Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-07 / 32. szám
4 ..HETI SZEMLE“ Szatmár, 1907. augusztus 7. felemelgette s átnyújtotta Kossuthnak, meg hogy az ő indítványára mondta ki az akadémia, hogy üdvözölni fogja Kossuthot. Szeptemberben a kis grófok meglátogathatták atyjukat a Neugebäudeban, amely már tömve volt politikai foglyokkal. Szept. 16-án atyjukat szabdon bocsátották, de Csurgóra bellcbbezték. Batthyány kivégzése után a vértanú özvegye és húga külföldi útlevelet kértek Lichtenstein hercegtől, aki azt izente nekik, hogy az útlevelet azonnal használják fel, mert ő csak 24 órára szavatol érte s nem szeretné, ha Haynau, vagy Susan (a hiéna főhadsegéde) kezébe kerülnének azok. A két buba merült grófné sietett felhasználni az útlevelet. Batthyányné Svájcba, Károlyiné pedig Marienbadba ment ahová Hausman dr. háziorvosa két legkisebb gyermekét, Pista grófot és Pálma grófnőt is utána vitte. Haynau keze azouban ide is elért, titkos rendőrök vették körül a grófnőt, akik minden lépését megfigyelték. Sőt még a hiéna közvetve azt is tudtára adta, hogy mig engedélyt nem kér tőle, addig nem is jöhet haza. A grófnő azonban nem volt hajlandó a sátán előtt megalázni magát s gyermekeivel együtt Svájcba ment a nővéréhez. Evek múlva hazatérve, palotája a nagy hazafiak találkozó helye volt; itt kezdte meg Deák Ferencz a nemzeti ajándék gyűjtését a Vörömarty-árvák javára, itt mentette meg atyja a Nemzeti Színházat a tönkrejutástól, itt érte-meg Pista gróf atyjának m. kir. főudvarmesterré való kinevezését, itt fogadta angol trónörökös barátját 1881 május 15-én; itt jelent meg bátyjának Gyula grófnak bálján 1883 jan. 10-én a király oldalán József főherceggel s a Kó- burg hercegi párral. Tanulmányait otthon végezte. Sokáig élt édes anyjával Genfben, aztán Firenzébe költözött a család, ahol a nagy honleány szalonja találkozó helye volt az emigránsoknak. Ott futottak össze a nemzeti aspirációk szálai, amelyek egy nagy családdá fűzték mindazokat, akik Kossuthtól s a nagy külpolitika kedvező alakulásától várták a nemzet felszabadítását. Pista gróf, amikor 1866-ban két tűz közé jutott Ausztria, elérkezettnek látta az időt a haza felszabadítására. O és Tibor bátyja a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel sietett a Ivlapka-légióba, a melyet Csáky Viktor gróf és Komáromy György toboroztak Bismarck engedélyével az elfogott és átszökött magyar katonákból, 48-as honvédekből és önként jelentkezőkből. Károlyi István gróf és bátyja huszárhadnagyok lettek és Pista gróf segédtisztje Klapkának. A porosz-osztrák fegyverszünet megkötése után, amikor a légió feloszlott, őt és bátyját, Tibort bízták meg az azzal, hogy a légió hazakivánkozó tagjait a határra szállítsák. A határon mind a kettőjüket elfogták s a Hotel Daunba internálták és csak Bismarck közbelépése mentette meg őket attól, hogy haditörvényszék elé ne kerüljenek. A következő évben létrejött a kiegyezés, Pista gróf hazajött, nőül vette a gyönyörű, szellemes és dúsgazdag Csekouics Margit grófnőt s ettől fogva vezető szerepet játszott a főúri társaságban. 1867-ben átvette a nagykárolyi uradalmat s tevékenyen kezdett szerepelni a fővárosi társasélet mozgalmaiban is. Nagy vagyona, lovagias gondolkozása, nyílt, szókimondó természete, szigru erkölcsi felfogása, gavallérossága a Nemzeti Kaszinó első tekintélyévé avatta. Utóbb gróf Károlyi István egy időre visszavonult nagykárolyi birokára s a vármegyei közéletben is tevékenyen kezdett működni. Mindvégig vezető szerepe volt ezután a vármegye társadalmi és politikai életében : a közgyűléseken számos indítványt tett a nemzeti ügy érdekében. Szatmárvár- inegyében nagy volt. a népszerűsége. Általában csak Károlyi Pistának nevezték. Szat- márban és országszerte nagy volt a tekintélye mint a „legelső magyar gavallérénak. A Nemzeti Lovarda elnöke, a Nemzeti Kaszinónak jó ideig igazgatója volt. Több ízben ünnepi beszédet mondott a Széchenyi lakomákon. Diszelnöke volt a Charitas fővárosi jótékony-egyletnek. 1897 szept. 12-én Sza- kolcán, mint a Felső magyarországi Közművelődési Egyesület elnöke, az egyesület közgyűlésén tartott elnöki beszédében erős kritikát gyakorolt a Bánffy-kormány politikája felől. 1887-ben a nagykárolyi kerületben pártonkivüli programmal képviselővé választatott. Az 1892-iki általános választások alkalmával ugyanott választatott meg és ekkor a szabadelvüpárthoz csatlakozott ; később pártonkivüli lett és mint ilyen, 1896-ban újra megválasztatott a nagykárolyi kerületben. Az 1901-iki választások alkalmával nem lépett fel, Az 1904 november 19-iki események miatt a függetlenségi párthoz csatlakozott és 1905-ben, majd 1906-ban;Nagykárolyban egyhangúlag megválasztották. A Házban ritkán szólalt fel, de felszólalásának mindig nagy súlya volt. Érdekes, hogy milyen híressé vált annak idején egy még el nem mondott beszéde is. A politikában is mindig a legmesszebbmenő korrektséget követelte s ebben az irányban működött a pártkörben is. Nagyúri modorával és ritka gavallérsá- gával a vele egykorú Edvárd angol király barátságát is megnyerte. Károly Pista a királyiéval még mint walesi herczeggel sokat volt együtt; igy Pesten a Nemzeti Kaszinóban is, Edvárd király azóta is mindig érdeklődött a gróf iránt, akit sokszor tüntetett ki sajátkezű levelével. De nemcsak az angol királyhoz fűzte őt igen bizalmas és sírig tartó barátság, hanem Rudolf trónörököshöz is, aki többször meglátogatta s akivel gyakran vadásztak együtt Görgényben, a hörgői havasok közt s Nagy-Károly vidékén. Fényes napokat látott a nagykárolyi kastély 1884. okt. 10—12-én, amikor a grófot a trónörökös pár tisztelte meg látogatásával. A görgónyi vadászatról jöttek. Károlyi István gróf nagyszerű fogadtatást rendezett számukra. A pályaház előtt remek diadal kapu, a városban Zászlóerdő. A gróf kedvelt czigányát, Berkes Lajost hozatta le, ennek zenekara a Rákóczi-indulóval fogadta a trónörökös párt, akiket elsőnek a házigazda üdvözölt. „Nagyon örvendek, — válaszolta Rudolf trónörökös, — hogy Károlyi István gróf szives meghívása következtében szerencsés vagyok szeretett hazám e vidékét is megismerhetni.“ Kíséretében voltak Bombelles gróf főudvarmester, Pállffy Mária grófnő udvarhölgy, Emich báró udvari tanácsos és Lányi udvari orvos. A trónörököspár diadalmenetben vonult be a kastélyba, ahol Károlyi István grófpé fogadta a magas vendégeket. Másnap a trónörökös a házigazdával s a meghívott főurakkal vadászkirándulást tett s a gazdag zsákmányt, amelyben 58 őz, 28 őzbak és 24 vaddisznó is volt, a lovárdában állították ki. A bucsuebéden olyan hazafias szellemű felköszöntőt mondott Károlyi Pista, amely ragyogóan tükrözte vissza az ő erős nemzeti érzését. — Legyen fenséged — mondta többek közt — az összekötő kapocs a király és nemzet közt és a nemzet boldogságával fokozódjék a fenséged boldogsága is. E boldogság közepette éljen fenségedben folyton egy tántoríthatatlan meggyőződés és ez az legyen, hogy a magyar él a királyi házért és hogy mig karjaink el nem száradnak, mi és utána fiaink készek leszünk és lesznek megvédeni a dinasztia érdekeit, a trón jogát és az imádott hazát. A trónörökös igy válaszolt: — Nagyon köszönöm, hogy Nagykárolyban oly szép napokat tölthettem. Poharam emelem Margit grófnéra és az én kedves barátom, gróf Károlyi Istvánra. Köszönöm, éljenek. Ahol 178 évvel ezelőtt Rákóczi kocz- czintott báró Károlyi Sándorral a hazáért, ott most a dinasztia trónjának várományosa köszöntötte a ku'rucz generális dédunokáját. 1889. január 30-án Rudolf trónörökös halála napján a gróf éppen Bécs felé utazott, hogy a trónörökös meghívására vele vadászni menjen. Mareheggban az osztrák vasúti kalauztól tudta meg a gyászhirt, mely valósággal lesújtotta. A trónörökös magyar érzésének ő volt legbuzgóbb élesztgetője, ő kedveltette meg Rudolffal a magyar zenét a Nemzeti Kaszinóban, ahol nem egy vidám estét töltöttek együtt. Barátságuk jeléül több apróbb emléktárgyat cseréltek egymással. Mikor a trónörökös meghalt, az udvar visszaszármaztatta Károlyinak a tőle eredő emléktárgyat. A gróf. külföldi tartózkodása közben rendkívül kifejlett finom ízlése és müérzéke valamint a kegyelet érzése is a múlt idők nagy emlékei és szentelt hagyományai iránt. Bizonysága ennek az a kegyelet, amelyet a nagykárolyi várkastélyban levő Rákóczi-szoba iránt tanúsított, amelyben mai napig minden úgy van, mint akkor volt, midőn II. Rákóczi fejedelem lakott benne. Károlyi József, majd Antal grófok csaknem újjáépítették ezt a nagyszerű várkastélyt, s csupán néhány falat hagytak meg a régi vérszem épületből, köztük azt a szobát, ahol Rákóczi aludt. E kastélynak 1861-ig volt még egy másik nevezetessége is: a Kölcsey-szoba. Szatmármegye rendei a grófi család eme hü barátjának arczképét még 1838-ban megfest- tették, de a pecsovics többség nem engedte elhelyezni a vármegye székházában. Pista gróf édes atyja tehát a saját kastélyában .helyeztette el. Itt függött a Himnusz halhatatlan költőjének az arczképe 1861-ig, araikor Károlyi György 'gróf rövid főispánsága idején nagy ünnepélyességgel vitték át a megyeház dísztermébe. A költő iránti kegyeletét fokozott mértékben örökölte édes atyjától Pista gróf, aki a kastélya előtti parkban nagyobbrészt a maga költségén ércz-szobrot állíttatott a nagy költőnek. * Károlyi István gróf őseinek régi fészke, Nagy-Károly fejlődése irá gyobb érdeklődést és áldó - . ' *;umsitotta. Nemcsak a maga újjá 1894—96-ban, hanem hez és rendezéséhez, kulti • ’..vernek fejlesztéseihez is bőkor. , j unlt
