a kultúra zászlóvivőit. S ők felvértezve törtetnek előre, akadályokat nem ismernek. Mit bizonyít mindez? A megváltozott magyar társadalom népét. S mit látunk a másik oldalon ? A szocziáldemokráczia ellenhatásaként megszületett kisded csapat keresztényszo- cziálistákat, mely alig egy maroknyi a hatalmas vörös táborral szemben. Meg egy nagy lomha, szervezetlen keresztény társadalmat. Hiába fú egy-egy lelkes vezér ébresztőt, legtöbbször visszhang nélkül vész el szava a pusztába. Miért? Mert még azok is befogják a fülüket, akik ébren vannak. Hát az alvók serege hogy állhatna akkor csatasorba? Ha megindul itt-ott egy kis mozgalom a szertehuzó erők egyesítésére : keresztények az elsők, kik annak meghiúsítására törnek. Ezért születik meg oly nehezen egy-egy ke- resztényszocziális egyesület is. Továbbá kevés nálunk a lankadatlan szorgalmú, önzetlen ember. Ha valamely munka nincs honoráriummal összekötve, biz’ arra nagyon bajos embert fogni. A közügyért való ilyen fáradozást ma leginkább erkölcsi elismeréssel jutalmazzák. Ez pedig a mai anyagi javakért futkosóknak nagyon sovány bér. Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Gregiiis és th rapáry üzletében Szatmár - N émeti, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
