Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-30 / 44. szám
Szatmár, 1907. október 30. „HETI SZEMLE“ hazai földben pihen már Rákóczi fejedelmünk. Itthon vannak, itt porladoznak hamvaik, itthon élnek szellemeik. Emlékezzünk ! Elmélkedjünk! Tanítson bennünket csodás lényük, glóriás szellemük tiszta hazaszeretetre, rendíthetetlen bátorságra, hajthatatlan elszántságra. Vezéreljen és vezessen bennünket óriási szellemük. Ne csak a halottak napján emlékezzünk reájok. Ott éljenek mindig, mindenkor lelkűnkben, szívverésünk, gondolatunk ő érettük legyen, mert akkor bizonnyal, forró imádattal, rajongó áhítattal szeretni fogjuk édes hazánkat. Dicső nagy hőseink csodás szellemének, hatalmas vitézeinek emlékezete hevítsen, lelkesítsen, buzdítson bennünket. Ha megállunk szellemeik előtt, sokat tanulhatunk tőlük. Szilárd jellemet, vasakaraterőt, gyönyörű önzetlenséget, erős öntudatot, nagy önfeláldozást, megdönthetien hitet és isteni félelmet. Halottak szentnapján vessük le lelkűnkről viseltes, kopottos, elnyűtt gúnyánkat, törüljük le róla a salakot, szennyet, ami az élet forgatagában emberi gyarlóságból hozzá tapadt. Legyünk egész emberekké, éljünk szeretet- ben, éljünk gyöngédségben, éljünk becsületben. Mert az idő rövid, egyhamar leperegnek napjaink anélkül, hogy tudnók miért éltünk, minek éltünk, mi czélja volt életünknek és a jóleső munka, a türelem, a jóság mirid boldogító érzéseket adnak. Az irigység, gyűlölködés, kapzsi vágyak soha, soha boldoggá nem tesznek. Pedig sorsunk mindhiába egy és ugyanaz. A halál egykép bánik el velünk kérlelhetetlenül, irgalmatlanul. A halál, e hatalmas kaszás, nem ösmer rangot, fokozatot, egykép bánik el velünk, legyünk bár óriás paloták gazdag urai, vagy földhöz ragadt szegény emberek. A halál kiengesztel bennünket, a halál kiegyenlíti az ellentéteket közöttünk; az ő nagy birodalma a valódi demokráczia országa. Azért éljünk megelégedetten, éljünk azzal, a mi nekünk megadatott, a vagyon, a pénz, a jólét még nem a teljes boldogság alapja. Sok szegény, gazdag- ember él e földön, aki szívesen cserélne megannyi gazdag szegénnyel. Az elmúlás gondolata még ne fájjon nekünk, ne keseregjünk rajta, hisz ebben valamennyiünknek része van, de öntsön belénk reményt, erőt és bizalmat ama tudat, hogy van föltámadás. Gondoljunk a halálra, de vigasztaljon az a tudat, hogy feltámadunk! Furcsa. Furcsa biz’ az, hogy egy szab. kir. városban, — ahol még a diszkertet is csatornázzák, ahol a sétatér ily modern rendezésével a lakosoknak nem éppen nélkülözhetetlen kényelmet biztosítanak, ahol ily elsőrendű módon rendezik az oly passió-helyet, amely azelőtt sem volt élvezhetetlen — mondom, furcsa, hogy ebben a szab. kir. városban az utcza szemetjét is magával hordó víznek egy a város közepén levő utcza, vagy ami még több, egy iskola kertje legyen végállomása. Furcsa, hogy ily csinos város közepén, iskola kertjében létesítsenek pöcze- gödröt akkor, mikor a közegészségügy oly kedvezőtlen, hogy az iskolák minden évben be vannak zárva a fertőző betegségek járványos elterjedettsége miatt. A kérdéses pöczegödör az „Iskolaköz“ utczában van, az iskolától körülbelül 30 méternyire, a piacztól mintegy 200 méternyire. Az iskola igazgatósága kérte a baj megszüntetését. Meg is történt akkor a javítás, — még pedig czudar módon. Addig az árokban összegyűlt viz több hét alatt beszivárgott a földbe. A javítás óta már ez is lehetetlenné van téve, miután az árkot valami czement félével rakták ki. Ez bizonyosan azért történt, hogy a nyomorúság czifrább legyen. Amint ugyanis én magam is megnéztem, úgy találtam, hogy a kiépített ároknak nemhogy esése volna, de határozottan több czentiméternyi emelkedése vehető észre. Régebb szerzett tapasztalat arra a meggyőződésre juttatta az embert, hogy: „Lefelé folyik a Tisza vize. . .“ így egész ter_ De Korlátné csak panaszolta tovább : — Most már négy katonája van neki, s én éjszakánkint felriadok, gyertyát gyújtok, úgy lesem titokban a gyermekeim arczán, ott van-e már valamelyiken a fekete angyal rózsája. Még pirosak, pufókak, egészségesek s én el szeretném őket dugni, hogy magam sem találjak rájuk. Mit akar főiem az a kegyetlen ember? Mit vétettem neki? Mi rosz- szat mondhattak rám a temetőben, vagy a másvilágon az én jó uramnak, hogy úgy megváltozott irányomban ? Hiszen én mindig hűséges felesége voltam, azóta sem romlottam meg s ami kis katonáinkra én vigyáztam, pedig a halálos ágyán úgy mondta, hogy ők fognak rám vigyázni, mint egy királynéra. Mért viteti el hát tőlem? Mért akarja valamennyit ? S ha azt viteti el, akit megkíván, mért nem akar énrám gondolni ? Jaj kedves Tarnay, érzem, hogy az uram megcsal. Van egy szerencsétlen asszonyismerősöm, akit elhagyott az ura, összeállóit egy másik asszonynyal s aztán az első asszonyától ellopatta a gyermekeit, mert azokat kívánta csak anyjukat nem. Mért viszi el a fekete angyal csak a gyermekeimet ? Mért nem engem is ? Megcsal az uram, megcsal, megcsal. S mikor már csoportosulás támadt körülöttünk s hirtelenebből búcsúztam el Korlát Fakasnétól, még akkor is az eszelősök gyötrődésével sírta utánam : — Megcsal. Azt mondta, a gyerekeket nálam hagyja s most sorra viteti el tőlem. Már négy van nála. Nem tudom, nincs-e már az ötödiken a fekete angyal rózsája, mire hazaérek. S én nem tndom őket eldugni az elől a kegyetlen ember elől. Nem tudom, nem tudom . . . ... Ez a nevetséges és fájdalmas asz- szony, ez a banális és fenséges Niobe jut eszembe, mialatt kis leányom a groteszk angol keringőt játszsza. A dallama vidám, a kísérete mély harangszó. Mintha püspökök tánczolnának . . . mészetesnek találtam, hogy — támaszkodva a fizika törvényeire is — a Széchenyi, Kossuth Lajos, EötVös és Szirmai utczáról jövő viz sem megy a hegyre. E tényt kénytelen volt a tanitótestiilet két ízben megtapasztalni. Két nagyobb esőzés alkalmával nemcsak a kiczifrázott árok telt meg, de a tanítóknak néhány négyzet-arasznyi kertjét is elöntötte. Meglehetős ideig maradt kívül a viz. Ha az enyém lett volna a kert, én okvetlenül haltenyésztésre adtam volna szabad időmet. Ezek után a tanítótestület indítványára az iskolaszék kérelmezte a kijavított árok újabb javítását. Eddig semmi visszhang, semmi eredmény. Kérdem: ha most, félesztendős szárazság után is van zöldhabos viz az árokban, mi lesz, ha beállnak az őszi esőzések ? Az nem volna baj, hogy a tanítók kertjét elönti a viz. Azok gazdag emberek. Részükről nem nélkülözhetetlen a kert termése. Kerti mun-, kájukat illetőleg pedig azt mondhatjuk, hogy az ilyen munka nemes szórakozás. Hogy az a mag is kárba vesz, amit a kertbe szórnak, hát az egész természetes dolog: minden szórakozás pénzbe kerül. — Tehát a tanító urak egyszerűen ne szórakozzanak a kertben! Mindezek mellett gyöngéd ezélzásom oda irányul, hogy egészségügyi szempontból történt és történik mulasztás. Ahol pedig mulasztás van, ott mulasztónak, vagy mulasztóknak is kell lenni. Ki az, vagy kik azok, azt nem tudom. Közmondás szerint: „Kinek nem inge, ne vegye magára.“ Azért azon szerény indítványommal végzek, hogy a mulasztókat bele kellene ültetni abba a zöldhabos pocsolyába, hadd kuruttyoljanak ott. Hoffmann József. Csak eg*y virágszálat. — Felhívás jó szivekhez. — Virágokkal ékesedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, a kinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az Ég Urától. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegekének. A halott nevében, a kinek sírja koszorúval ékeskedik majd, — csak égy virágszálat kér a halál pitvarában levők élete megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek ígéri visszaadni az életet, ha mindenki, a ki a napokban koszorút vesz, csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek felküldi. Morituri vos salutant. A haldoklók szólítanak. Legyen a sírok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy méccsel a siAki a legújabb és igen elegáns öltönyt, kabátot, valamint vihar- köpenyt viselni óhajt, ne saj- úri szabót Szatmáron, Kazinczy-u. 6. nálja a fáradságot és látogassa meg a királyi kath. főgimnáziummal szemben, POLLAR HERMAN ahol az itt felsorolt rnhanemüek előnyös fizetési feltételekkel, mérsékelt árak mellett, gyorsan és ponto- — san készíttetnek.
