Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-28 / 36. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. augusztus 28. Ellenünk ne merjenek még mukkanni sem !! . . . Hisszük, hogy a néppártnak lesz ereje felvenni a küzdelmet, ámbár feladata nehéz, mert a közvélemény jórészben még ma is a félrevezetés hatalma alatt áll. Noha már derengeni kezd és nem sok időt adunk neki, hogv a függetlenségi zsidópárt visszahull oda a semmiségbe, ahonnan felkapaszkodott. Az uj Syllabus máramarosi kommentá ja. Ilyen is van már. „Az uj Syllabus“ czimen a M.-'Szigeten megjelenő Máramaros hetilap három közleményt hozott dr. Pap Tibor tollából. Régen nem olvastunk ilyen felületességgel, vallási türelmetlenséggel, a kath. egyház ellen érzett vak gyűlölettel telitett czikkeket egy heti lapban, mint eme hármas közlemény. Ha Sárospatakon, Deb- reezenben vagy Pápán láttak volna napvilágot valamely ev. ref. hitbuzgalmat, vallásosságot szolgáló hetilapban eme czikkseroza- tok, hallgatással mellőznők azokat, megszoktuk az ilyen természetű kirohanásokat protestáns felebarátainktól mindannyiszor, a mikor ők saját egyházi vonatkozású ügyeiket tárgyalják, mindig többet foglalkoznak velünk, római katholikusokkal, mint saját maguk ügyeivel. De hogy egy Máramaros-Szigeten, Máramaros megyében, hol elenyésző kicsiny számban vannak az ev. ref. vallás hivei 8869, róm. kath. pedig 247,436, a latin és görög szertartásuak együttesen, egy hetilapban, mely inkább subvencionált politikát, társadalmi, vármegyei közügyeket és érdekeket van hivatva szolgálni, kérdezem: egy ilyen kis hetilapban, egy eminenter kath. vármegyében tapintatos, helyén való dolog-e durva kirohanásokat intézni a kath. egyház hivei ellenében ? De nézzük, mivel foglalkozik Pap T. ur fentebb emlitett közleményében ? Előre is kijelentjük, hosszas, részletes vitába nem bocsátkozunk bele, nem érdemli meg vastag elfogultsága, megcsontosodott türelmetlensége, nem érdemli meg nagyképüsködő felületessége, hiszen nem is látta, nem is olvasta sohasem a Syllabust, mégis hozzászól, lehet képzelni milyen alapossággal. Czikkiró szerint a Syllabus kibocsátásának czélja : szembeszállni a legújabb tudományos haladással, a fajkiválás elmélete, a természettudományok legújabb vívmányai egy uj és eleven irányba terelték a modern tudomány összes ágazatait, melyek a jelen kor társadalmi kialakulását is uj és tudományos rendszerek alapján siettetik. Mindezek ellen állást foglalni, a római egyház főbenjáró feladata, ezéri ez harczot hirdet a természettudományok, a modern biológia és szociológia ellen és pedig a legerősebb fegyverekkel, „A dolog most már „va banque“, mert az egyház kijátszotta legerősebb ütőkártyáját. Hogy csakugyan megnyeri-e ezzel a játszmát és sikerülni fog-e neki az emberiség haladását visszafordítani. — E felett nem érdemes próféciákba bocsátkozni.“ A modern éltető fejlődés a természettudományokban, a felvilágosodás szelleme a társadalmi kialakulásokban, a politikában, a kultúrában a szabadság szelleme sírját ássa a klerikális és reaktios törekvéseknek s elsöpréssel fenyegeti az egyházat, ezért érthető : „Hogy ez a sötét középkori árzenálból elővett pápai fegyver miért vonul ma az Ur huszadik századában is a siker reményével a küzdelembe ?“ Majd ismét igy folytatja : „Nem lehet tagadni, hogy a kath. egyháznak ez a merev elzárkózottsága sokat ártott, sőt árt még a mai nap is a tudományos haladásnak. S ha ezt teljesen megakadályozni nem is volt képes, az kétségtelen, hogy nagy hatalmánál fogva módjában állott a tudomány haladását századokon, sőt évezredeken át feltartóztatni.“ Ugyan Pap Tibor ur, hogy lehet „a huszadik század nagyobb dicsőségére“ ilyen hallatlanul gyermekes s ezerszer megczáfolt, abszurd vádakkal ma elő- állani. Hát Pap T. ur sohasem hallotta s nem tanulta azt, hogy az egyház és pedig kizárólag egyedül a római egyház teremtette meg s anyja, tápláló dajkája volt a tudománynak, a műveltségnek, a mint ma sem lehet beszélni civilisatióról ott, ahol hiányzik a kereszténység. No de beismeri czikkiró is, hogy volt ! idő, mikor a római egyház nem pusztította ; tiizzel-vassal a tudományt, sőt maga is művelte, fejlesztette azt papjai és szerzetesei által és pedig nagy sikerrel, de ezen tudományos szolgálatok az egyház részéről, saját szavai szerint, csak „lucidum intervallumok“ voltak; bezzeg — állítja tovább — a protestantizmus csak nagy ritkán, kicsiny időtartamon át, épen csak Kopernikus és Keplerrel szemben volt ellenkezésben, de a római egyházban azóta is kitartóan és következetesen „A Laktantius-féle sötétség szelleme uralkodik s ez a szellem hozta létre a huszadik század nagyobb dicsőségére X. Pius pápa 1907-iki Syllabusát is.“ Majd ismét a Darvinizmus elméletének hódításaival hozakodik elő czikkiró, pedig tudhatná, kissé sejti is, hogy ma már korántsem esküszik a ■ tudományos világ oly bizonyossággal á Dárvin-féle hypothesisekre, s aztán ismét egy nagy kirohanás: „A harcz tehát folyik életre-halálra, mely immár nemcsak az eszmék, de egyszersmind a hatalmi tényezők harcza. A középkori rozsdás fegyverek ismét csapásra készen állanak. Vájjon elég erősek lesznek-e mai tudománynyal szemben ? Fog-e sikerülni megint egy ezredévre békókba verni a felvilágosodást és tudományt, mint a középkorban ?“ Tehát megint egy ezredévre jaj a tudománynak és felvilágosodásnak a kath. egyház sötétséget terjesztő világhatalma miatt. Pap T. szerint egy ezredéven át kerékkötője volt a róm. kath. egyház a tudománynak s hogy talán a repülő-gép még ma sincsen tökéletes formában feltalálva, ennek is a sötét római egyház az oka ? Majd ismét a legújabb kor politikai és társadalmi kialakulását a materializmus szélsőségbe vitt és az újság ingerével csiklandozó utópiáit czikkiró ur nagy felületességgel a komolyság határain tulterjeszti, talán csak azért, hogy komoly s tudósnak látszó fejtegetéseivel nagyobb hatást biztosítson összeszedett s általánosságban mozgó, üres frázisainak s igy mint a kor színvonalán álló modern sociologus és biológus tudósköpenyeiben jól beburkolózva, jobban tetszelegjen magának. A népjogok kiterjesztése, a legújabb világnézet: a socialismus és a radikális demokratia utjának és jövőjének egyen- getése a fölvilágosodás mai napjaiban is nem annyira a modern tudomány térfoglalása, mint inkább hatalmi, vagyoni, egy szóval zsebkérdés. Bebel vagy a Jakabok, na meg a Vázsonyiak, higyje el czikkiró ur, nem a modern tudományok eme fegyvereivel és azok hatása alatt vezetik a tömeget, hanem mindent Ígérő jelszavakkal s hatalom és kenyér ígérgetéseivel s a mai kétségtelenül komoly socialis és politikai kérdések mikénti kialakulása sokkal nagyobb befolyást fog gyakorolni nálunk is a nép összeségének, a nemzeti egység és az egységes magyar haza jövőjére, mint kizárólag a róm. kath. egyházra. Végül Pap Tibor ur, mert „Egy középkori alabárddal még ma is nagyot lehet ütni azon, a ki nem védekezik ellene“, harczra hívja fel a társadalom, a felvilágosodás magához hasonló tudósait „a Syllabussal szemben, védeni kell ellene a tudományt, nehogy a mulasztásért minket terheljen a felelősség az utókor előtt“, s igy tehát, ha még sokan vannak a „Máramaros“ szerkesztőségében ilyen kiváló historikusok és sociologusok, mint czikkiró ur, Isten segítségével remélhetik, hogy Máramarosban meglesz mentve a felvilágosodás és a tudomány, a sötétség fegyvereivel dolgozó római pápa és egyháza ellenében. Na de talán tulhosszasan is méltattuk a „Máramaros“ szellemeskedéseit a Sylla- busra vonalkozólag, az általam idézett helyek belőle jellemzik az egésznek tartalmát: fanatikus vakság, vak elfogultság és türelmetlenség a róm. kath. egyház ellen, a napi sajtóból összeszedett közhelyekkel és ezerszer megczáfolt vádakkal a középkor ellen telitik a Máramaros Syllabust magyarázó kommentárját. Igazán érthetetlen, miért foglalkozik valaki olyan dolgokkal, a mikhez nem ért? Hogy lehet ilyen, minden történeti ismeret és kritika nélkül történeti fejtegetésekbe bocsátkozni ? Mert kérdezem: minő fogalma legyen csak egy kissé tanult embernek is Pap T. ur történeti érzékéről és ismeretéről, ha azt olvassa lépten-nyomon az ő közleményeiben : „A sötét középkor rozsdás fegyverei“ ismét egy ezredévre megsemmisítéssel fenyegetik a haladást stb. stb.; hát Pap Tibor ur még mindig csak ott tart, hogy a középkor valami borzalmasan sötét volt? Sem kedvünk, sem terünk, de meg időnk sincs kitanitani őt a középkorról, egy érettségiző ifjúnak sem szabad ma igy beszélni, avagy Pap Tibor ur „a huszadik század nagyobb dicsőségére“ nem tudja azt, hogy abból a sötét középkorból a legkisebb képet, szobrot, edényeket, hímzéseket, szöveteket nagy gonddal és szorgalommal, pénzáldozattal gyűjti össze a mai kor gyermeke, a középkori művészet mindmegannyi legkisebb maradványait is, meg aztán könyvekben is leírják ezeket és képeket adnak ki róluk? Hát Pap Tibor ur azt sem tudja, hogy saját hazánknak középkori műemlékeit, az igazi művészet hazai alkotásait nagy költséggel, külön országos bizottság gondozza, restaurálja és tartja fenn, ez évben 3 protestáns templomot is, melyeket szinte a sötét középkor ihletett, vallásossága hozott létre és még mennyi sok megmenteni való volna a hazai földön és mennyi sok értékes műemléket pusztított el az uj korban a barbár tudatlanság és vallási elfogultság. íme igy fest Pap T. történeti tudományos készültsége, igy ismeri ő a sötét középkort, de igy van ez ma, mikor mindenki írni akar és szeret, a napi, a heti lapok tömkelegében el is csúszik, föl sem tűnik igen sokszor a tanulatlanság, a felületesség, a durvaság, csak csillogó frázisokban kell beadni az értelmetlen és minden ismeretét csak az újságokból merítő olvasóközönségnek. De nem gondolta-e Pap Tibor ur, hogy
