Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-13 / 46. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1907. november 13. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt e hó 11-én d. u. 3US órakor a városháza nagy­termében rendkivüli közgyűlést tartott, mely­nek tárgya nehány ingatlan vásárlása volt, amelyekre az avasi erdőből leszállítandó fák elhelyezésére szükséges raktárakat fogják épiteni. — A rendkivüli közgyűlést a rendes havi közgyűlés követte. A polgármester havi jelentésében be­számolt arról, hogy minő intézkedések tör­téntek a múlt hó folyamán az élelmiczikkek drágaságának csökkentése czéljából s minő intézkedések vannak e czélból a jövőre nézve tervbevéve. Jelentősnek tartjuk ezek közül a hatósági mészárszék felállításának tervét. A közös konyha felállításához szükséges mini­mális jegyzés már megtörtént; — igy az in­tézmény tényleges megvalósulása városunk­ban már csak rövid idő kérdése. Megemlíti a jelentés, hogy a tanács 400 öl fát szerzett be — s esetleg később többet is fog besze­rezni — s azt önköltségen bocsátja a lakos­ság rendelkezésére. — Ki kell emelnünk még a jelentésből egy villamos favágókéezii- lék legközelebbi beszerzését. A havi jelentés elhangzása után Papp Endre bizottsági tag indítványára a bizott­ság egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét szavazott dr. Vajay Károly polgármesternek, aki valóban méltán tesz szert mindig na­gyobb és nagyobb népszerűségre, minhogy — mint e havi jelentés is bizonyítja — fá- radhatlan buzgalommal igyekszik módot ke­resni minden téren a társadalmi bajok or­voslására. A következő tárgy a megüresedett köz- gyámi állás betöltése volt. A kijelölő bizottság az 5 pályázót a következő sorrendben jelölte : az első helyen Demkő Sándort, második he­lyen Székely Endrét, harmadik helyen dr. Bornemisza Bélát, negyedik helyen Nagy Józsefet és ötödik helyen Hányái Józsefet. Összesen 73 szavazat adatott be s Demkö Sándor lett megválasztva, aki 43 szavazatot kapott, mig Nagy Józsefre 27-en s Székely Endrére 3-an szavaztak. A színházi szabályrendeletnek a köz­gyűlés hatáskörére vonatkozó kissé homályos pontjait úgy precizirozták, hogy az igazgató- választásnál a közgyűlés csak a szinügyi bi­zottság javaslatának elfogadására vagy vissza­vetésére nézve határozhat, de a színigazgató- választásban aktiv részt nem vehet. A közgyűlés elfogadta az önkéntes tüz- oltótestületnek az 1908. évben Szatmáron tar­tandó országos tűzoltó-kongresszusra vonat­kozó előterjesztését, amely a kongresszusi bizottságok összeállítására vonatkozik. A köz­ponti bizottság elnöke dr. Vajay Károly pol­gármester lesz. Határozatba ment, hogy mivel nagyon kívánatos lenne városunkban egy polgári fiú­iskola felállítása, a város annak elhelyezését, s berendezését magára vállalná, ha az állam hajlandó volna kezelésbe venni. A róm. kath. segédlelkészi javadalmat olyformán rendezte a bizottság, hogy mind­egyik segédlelkész törzsfizetését 1200—1200 koronára egészíti ki. A kültelki állami iskolák pinezéinek viz- mentesitésére 1000 koronát, a Kossuth-kerti vízvezeték továbbépítésére 3900 koronát sza­vaztak meg. Elhatározták, hogy a cselédmizériák or­voslása czéljából kísérletet tesznek egy ható­sági cselédszerző intézet felállításával. Kötelességünk. Mi keresztények : rendkívül indolensek vagyunk. Mikor már a körmünkre ég va­lami, csak akkor próbálunk ellene védekezni, — sokszor későn. Látjuk, hogy rohamosan nő az az áramlat, mely egyenesen a mi in­tézményeink ellen tör s mi mégis tétlenül várjuk a következményeket. A szocziáldemokráczia, mely a zsidók melengetése mellett már szinte anarchiává fa­jult : halad hóditó utján. Ott, hol szép szóval nem ér czélt, nem riad vissza az erő­szaktól sem, utat tör magának. Minden esz­közt igénybe vesznek, amit a szocziáldemok- rata jogérzet megenged. De hát mit nem en­ged az meg? A békés társadalmi fejlődésnek ők el­lenségei. Forradalommal, vérrel, rombolással akarják megváltoztatni a fennálló társadalmi rendet s ennek romjain építenék fel az áb­rándos szocziális államot. Kezükben van a nyers erő, mely ellen nem lehet szellemi fegyverekkel küzdeni. A vezérkar, a Jakabok úgy uralkodnak, mint valóságos diktátorok. E véres-szájú demagó­gok szítják az elégedetlenség tiizét. Az el­lenség? kezéből jövő jót durva kézzel uta­sítják vissza. Megrágalmaznak mindent, mi nem tőlük származik. Olykor hangzatos jel­szavakkal mozgósítják a tömeget. Pedig ilyenkor is csak a saját egyéni érdekük lap­pang a háttérben. Ha jól megfigyeljük a magyarországi szocziáldemokratákat, — legyen az akár vö­rös, akár mezőfista — arra a meggyőződésre jutunk, hogy azt nagyobbrészt zsidók éb­resztették fel és azok vezetik ma is az „ön­tudatos“ proletárokat. Ez magyarázza meg azt is, hogy rövid idő alatt az egész ország­ban igájuk alá hajtották a munkásság nagy tömegét. A zsidóság nagyrésze, mely ugyan nem tartozik a munkásság köréhez, ha anyagilag nem is, de erkölcsileg támogatja a szocziál­demokratákat. — Miért? Mert a zsidó azt tartja: ott a hazám, ahol megélek. És igy mindig ahoz az eszmeáramlathoz csatlakozik, mely leginkább az ő érdekeit szolgálja. Ezért látjuk különféle czimek alatt tömörülni őket, de mindig egy czél szolgálatába. Lehet az akár a radikálisok, vagy a szabad tudósok díszes társasága. Élesre fent fogukat csattogtatják és sá­ros lábbal tiporják mindazt, ami szent és drága e nemzetnek, mert nem fűzi őket sem e nemzethez, sem a magyar föld hagyomá­nyaihoz semmi kötelék sem. Nemcsak meg­ugatják, de meg is harapják mérges foguk­kal kenyéradó gazdájukat, a magyar keresz­tény társadalmat is. És a magyar keresztény társadalom hallgatag, némán tűri az arczulcsapásokat s mindent békésen lenyel. Hol van tehát a magyar bárgyú türe­lemnek határa ? Avagy itt mindent lehet? A tudomány megszentelt helyét megfertőztetik, a levegőt megtöltik miazmákkal. A magyar keresztény ifjúság pedig kénytelen egy oly forrásból tudományszomját kielégíteni, mely forrás vi­zét gonosz kezek megmérgezték. Előttük „kulturbestiák“ azok a hősök, kiknek e nemzet kegyelete szobrot emel, hogy hirdessék az önzetlen, lángoló haza­szeretetei. Ezek megtartották számunkra ezer éven át e hont. S most azok, kik befura­kodtak ide s élvezik a hősök önfeláldozásá­nak gyümölcsét; meggyalázzák emléküket s nyíltan gázol át — a Pikier—Jászi had — a kereszténység legszentebb érzelmein. Ki­tépni — ez a czéljuk — az egyszerű, közön­séges nép szivéből a vallásosságot, hogy ne legyen nyomorúságának vigasztalója. így majd inkább szegődik a felforgatok csoport­jához. Durva kézzel tördelik le egymásután a lélek virágait. Ez a szocziáldemokratáknak a segéd­csapata. Eszméiknek követői abból a fajból kerülnek ki, mely ma minden vezető pályát a maga számára igyekszik lefoglalni. Vagyis a zsidó ifjúság, mely már nagyon is otthon érzi magát a Pázmány-egyetemen. Támogatja őket a dicső magyar ? sajtó. Lázasan dolgoznak. Nem tagadhatjuk el, hogy nem sikerrel dolgoznak. Hisz minisz­tert buktatnak meg, aki csak körmükre akar koppintani. Minden ellen felemelik vitájukat, mi „nemzetem kovászát“ megsavanyitaná. Az „uj Magyarország“ felé irányítják tekintetüket. Ez fog adni menedéket a világ minden részéről kiüldözött hitsorsosnak. Más országban már rég kibotozták volna ezeket, de nálunk hódolnak nekik, ünnepelik őket, mint a kultúra zászlóvivőit. S ők felvértezve törtetnek előre, akadályokat nem ismernek. Mit bizonyít mindez? A megváltozott magyar társadalom népét. S mit látunk a másik oldalon ? A szocziáldemokráczia ellenhatásaként megszületett kisded csapat keresztényszo- cziálistákat, mely alig egy maroknyi a ha­talmas vörös táborral szemben. Meg egy nagy lomha, szervezetlen keresztény társa­dalmat. Hiába fú egy-egy lelkes vezér éb­resztőt, legtöbbször visszhang nélkül vész el szava a pusztába. Miért? Mert még azok is befogják a fülüket, akik ébren vannak. Hát az alvók serege hogy állhatna akkor csata­sorba? Ha megindul itt-ott egy kis mozgalom a szertehuzó erők egyesítésére : keresztények az elsők, kik annak meghiúsítására törnek. Ezért születik meg oly nehezen egy-egy ke- resztényszocziális egyesület is. Továbbá ke­vés nálunk a lankadatlan szorgalmú, önzet­len ember. Ha valamely munka nincs hono­ráriummal összekötve, biz’ arra nagyon bajos embert fogni. A közügyért való ilyen fára­dozást ma leginkább erkölcsi elismeréssel jutalmazzák. Ez pedig a mai anyagi javakért futkosóknak nagyon sovány bér. Mindennemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Gregiiis és th rapáry üzletében Szatmár - N émeti, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents