Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-24 / 30. szám
30. szám. XVI. évfolyam. Szalmái*, 1907. julius 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — t> korona — fillér Féíévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — — — — 1 „ 50«, Tanítóknak és kézinűiparoeoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hiidetésel; jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 flllér. A ltti> megjelenik minden szerdán. Választás előtt. * Közeleg a megyebizottsági tagok választása, Erre a fontos aktusra rendkívül kevés gondot szoktak fordítani a perifériákon. Sima lefolyásuak, nagyobb érdeklődést csak itt-ott szoktak kelteni. Innen van aztán az az évtizedes gyakorlat, hogy nem a választók, hanem a hatalom emberei kerülnek a gyüléstermekbe, kik aztán abban a szellemben érvényesítik működésüket, amely a parancsolóknak esik szájok ízére. Semmi szin alatt nem egészséges állapot az, ha a független elem háttérbe szorul, tisztviselők, jegyzők, birák dominálják a tért, kiknek a dolog természete szerint önálló véleményüknek, befolyástól ment akaratuknak nem is szabad lenni. A törvényhatósági bizottságokban, miután autonom jogkörrel bírnak, igen sok fontos, a nagyközönség érdekeit érintő dolog kerül eldöntésre. És voltaképen legalább a régmúltban (a régi vármegyék) úgy volt, hogy a törvényhatósági bizottságok mint a népjogok bátor védelmezői szerepeltek a hatalom esetleges túlkapásaival szemben és volt példa reá nem egy esetben, hogy a sérelmes rendeletek végrehajtását megtagadták. A legutóbbi küzdelemből pedig azt is láttuk, hogy I a törvényhatósági bizottságok mérővesszőül szolgálhatnak az országos politika irányításában is, ha a sarkokra állanak és tömörülnek a nemzeti érdekek védelmére. A. képviselőválasztásokra sem közömbös, sőt talán döntő sulyiyal van reá, hogy milyen szellem uralkodik a vármegyében. A szellem pedig rendszerint a vezető politikusok irányításától és működésétől szokott függeni, azoktól az egyénektől, kiknek alkalmuk volna a törvényhatósági bizottságokban érvényre juttatni meggyőződésüket,, azoknak helyes voltáról a képviseletet meggyőzni, ami aztán-, leszörődik a nép rétegeibe. Szóval a vezetést a vármegyékben a választópolgárságnak nem szabad kiadni a kezéből, hanem olyan egyéneket kell küldeni a bizottságokba, akikről meg van győződve, hogy Ilii képviselői lesznek azoknak a nagy érdekeknek, melyek a népjogok védelmében, a közezél szolgálatában kulminálnak. Ezzel szemben csaknem bámulatos az a felületesség, melyet a választópolgárok tanúsítanak, -— sok helyen még azt sem lehet tudni, hogy választás van, gyakran a közönségnek fele, vagy harmada alig megy el az urnához, akik elmennek, a felülről kiszemelt jelölt lepálinkázott emberei. Sőt azt mondhatjuk, nem is igen akadnak független gondolkodású aspiránsok, akiknek kedvük volna a törvény- hatósági bizottságokba bemenni. Bele vannak törődve, hogy úgy is az lesz megválasztva, akit a főszolgabíró, meg a jegyző akar, nem kívánják tehát nevüket bukásnak, magukat kellemetlenségeknek kitenni. De épen ezt a rendszert kellene letörni a választóközönségnek, mert ez a rendszer a bizottság függetlenségének a megrontója. A felülről összealakitott bizottságok szavaznak derűről borúra, szavaznak ész és meggondolás nélkül, csak azt lesik, hogy szól a hatalom kéz- legyintése. Ott legyen azért minden választópolgár a szavazási urnánál, hogy olyan embereket küldjünk a képviselőtestületbe, akik szívvel lélekkel a mi embereink. Ott legyenek a nép természetes vezetői, a lelkészek és a tanítók, mert nagy dolog ám az, vájjon ügyeinket jó barátok vagy ellenségek intézik odabent. üti emlékeim Olaszországból. irta: Dunay János dr. (Folytatás). Ez a sétahely a Piazzo Veneziát és a Piazza del Pcpolót foglalja magában 1500 méter hosszúságban, pompásan nyargalhatnak ott. Magunk is tettük, ki is fáradtunk, én legalább a levegőt is csak módjával tudtam magamba szívni a fáradságtól, aludtam is utána mint egy jó magyar juhász bunda. Hétfőn reggel a fórumot kezdtük megtapasztalni Göre biró uram szerint. Sok mindenen átment ez is. A capitolium hátánál van. Krisztus előtt 60-ban építették, Sullától kezdve okleveleket őriztek itt, V. Miklós pápa praktikus ember lévén, sóraktárnak használta, a ta- liánok pedig, mióta ők az urak benne, ide hordták a forum összetört kiválóságait, hogy legyen mit mutogatni a magyarnak, ha ide botlik. A forum végén van az amfiteátrum. Nérónak volt itt egy szép villája, mellette tó, hová a Flaviusok amfiteátrumot építettek, hol kis játékait játszotta az Isten-adta nép, ha mulatni vágyott s mert előtte egy szobor, egy kolosszus állott, Nero császárt ábrázolván, a hely Colosseum nevet kapta. Rettenetes nagy volt, hiszen 87 ezer ember fért bele, csontjegyekkel lehetett belépni s ülőhelyekhez jutni. Vitorlavásznat húztak feléje, hogy esőben meg ne ázzanak a hívek. A gladiátorok halálig küzdöttek itt úgy egymás ellen — ha más nem volt, — mint a fenevadak ellen, a nép mulat- tatására, ha pedig vad állat nem volt, ők gyilkolták egymást halomszámra. Láttam a császári emelvényt is, hol ő ült kíséretével. A keresztények üldöztetése idején pedig •— a vad római császárok parancsára, a nép örömrivalgása között — itt dobták a keresztényeket a fenevadak elé, melyek darabokra tépték a szegény mártírokat. Septimius Severusnak diadal-íve épen látható. A kereszténység korában, a XV. század után, nagypénteken passiójátékot adtak itt elő, később nagybőjti szent-beszédeket tartottak itt a népnek. Most a Colosseum egyik felén gyengébb, le is szakadt a 2. és 3. emelet, de a többi részében szilárd, 162 meredek lépcsőn fel is lehet jutni, de nem mentem, nehogy leszakadjak valahogy, már csak itthon szeretnék meghalni s magyar földben nyugodni. A kolosszeumból átmentünk a Vatikánba, hol a Szentséges Atya lakik. A magyar ember féltékeny nemzeti becsületére, de igazán jól esett látnom, hogy nagyon megbecsültek itt bennünket. A Szent Péter bazilika mellett van a palota sor, melyekben múzeumok, könyvtár, festmény-gyűjtemény és szobrok vannak elhelyezve. Michel Angelo, de főként Raffael neve a vonzóerő, mely a vallásos lelkületen kívül úgy hívőt, mint művészt, vagy művészet barátját bármely vallásról is ide hoz, hogy lássák a világhírű alkotásokat. A vatikán egymásba épített palota-sor, mint mondám, 498-ban kezdték építeni, XI. Gergely lakott itt először 1377. táján, mert a Laterán, a pápai lakás, nagyon öreg lévén, kezdett egy kicsit összedülni. 1377-ben itt választottak elsőben római pápát, VI. Orbán személyében. Egy nagy bronz-kapun érünk be, itt állott a hires svájezi gárda, melyet még II. Gyula pápa alapított. Hatalmas szép szál legények. Bementünk a Capella Sixtiniba, ez eredetileg a pápák házikápolnája, itt történt a pápa- választás. A terem maga 48 méter hosszú, 15 méter széles, 19 méter magas. Michel Angelo remek freskói csodaszépek, csak itt négy évig dolgozott a nagy művész. A tetőn a teremtés, a bűnbeesés és a vízözön 9 képben van meg. Még jobban lebilincselt a főfalon levő végítélet freskója, melyen magán 7 évig dolgozott Michel Angelo.
