Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-11 / 38. szám
2 „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1907. szeptember 11. az elkeseredésen, melylyel a nagy közönség egyrészt az elárusítókat, másrészt a hatóságokat vádolja. És ha sehonnan sem jön segítség, majd el találnak késni a tanakodással, ha a tömeg maga vesz elégtételt, a maga módja szerint. A nagyközönség érdekeinek kell elsőrendüeknek lenniök, csak azután jöhetnek a klikkek, kartellek, de akkor is csak a tisztességes perczenttel megelégedve. Gondolják meg ezt a figyelmeztetést. akiket illet, mert a kedélyek már most is erősen forrongásban vannak s ki állhat jót róla, hogy kitörésre nem kerül a dolog, ha a visszaélések szanálva nem lesznek. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága f. évi szeptember havi rendes közgyűlését a múlt hétfőn délután 3 órai kezdettel tartotta meg dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A polgármesteri havi jelentés megemlékezett a városunkban a múlt hóban járványszerül eg fellépett vörhenyről, amely a kellő óvintézkedések megtétele dacára is még mindig fennáll. — Az állategészségügyet sem mondja kedvezőnek a jelentés, minthogy a lépfene alig szűnt meg, a száj- és körömfájás ragálya jelentkezett a marhák között. A jelentés megemlíti még egy kultúrpalota létesítésének tervét, továbbá a közkórház pályaterveinek beérkezését és egy halászati lársulat alakulását városunkban, rnely- uek elnöke a polgármester lett. — Indítványozza a jelentés a múlt hóban elhunyt Békénny Géza árvaszéki tanácsos emlékének jegyzőkönyvi megörökítését s a gyászoló családhoz részvétirat intézését. Ez indítványt természetesen egyhangúlag elfogadták; — elfogadtatott a jelentés azon indítványa is, hogy a jövő havi rendes közgyűlést 7-én és nélkülünk. Neki nincs szüksége mi reánk. Ha az alkotott világ összeomlik is, az 0 dicsősége koszorújából egy levélke sem fog elhervadni. De nekünk van szükségünk Istenre. íme, ezért küldi a halált. Jó az Isten! . . . Es még egy tanulság. Isten elveszi tőlünk azt, aki jó, akit szivünk szeret, aki nélkül üres lesz életünk. Fölemeli magához a fényes örökkévalóságba. Miért ? Azért, hogy mikor mi reánk is elközeleg a végső óra, mikor mi felénk is kinyújtja csontkezét a halál, ne féljünk tőle, hanem bizalommal, a lélek csendességével, bátran, vidáman menjünk abba a honba, hol reánk kedveseink várnak. Előre küldi őket, hogy szívesen menjünk utánok. Jó az Isten! . . . Te is előre mentél, kedves ifjú! Lelked onnan néz már alá a csillagkoszorus égi hazából. Áldd meg azokat, kik itt rólad szeretettel emlékeznek. Kezeidet összekulcsolva, a mennyei Atya előtt foglald imádba mélyen vallásos lelkű édes atyádat, utánad kesergő özvegyedet, a gyászoló anyát, testvéreket, rokonokat. Áldj meg mindnyájunkat, kik sírod szélén elszállott jó lelked nyugalmáért, örök üdvösségéért buzgó szívvel imádkozunk . . . ne a rendes időben 14-én tartsak meg, minthogy az utóbbi esetben az a szürettel összeesnék. A jelentés felolvasása után Gsomay Imre ügyvéd, bizottsági tag emelkedett szólásra s hosszas beszédben fejtegetvén, hogy miután egyes lapok az avasi erdők eladásából kifolyólag a főispánt burkolt gyanusitásokkal illetik: — szükségesnek tartja, miszerint a bizottság ezen gyanúsítások ellenében bizalmát és hálás köszönetét nyilvánítsa egyhangúlag a főispánnak az erdő eladási ügyben folyt tanácskozások pártatlan vezetéséért. Dr. Yajay Károly polgármester, dr. Kereszt- szeghy Lajos és dr. Teörzseök Károly hason- szellemü hozzászólásai után az indítvány határozatba ment. A megüresedett másod osztályú irnoki állásra az első helyen jelölt Dőry László választatott meg 35 szavazattal. Kőrösmezey Béla 19, Mező Sándor 7 és Krausz Jenő 3 szavazata ellenében. Hosszú idő telt el az avasi erdő kitermelésére vonatkozó szerződési tervezetnek s a kitermelő cég által óhajtott módosításoknak felolvasásával, melyek közül a város érdekeit lényegesen nem sértőket a bizottság elfogadta, mig sok ajánlott módosítással szemben ragaszkodott a szerződés eredeti szövegéhez. Megemlítjük még, hogy a faipari szakiskola felügyelő bizottságába tagokul Bartha Kálmánt és dr. Keresztszeghy Lajost választották. — A pöeegödrök tisztítását Sóvágó Géza debreceni lakosnak adták vállalatba. Az Országos Katii. Tanítói Segélyalap közgyűlése. Mielőtt az Országos Katii. Tanítói Segélyalapnak f. évi augusztus hó 27-én Budapesten megtartott középponti gyűléséről — kiküldetésemről — beszámolnék, szabad legyen a Heti Szemle hetilap hasábjain a Szatmár-egyházmegye kath. tanítói azon tagjainak, kik az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalapnak tagjai — hálás köszönetemet kifejezni azon kitüntető bizalomért, hogy az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap középponti gyűlésére képviselőnek megválasztani szívesek voltak. Amennyiben sem alkalmam, sem fizikai időm nincsen arra, hogy minden esperes! kerületben kiküldetésemről élő szóval beszámoljak; engedjék meg, hogy a gyűlés lefolyásáról a Heti Szemlé-ben adjak számot. — Az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap aug. 27-én Budapesten a katholikus kör dísztermében tartotta évi rendes közgyűlését. Megelőzőleg Machovits Izidor apát misét olvasott az Angolkisasszonyok templomában, amelyen a kiküldöttek megjelentek. Dr. Walter Gyula pápai prelátus, apátkanonok pontban 10 órakor megnyitotta a gyűlést, ki hatásosan jellemezte a kath. tanítóság hazafias misszióját és nemzeti szellemét, melynek forrása a vallásos nevelésben rejlik. Az ülésen jelen voltak : Bagocsevich Róbert v. püspök egri nagyprépost Egeregy- házm., dr. Rabitsek Ferencz pápai kamarás, Esztergom egyházm., Zundl Péter apát kanonok Kalocsa, Palotay László praelátus- kanonok Nagyvárad, dr. Boda János Szombathely, Machovits Izidor apát Beszterczebá- nya, Mihálik József apát-kanonok, főtanfelügyelő Nyitra. Az alapszabályok 30. § d) pontja értelmében az egyházmegyék tanítói választás utján a következő képviselőket küldötték : Béres András Beszterczebánya, Szőke Sándor Eger, Bertalan Vineze Esztergom, Árpásy János Kalocsa, Stark Gyula alelnök Nagyvárad, Kelecsényi Antal Nyitra, Székely Márton Pécs, Láng Pál Szatmár, Fejes János Szombathely, Donovitz Alajos Vácz, Pusznyák Ferencz Veszprém, Páll Albert Erdély, Laszczik Gyula Székesfehérvár. Dr. Walter Gyula elnök a következő megnyitó beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Középponti Bizottság! A magyar népoktatásügy történetének évkönyvei egy fényes lappal gazdagodtak a jelen év folyamán. Az 1907. évi XXVII. törvényezikket maradandó betűkkel örökítette meg rajta Clio-vésője. Örvendetes elismerése e törvény azoknak a fontos szolgálatoknak, amelyekkel a magyar katholikus tanitóság a közművelődés érdekeit előmozdítani, a serdülő nemzedék szivébe az ősi hitet, az erkölcsösséget, a becsületérzést és munkaszeretetei becsepegt.etni törekedett. Hathatósan fogj. e törvény annak a jogosult óhajnak és szükséges törekvésnek megvalósulását elősegíteni, hogy minden magyar müveit legyen e hazában és minden müveit — magyar legyen! Általános örömet kelt e törvény azért is, hogy megkönnyebbülnek a tanító anyagi gondjai és mindinkább el fognak tűnni azok a visszásságok, amelyek a tanítói kar munkájának és javadalmazásának aránytalansága folytán sok kedvetlenséget okoztak, nem kevés panaszt fakasztottak. Aki a magyar katholikus tanitóság szellemét, munkásságát, jellemét és életmódját ismeri, annak be kell vallania, hogy e tiszteletreméltó testület nagy értelmi és erkölcsi értéket képvisel. Mindig magasabb szempontok vezérelték működésében. Sohasem engedte, hogy szerény anyagi körülményei bénító befolyást gyakoroljanak hivatás-szere- tetére, kötelességtudására, lelkesedésére és buzgalmára. — Kölcsey Ferencz e szép szavai lebegtek mindig szemei előtt: „Az élet csak akkor szép, ha nagy és szent céloknak szenteltetik.“ — Nagyrabecsülte, szerette pályáját, mert tudta, hogy valóban nagy és szent czélok szolgálatára van hivatva. — Erezte, hogy munkaköre nem szorítkozik az értelem fejlesztésére és egyes készségek begyakorlására. — Ismerte fontosabb kötelmeit. — Tudta, hogy nemesítenie kell a kedélyt. Irányítania az akaratot. Alakítania a jellemet. Tudta, hogy nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell a társadalom leendő tagjait. — A vallás-erkölcsös nevelés áldásos hatásairól táplált meggyőződés mindig visz- szatükröződött a katholikus tanitóság munkásságán. A vallásosság és erkölcsösség fénylő zománczával igyekezett ékesíteni az ifjúság lelkületét. Az a változás, amelyet az 1907. évi XXVII. törvényezikk anyagi helyzetére nézve fog előidézni, nem fog befolyást' gyakorolni működésének irányára és szellemére. A könnyebbülés folytán nem fogja könnyi- teni munkáját. Nem fogja engedni, hogy ügybuzgalma lohadjon, kitartása lankadjon. Nincs is kívánatosabb, mint az, hogy semmise zavarja az ily nemes tevékenység folyamát. — Az élet esélyeit azonban nem lehet előre látni. — Nem lehet kiszámítani. Az okosság sugallja ennélfogva, hogy gondoskodjunk azokról az eszközökről, amelyek enyhíthetik a lét küzdelmei által okozható kellemetlenségeket. Beheggeszthetik a fájó sebeket. Legyen szabad azért is a mélyen tisztelt tanítói kar becses figyelmét ez alkalommal is különös hangsúlyozással felhívni a
