Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-03 / 27. szám

Ha megfigyeljük a mai viszonyokat, szakasztott másai azok a 48-as idők bonyodalmainak. A bécsi kéz intrikája, a felbujtott hor- vátok, nemzetiségek acsarkodása, a belső ellenség szervezkedése épen abban a formában jelentkeznek mint 60 év előtt. Ehhez járul, hogy a külföldi sajtóban is folyik a munka, hogy discreditálják a magyar nemzetet és az idegen népek előtt népszeriiletlenné tegyék törekvéseit, úgy tüntessék fel, mint valami barbár, összeférhetetlen nácziót, mely a nem magyar ajkú polgárság és a társországok jogainak eltíprására törekszik. Hogy mit hoznak a fejle mények, ezt ebben a pillanatban tudni nem lehet, tény azonban, bogy tapintatos bölcsességre, mely alatt korántsem gyengeség, vagy meghunyász- kodás értendő, és a nemzeti összetartásra talán soha sem volt nagyobb szükség, mint éppen ezekben a nehéz napokban. Az összetartásban olyan erő rejlik, mely képes le- győzhetetlennek látszó akadályokat is elháritani, ellenben, ha a visszavonás felütötte fejét, veszve van a jó ügy, prédájául esik a martalóczok- nak. Nem felesleges tehát százszor és ezerszer hangoztatni, hog;y legyen egy szív, egy lélek az egész nemzet az összetartásban, mert hogy milyen nagy kérdések vannak a koczkán, az bizonyitja legfényesebben, hogy a bécsi hatalom kész mozgásba hozni minden rendekezé- sére álló tényezőt, hogy a magyarnemzeti aspirácziók teljesedésbe ne mehessenek. Aki nem vak, látnia kell. hogy ebben a küzdelemben a nemzeti kormánytól eltántorodni nem szabad.

Semmi szin alatt sem lesz felesleges tovább folytatni a pártszervezés munkáját, összehozni az elvbarátokat népgyülésekben, ahol lehet, köröket alakítani számukra, nehogy elszéledjenek mint a nyáj, mely pásztor nélkül maradt.

2 ____________

ol

yan üvöltést még sehol sem hallottam, mint itt az újságot, apró holmit, látképes levelezőlapokat kiábálva áruló talián porontyok, kikhez képest egy budapesti csibész is jónevelésü szalon urfi.

Másnap reggel megnéztük az akváriumot, a tenger mérhetetlen mélye szárazon, a benne lévő összes állatok egymástól elkülönített helyen a vízben úszkálva, akárcsak a tenger mélyén lennének, oda van kint írva, hogy miféle állat; a halak rengeteg fajtája; mozgó és nem mozgó szivacsok s a jó Isten tudná, miféle csoda szörnyek, miknek részletes leírása egy kis természetrajzot tenne ki, amit kis gyerek koromban tanultam s most mozgó alakban magam előtt láttam.

Húsz darab kölyök czápa, egy polip, mely előttem éppen egy halat bellebbezett; amott egy remek tintahal.

Szinte jól esett a földre kimenni a pincze- szerü helyről, hol főként a polip előtt állottam meghatottan, elképzelvén, hogy karjai közzé kerülni nem lenne kellemetes mulatság, mert vénülő csontjaim hamarosan kis, apró csontdarabok lennének.

Elindultunk a szép város megtekintésére, mikor egy szép zebra fogat megy előttünk, a

„HETI SZEMLE“

HÍREK.

Lemondott főispán. Ifj. Ugrón Gábort, Ugocsa vármegye főispánját csak nemrég nevezték ki Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely szab. kir. város főispánjának, emellett azonban az Ugocsai főispánságot is megtartotta. Missiója Maros-Tordában az volt, hogy a rendet a vármegyében helyreállítsa, mit a nemzetiségi agitáczió és a régi rendszer hívei nemcsak hogy megbontottak, de alaposan feldúlták azt. Ugrón Gáborban vélte a kormány azon férfiút feltalálni, ki az ottani viszonyokat szanálni fogja. Ez azonban nem sikerült. Ugrón látván, hogy legjobb törekvései is kárbavesznek az egész vármegyében elhatalmasodott ellenálláson, lemondott főispáni. állásáról. így ismét egészen Ugocsa vármegyéé lesz.

Szieber Ede ünneplése. Lelkes ünneplésben volt része Szieler Ede kassai tankerületi nyugalmazott főigazgatónak Ungvá- ron, abból az alkalomból, hogy a király a III. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. A vármegyei közgyűlésen nagyszámú ünneplő közönség jelent meg, amely előtt Sztár ay Gábor főispán meleg szavak kíséretében adta át a rendjelet Sziebernek, ki hálás szavakban mondott köszönetét.

Bírósági kinevezések. <) felsége Füzessy Géza aljegyzőt a helybeli kir. járásbírósághoz albirónak, PoszvéJc Zoltán téesői járásbirósági joggyakornokot a mátészalkai járásbírósághoz aljegyzőnek, Vaskorit* János aranyosmaróti törvényszéki telekkönyvi átalakító dijnokot a szinérváralyai, Marosi Géza szatmárnémeti törvényszéki dijnokot a halmi kir. járásbírósághoz írnoknak nevezte ki.

Előléptetett tanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fülöp Árpád, dr. Laudon István és Máznék Ede ungvári főgimnáziumi tanárokat a VIII. fizetési osztály második fokozatába léptette elő.

Egyházmegyei hir. PUlich Ottó sárközi r. k. lelkész investiturát nyert, melynek alapján nevezett plébániai javadalomba beiktatható.

Aranylakodalom. Ung megye Csicser községében Fábry Lajos róm. kath. kántor- tanitó nejével s gyermekeinek es unokáinak

két szép zebra csinosan bevállott lónak. Amott meg egy másik furcsaság ötlött a szemembe, egy teherszekér, egymás mellé fogva egy ló, egy ökör és egy szamár, a bakon ült a másik szamár, egy talián. És az efféle ott több van, bár a fogatok többnyire egy lovas fiákerek. Ilyen csodabogár dolgot a mi fővárosunkban csak egyett láttam, ki az Andrássy utón vagy négy lovat fog egymás mellé vagy a lovakat egymás elé s ezt a mulatságot belépődíj nélkül mutogatja.

Talán felesleges is említenem, hogy a a gyönyörű középületek közt a templomok voltak az elsők, hová a szent napok alkalmából is örömmel mentünk. A Nápolyi múzeumban a sok szép látnivaló közt a Herkules, Vénus, a haldokló gladiator s két fekete bronz szobor bámulni való dolgok. Meg kell jegyeznem, hogy a Pompéjiban talált s kiásott gyönyörű dolgok, szobrok háziszerek stb. mind itt láthatók. Fehér márvány szoborban itt láttuk a világhírű fárnezei bikát is. Színes szobrok, mumák nagy számban.

A város után a remek kikötőt néztük meg, hol rengeteg idegen hajó volt kikötve a világ minden részéből, mert kívülünk még sokan voltak a világon, kik a kereskedés hasznagy sokaságával ülte meg m. hó 29-én háza sságának 50 éves évfordulóját. Nevezett jubiláns párnak 9 élő gyermeke lévén, az unokákkal együtt az ország küliinböző részéből több mint 42-en jöttek öszsze s mindannyian kedélyes hangulatban éltették az öregeket s adtak hálát Istennek, hogy ily szép ünnepélyt megérhettek.

Hymen. Szabó Márton dr. debreczeni főgimn. tanár vasárnap esküdött örök hűséget városunkban Koloszváry Károly földbirtokos leányának, Mariskának. — Kakuszi István festő szombaton esküdött örök hűséget Béréi István m. kir. honvédőrmester leányának, Teréziának. Dajkovits János festőművész Nagyváradról eljegyezte Szentgyörgyi Gabriella oki. tanítónőt. — Moldorán Béla vár- konyi r. k. főtanitó eljegyezte Káisz Irént, özv. Káisz Ferdinándné leányát Szatmáron.

30 éves találkozó. Junius 25-én tartották meg 30 éves találkozójukat a szatmári kir. kath. főgimnáziumnak 1877-ben érettségizett hallgatói. A 45 érettségiző közül 15-en jelentek meg, a régi iskolatársak közül pedig 5-en. Már 24-én este a régi iskolatársak mintegy 12-en a Polgári Kaszinóban vacsoráztak, az ünnepség azonban másnap, 25-én vette kezdetét. Hehelein Károly praelátus kanonok, a megjelentek egykori tanára misét mondott, melyen Péterffy Lajos min. tanácsos és dr Kozányi Zsigmond minisztráltak, ezután tisztelgés volt Ratkovszki Pál, a gimnázium jelenlegi igazgatójánál. Majd értekezletre gyűltek egybe, melyen egy alapítvány létesítését határozták el, a legjobb érettségi magyar írásbeli dolgozat jutalmazására. Ezután Hehelein Károly praelatus kanonoknál tisztelegtek. Délben kitűnő bankett volt a Kossuth-kerti Kioszkban, mely alkalommal elhatározták, hogy 5 év múlva ismét találkoznak. A banketten mint vendégek megjelentek Hehelein Károly praelatus, Ratkovszki Pál igazgató, dr Vajay Károly polgármester, Rébay Dezső urad. intéző, dr Fechtel János és dr Fodor Gyula főgimn. tanárok. Az együtt érettségizettek közül a következők jöttek el a találkozóra: Baróti Lajos, a „Bolond Istók“ szerkesztője. Benyovszky Aladár főszolgabíró, Halmi. Béréi József ev. ref. esperes, Nagyecsed. Halász Kornél földbirtokos,

_________________Szatmár, 1907. julius 3.

na

i mellett Nápolyba jöttek nem ugyan meghalni, csak Nápolyt megnézni.

Nagypéntek reggelén elmentünk a Dómba, a szép templomba, hol megnéztük szent Januá- rius ereklyéjét, kinek a vére január hóban újra eleven lesz mindig; ha baj van, hozzá fordulnak, mint Nápoly védőszentjéhez, az olaszok, főként a Vezúv kitöréseknél.

Ugyanabban a templomban van a szerencsétlen végű Nápolyi András királyfinak, Nagy Lajos királyunk öccsének sírja is, ezt is megnéztük.

Gyönyörű e templomban Caraffa bíboros márvány szobra Michel Angelótól (Mikhel Andzseló)

Láttuk a st. Mária Regina (Redzsine) Mária Királynénk síremlékét, itt nyugszik Mária magyar királyné és st. Giovanni (Dzsovánni) ai Carbonari (Korbonári) vagyis Nápolyi László, kikhez bennünket a magyar nemzet története köt.

Délután kimentünk Pompéjibe. Oda és vissza villamos vasút hordozott, felső vezetékkel volt ellátva, jellemző, hogy a nálunk ismert csengetés helyett indulás és megállásnál erősen fütyölt.