Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-10 / 28. szám
4 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. juiius 10. Az a jóindulat, melyet a kultuszkormánynak fenkölt lelkű vezére, Apponyi Albert gróf irányunkban eddig is mutatott, jó kezesség arra, hogy a magyar bitvallásos tanítóság sorsát nem fogja feledni jövőre sem sóba s amiut mód nyílik rá, meg fogja szüntetni azt a külömbséget, melyet az uj törvény tanító és tanító között részben még meghagyott. Ezt reméljük, ezt kívánjuk és erre törekszünk, de nem hazánk és nemzetünk ellen irányuló szövetkezésekkel, hanem a jog s az igazság hangoztatásával s azzal a tevékeny és lelkes munkával, mely ha minket meg is őröl, de a jövő nemzedéket boldoggá teheti. Legyen tehát eszményképünk ezentúl is a világnak legnagyobb, mert isteni mestere, hogy rólunk is elmondhassa a nemzet hálája: „Pertransiit benefaciendo“. Körüljárt jót tevén. Ez a legszebb elismerés, mit tanító várhat. Pertransiit benefaciendo. Körüljárt jót tevén. Jót tett önmagával, jót tett nemzetével, használt egyházának, használt hazájának, mert igaz nagyságán, epedve várt virágzásán fáradott, dolgozott. Ezt kívánom mindnyájuknak, kik a mester példáját követve ugyanazon eszmét akarjuk szolgálni egész tudásunkkal, szivünk legőszintébb lelkesedésével s önzetlen munkánktól s az ő kegyelmétől a haza nagysá- át s nemzetünk jólétét reméljük és várjuk. Midőn újból szeretettel üdvözlöm önöket, a közgyűlést ezennel megnyitom. Ezután Dr. Jordán Károly üdvözlő beszédében a tanítóság mély háláját, köszönetét fejezte ki a gyönyörű megnyitóért, egyben kérte az elnöklő püspököt, hogy engedje át beszédét, hogy mindnyájan bírhassuk. Utána Zichy Gyula gróf megyés püspök örömmel jelentette, hogy X. Piusz pápa az ő kérelmére általa küldi kitüntetését a kath. tanügy néhány tetterős és buzgó har- czosának. A kitüntettek : Barabás György, Bertalan Yincze, Dreisziger Ferencz, Oyőrffy János, Számbovszky Rezső, Tóth Géza és Zeliger Vilmos dr., a kiknek a „Pro Ecelesia et Pontifice“ érdemkeresztet adományozta a pápa, amelyet a püspök személyesen tűzött fel a kitüntettek mellére, ezek nevében Barabás György mondott szép szavakban köszönetét. Nagy lelkesedést keltett, midőn a püspök kijelentette, hogy a pápa Ember Károly lovag igazgató-tanárnak, a tanács világi elnökének a szt. Gergely lovagrend közép- keresztjét adományozta, mit a püspök azonnal feltüzött. Ember Károly remek beszédben mondott köszönetét. A pénztárosi s titkári jelentések után az egyes előadók tartották meg előadásaikat és terjesztették a közgyűlés elé határozati javaslataikat, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag elíogadott. Geöczde Sarolta a „Nőnevelésünk korszerű kérdései“ ; Ducsek János dr. „Az egyház és iskola“ ; Walter Gyula dr. „Pedagógia és Lélektan“; Wolmuth Ernő, „Pedagógiai könyvtárak és tanszer múzeumok“ ; Öveges Kálmán „A népiskola teendői, háziipari oktatás, slőjd“ ; Novák István „gyakorlati földmivelés, állattenyésztés munkaszeretet fejlesztése“ ; Gömöry Zsigmond dr, pécsi kép. ig. a tanítóképzés teendői“ czfmen tartottak magvas előadásokat, amelyekben nem egy felette fontos és sürgős feladat gondolatát és megoldásának módját vetették fel. A tartalmas előadásokat a hallgatóság mindvégig éber érdeklődéssel kisérte és az előadókat zajosan megtapsolta. A gyűlés végén Dr. Jordán Károly emelkedett szólásra. Örömének adott kifejezést, hogy a közgyűlést ebben az ünneplő, történelmi múlttal biró városban közvetlen a szabadkondolkodók alakuló közgyűlése után tarthattuk meg, akik megalakultak azzal a programmal, hogy kiirtsák az ember leikéből a két legszebb gondolatot: az Isten és a haza gondolatát. Nincs időm, — úgymond, hogy bővebben foglalkozzam a szabadgondolkodók programmjával, czéljaival, irányaival, de kimondhatom azt, hogy az ő gondolataik nem a mi gondolataink, az ő utaik, nem a mi utaink. Mi magyar kath. tanítók vagyunk. És tudjuk azt, hogy szerencsétlen az az ember, akinek nincs Istene, akinek nincs hazája. Azért mi sohasem lépünk a megtévesztés útjára. Nem mondjuk az embereknek, hogy tudni fogtok mindent, olyanok lesztek, mint az Isten. Mi megmondjuk az embereknek, hogy te csak egy lehellet, egy porszem vagy az Istenhez, de azért te vagy a teremtés koronája. Az emberi tudásnak meg van a határa amelyet nem szabad, de nem is lehet átlépni, mert aki átlépni akarná, az a természet hatalma le fogja sújtani. Gondolatainkkal, találmányainkkal, tudásunkkal felszállhatunk a magasba, de arra a magaslatra, ahonnan ledobhatná magát az istenséget is, soha senki sem fog elérni. Csak a szizifuszi munkát végezheti. Gördítheti fölfelé a nehéz követ, de egyszerre csak meg kell állania s ott abban a pillanatban, midőn a vakmerő ember agy veleje megszédül, megszégyenülve bukik le a magasból a mélységbe s a kő zúzva, törve rombolva, pusztítva gördül le utána. A szabadgondolkodókkal szemben ez a mi világnézetünk, a mi irányelvünk, a mi meggyőződésünk. Ez a gondolat vezetett bennünket a mrdtban, ez vezet a jövőben is. Ez domborodott ki a közgyűlés alatt is, midőn úgy mutatkozott be a kath. tanítóság, mint egy ideális, romlatlan szervezet. Most, hogy ime szétmegyünk, mit tudnék jobban a szivükre kötni, mint hogy azokkal a téves eszmékkel szemben még jobban vigyék be a katholikus felfogást és világnézetet az iskolába. Csak ebben a tiszta légkörben fogamzanak meg azok az erények, amelyeken alapul az egyház, a haza, a társadalom, a család jóléte. És vigyék be az iskolába a hazaszeretetei. Hadd tanulja meg a gyermek, mint kell a hazáért élni, halni“. Végül köszönetét mond mindazoknak, akiknek a gyűlés előkészítéséért köszönettel tartoznak. Első sorban Zichy Gyula gróf megyés püspöknek, aki a magyar kath. tanítóság vezető férflait olyan fényes kitüntetéssel ruházta fel. Köszönetét mond az előadóknak, akik előadásaikkal oly magas nívóra emelték a közgyűlést, a városnak, annak minden egyes polgárának, kiválóan a város papságának és tanítóságának, a lelkes rendezőbizottságnak s annak elnökének Wajdits Gyula kanonoknak, akik oly igaz magyar barátsággal fogadták a vendégeket, „Éljenek a kedves pécsiek,, — e szavakkal fejezte he Jordán Károly tartalmas záróbeszédét, amelyet nem egy Ízben szakított meg a helyeslés és a lelkesedés zugó éljene. Délben Zichy Gyula gróf megyés püspök fényes ebédet adott az összes tanítóság tiszteletére, a belvárosi kath. kör. udvari, nyári helyiségében terítve, hol vagy 600-an ültek az asztalok mellé. Számtalan dictió hangzott el. Beszéltek Wajdics Gyula, Jordán Károly, Ember Károly, Dreisziger Ferencz és még sokan. Sic transit gloria mundi! Végé a fényes pécsi napoknak, melyekből lelkesedést, kitartást, erőt, kartársi szeretetet tanult és merített a jelenvolt. Mi 7-en a szatmári egyházmegye kiküldöttei most már csendes otthonunkban elmélkedve a feledhetlen kedves napok emlékeiről, hálásan érző szívvel emlegetjük és áldjuk megyés Püspökünk jóságos szivét, hogy e nagy napokon való megjelenésünket lehetővé tette. Mondik Endre egyházm. kiküldött. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn d. u. 3 órakor tartotta a városháza nagytermében Dr. Vajay Károly polgármester elnöklete alatt rendes havi közgyűlését. A polgármesteri havi jelentés pontos részletezés mellett kiemeli, hogy a törvény- hatóság félévi ügyforgalma a múlt év hasonló szakánál jelentékenyen nagyobb volt. A jelentés kéri a közgyűlés elvi hozzájárulását ahhoz, hogy a tanácstól megbizott gazdasági tanácsos a Szentvér állomás közelében megmegfelelő ingatlanokat vásárolhasson, a kitermelendő avasi erdőkből szállítandó faanyag részére építendő raktárok részére, — valamint ahoz is kéri az elvi hozzájárulást, hogy Szerdahelyi Ágostonnal megkötötte a szerződést a a Rákóczy u. 12 sz. teleknek 80000 K.-ért való megvételére az építendő posta-palota czóljaira. — Ez ügyleteket ténylegesen természetesen rendkivüli közgyűlés fogja szankcionálni. Elismeréssel említi meg a jelentés, hogy Szerdahelyi Ágoston a 80000 K vételárból egy 4000 K-s városi alapítvány tételét ajánlotta meg. A bizottság az 1905 évi pénztári maradványból a Kossuth-kerti vízvezetékre 20999 K-t, Szatmár-mátészalkai vasúti hozzájárulás törlesztésére 30000 K.-t, a városi színház átalakítására 10000 K-t ajánlott meg. A bizottság már régebben elhatározta, hogy a közgyűlési terem számára megfesteti II. Rákóczy Ferencz képét s most erre a czélra 2000 koronát ajánlván meg, a kép kivitelével Hegedűs László festőművészt bízta meg. A nagy tiizifadrágaság lehető orvoslása czéljából határozatként kimondatott, hogy a város a Felsőfalu község határában fekvő avasi erdőket 20 évi kitermelési 22 évi kihasználási időtartamra eladásra bocsátja s e célból 1907. augusztus 8. d. e. 11 órájáig lejáró versenytárgyalást nyit. A kitermelés ez év október 1-től kezdődnék s a versenytárgyaláson résztvevők 20000 K. kauciót tartoznak a városi pénztárba befizetni. Fontos a versenytárgyalás feltételei között az, hogy Szatmár város közönségének elővételi joga a faanyagra kedvezményes árban fog biztosíttatni. Megemlítjük még a többi tárgy közül, hogy a városi közpénzek czélszerübb gyü- mölcsöztetése czéljából elhatározták, hogy a város kölcsönadásnál megelégszik azzal, hogy a kölcsönvevőnél a kölcsön kétszeresének megfelelő fedezet legyen: — s 5000 K-n alóli kölcsönöknél közjegyzői okirat helyett az aláírás közjegyzői hitelesítésével is megelégszik.
