Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-04 / 37. szám

2

HETI SZEMLE

Szatmár, 1907. szeptember 4.

dalos szövetségi tag van, az, változzanak akárhogy az idők, temploma éré áll' s csendőr szurony, katonák sortüze ellenében is megvédi a szentek Szentjét.

Csak az a kár, hogy adózni kell nekik is. Egy koronát fizetnek évente. Igaz, hogy naptárt kapnak, igaz, hogy tiz ingyen füzet jut minden népszövetségi tag kezébe, az is felbecsülhetetlen, hogy ingyenes jogvédelemben részesülnek, de az adó csak adó marad s oly kisérte- tiesen emlékeztet a nyomor vámszedőinek kisded hajlékaira. A nagyobb papi birtok áll a radikális mozgalmak kereszttüzében, ha valami veszni fog, szent igaz ez fog veszni legelőbb. Eltekintve minden fensőbb ideáltól ezen birtok haszonélvezőinek első sorban állna érdekében, hogy a Népszövetség erős, hatalmas legyen, hogy azt a terhet, melyet a létfentartás helyez reánk, levegyék vállainkról. De ez kicsinység. Ha megtennék könnyebben mozoghatnánk. így is miénk a jövő, ha dolgozunk. Fel tehát a szent munkára. Közzé a népnek. Szervezkedjünk, állitsuk fel minden falun, minden tanyán a Katholikus Népszövetséget.

Lábunk nyomán áldás fakad s az igaz felvilágosodás, az igaz boldogság ösvényére vezetett nép halóporainkban is imádságába foglalja emlékünket.

* *

*

Ugyané tárgyban egy másik czikk is érkezett hozzánk. Éppen ebből látszik, hogy már a közönség körében is égető szükségét érzik az orsz. népszövetség megalakitásának. A czikk következőleg szól:

nyúlni, hogy további szives jóindulatú sze- retetére magamat érdemessé | tegyem. És kezet csókolva, nénje forró ölelése és szerencse kivánataival útra kelt. . .

Megérkezett Békefalvára. Kiszállván a vonatból, egyszerű fogat várakozott reá. A plébános szivessógéből felült reá. Beérvén a faluba, szive elszorult pillanatra. Oh minő más, mint ő első állását az intézetben elképzelte. A sok kopottos falusi apró házacskák itt ugyan hadilábon állanak a tisztasággal, gondolá: no majd talán sikerülend a gyermekeik által reájok hatni. Beljebb már pár urilak is szembetűnt. A templom körülkerítve s befásitva; továbbá a parochia már jobb benyomást tett reá.

Nyitva lévén a templom, betért. Ott buzgó szivvel térdre borulva kéré Istent, hogy segítse őt s adjon neki lelki erőt, türelmet hivatása méltó betöltéséhez, hogy a kezdet nehézségeivel megkiizdhessen. Kijövet a plébános, egy jóságos arczu öreg ur fogadta őt, akire jó benyomást tett a leányka vallásossága. így szólt:

— Isten hozta közénk, édesem! Azt mondják: ki Istennel kezdi, jól végzi dolgát. Kegyedre igaz, nehéz feladat vár, mert ön itt az első tanítónő, mivel a leánykák létszáma ez idén uj osztály megnyitását tette szükségessé s nehány úri család óhaja s hozzájárulásával létesült is az uj osztályállitás. Bizony a kezdet nehéz lesz eleinte, sőt talán idegenkedni fognak a növendékek; de

Országos Katholikus Szövetség.

„A liberálizmus vihara megtépte hitünket s a hajó testén a közerkölcs sok léke bocsátja be a siilyesztő hullámokat. — Ez tettre hivta fel az ébereket s e tevékenység hozta létre az Országos kath. Szövetséget, hogy Magyarország keresztény fölujitásában megalkossák a vezérek egységét, s a szervezet erejét vigyék az ellenséges elemekkel való küzdelembe, mert tudták, hogy az erők tengere is megtörik egyetlen szirten, mely a részek tapadásában bírja szilárdságát.“

Nem üres szópuffogtatás a Szövetség évkönyvének eme betűi, hanem egy komoly, előrelátó vezérletnek intő szavai egyrészt, másrészt hü leszámolója azon férfias munkának, melyet a biztos győzelem reményében lankadatlanul végez az erkölcs zsiványok ellen a szövetség.

Egyházunk hajóját elleneink meglékelik, hogy siilyesztő hullámok előtt megnyitva — romlásba döntsék azt. Napról-napra látjuk a bősz fenevadak fogcsikorgatásait, lusta támadásait.

„ .... a sok kongregáció megmételyezi a polgárságot. — Ha hozzá vesszük, hogy mi a Mária kongregácziók ethi- kája, akkor tisztában lehetünk vele, hogy évek múlva Magyarországon nem lesz kultúra s lejjebb sülyed a legreakciósabb Oroszországnál.“

Az ezer éves keresztény Magyarország kultúráját igy böcsmérlik a zsidó firkászok, kiknek, ethikája mételyezi meg a magyar közéletet, erkölcsi nihilizmusuk ásta alá a kér. magyar nemzetet,“ — kiknek hatökrös ostobaságuknál csak az arczátlanságuk nagyobb, midőn ilyent Írnak az Árpád sírjára emelkedő kath. templomról: „Hisz az temploma lesz a bevett pogányoknak, kiknek istene(!) a pénz, s hatalom sok égi és földi szentek ! Brr !

Hát ha nem elég a kath. vezérek toborzó szózata, akkor az Istenkáromlók

én bízom kegyed tapintatában, hogy megtalálja a módját annak, hogyan kell őket megszoktatni.

A tanítónő igy felelt:

— Kérem, tőlem telhetőleg igyekezni fogok e bizalomra magamat érdemessé tenni s remélem meg lesznek velem elégedve — mondá ő, magát kedvesen meghajtva.

— A tanító családnál — szólt a plébános — szerető otthonra talál. Átkisérem hozzájok, ők már várják. Rokonságban vagyunk. A tanító unokaöcsém; mi oly szép egyetértésben élünk e kis falvacskában. Bizonyára kegyed is nemsokára otthonosan fogja közöttünk érezni önmagát.

A tanító neje eléje jött és melegen öleié magához az uj tanítónőt.

— Isten hozta édesem — mondá s bevezető a lakásba; bemutatván férjét is neki s igy szólt:

— Érezze otthonosan nálunk magát.

Ő reá jó benyomást tett a szives fogadtatás, valamint az ízléssel berendezett lakás meglepte, nemkülönben a példás rend és tisztaság is. Most azon óhajának adott kifejezést, hogy szeretné, ha elfogadnák őt megfelelő díjazásért ellátásba, mivel ő itt már jelenleg is egész otthonosan s fesztelenül érzi magát s ők megigérék, hogy szerény díjazás mellett szívesen elfogadják.

Igen kedves, rokonszenves asszony volt Szendrőy tanító neje s ő, mint mondá, a bájos gyermeket igen megszerette.

ilyen vijjogása jó segítség nekünk — ébreszt- getni az alvó oroszlánt.

S mert — a mint látszik — ébredezik is már a kath. sereg, azért állandó szervezetre van szükségünk, mely nemesak részletkérdés megoldására verődik össze, hanem szerv mindenre a mi tennivalót parancsol a napi szükséglet.“ S ez az Orsz. kath. Szövetég !

A cél üdvös, az ut készen, a jelszó ki van adva, a vezérek elszántak és munkában állanak. Lássuk a tábort.

„Szövetségünk megalakítására a felhívások 1906. januári kelettel a plébániákhoz mentek szét. Elmúlt egy hó az átolvasással, kettő a gondolkozással, négy v. öt a kritikával, ugyanannyi az oppoziczióval. Alig marad egy v. két hónap arra, hogy a nép elé kerüljön a világ leghatalmasabb szervezetének eszméje.“

A nép romlottságát szemlélő vezér pedig ezt írja: „Isten színe előtt nyugodt lelkiismerettel bontanék le a fővárosban egy templomot, hogy köveiből a nép társadalmi fölujitásának hajlékát: a központi kath. házat összehordhassam.“

Ezekután megérthetjük, hogy hazánkban 502 esperesi kerületből csak 187 van képviselve s az összes egyházmegyék közül csak háromban létezik a megyei szervezet. Sajnos az is, hogy némely helyen megvan ugyan az esperesi szövetségi képviselet, de magának a szövetségi szervezetnek bizony hire-hamva is alig van.

Mindezek mellett „a Szövetség igazgatósága a katholikusok ébredésébe vetett hitét, a jövőbe helyezett reményét és magasztos czéljának szeretetét oly körülmények között is megtartotta, mikor látta, hogy egy ország kath. restauratiójának munkájában összesen 15 pártfogó (évi 200 kor-ás) és alig 270 pártoló (évi 10 kor-ás) tag (ossz.. 5700 kor.) támogatja, pedig nem kissebb munka áll előtte, mint a német kath. társadalmi szövetség előtt, mely 475,000 márka évi tagsági

Gizuska örömének adott kifejezést, midőn a zongorát meglátta s kérdé :

— Megengedik-e, hogy néha gyakorolja magát? mert ez legkedvesebb szórakozása.

— Sőt kérjük, — szólt Szendrőiné — hogy házi csendünket élénkítse meg kedves játékával. Én ritkán játszom. Fiam, ha szünidőben hazajön, ő szokott játékával minket szórakoztatni. Már visszautazott Pestre. Ez utolsó éve. Egyetemi tanár akar lenni és most csak könyveinek él, végtelen szorgalmas.

Ezután megmutatták lakását az iskolaudvarban; csinos szobácska előszobával. A szükséges bútorokat megrendelő másnap s pár nap múlva valódi kis paradicsommá varázsló azt ízléses berendezésével.

Egy pár nap múlva megkezdődött a beiratás és reá 5—6 napra a tanítás; ő hivatásszeretettől áthatva fogott feladata teljesítéséhez. A falusi leánykák eleinte félénken húzódtak tőle, de ő kedves modorával egy pár barátságos, nyájas szó után teljesen megnyerte őket. Egész nap is hallgatták volna feszült figyelemmel magyarázatát. A tantárgyak mellett sok hasznos kézi munkára ta- nitá őket s közben igyekezett velők a tisztaságot megkedveltetni. Elmondó nekik, mily szép a tisztaság, kinek arcza, keze, ruhája tiszta, mily üde, mint a friss virág; mig a mosdatlan, kóczos gyermek mily visszataszító. S többek között mondá: a lakás, udvar, minden ha tiszta s rendben van, meg-