Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-26 / 26. szám

XVI. évfolyam 26. szám. il \M '-1 90 < Szatmár, 1907. junius 26. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 90? TI 27 <*# »*: Z’fcJ' ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50. „ Tanítóknak és kézműiparosoknak ogy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Fáznia)'" sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán? Szobrot II. Rákóczi Ferencznek! Zomborban, Bács Bodrog vármegye székhelyén. Aki fenkölt lelkének minden gondolatával s nemes szivének minden lüktetésével a hazáért és a szabadságért lángolt; aki az elbitorolt szent javakért az élet legdrágább kincseit: békét és boldogságot eldobván, barczba szállt; aki a nemzeti állam régi fényé­nek megújhodásáért odaáldozta ki­rályságot érő birtokát; aki hazáért és szabadságért vitt dicsőséges küzdelmének igazságát az önkóny-kinálta kegyelemért meg nem tagadván, életfogytig vállalt számkivetés minden keserüségével- pecsételte meg; annak emléke időtlen időkön át buzgó forrása azon hazaszeretet­nek, mely a hazáért mindent áldoz, de a hazát el nem alkudja sem­miért; annak emléke örökkön éltető kútfeje azon szabadságimádatnak, mely inkább sorvadoz a hontalan­ság bubánatában, semhogy fényes szolgaságba hajtaná fejét; annak emlékét maradandó ércz- ben meg kell sokszorozni s juttatni kell belőle mindenhová egyet- egyet, hogy mindenütt élessze s táplálja a haza- és szabadságszere- tetet a haza nagy és kicsiny fiai­nak szivében egyaránt. Ez a gondolat vezérelte a Bács Bodrog Megyei Irodalmi Társaságot, midőn első ünnepi ülésén elhatá­rozta, hogy országos mozgalmat indit II. Rákóczi Ferencz emléké­nek a vármegye székhelyén érczben való megörökítése végett. Ha valahol, itt van szükség arra, hogy a szabadság nagy hő­sének érczemléke hirdesse a bün­tetlenül meg nem szeghető szent kötelességet: a haza- és szabadság- szeretetet, itt, ahol a nagy fejede­lem és Vak Bottyán vitéz kuruczai végig gázoltak a haza ellen támadt hálátlan jövevényeken. Ezen eszme hóditó erejébe vetett bizodalommal fordulunk a város­hoz, a vármegyéhez s az ország közönségéhez, hogy áldozatfillére­ivel tegye lehetővé az eszme meg­valósítását. * . * * Hazafias kegyelettel kérjük, vegye szivére II. Rákóczi Ferencz emlékének megörökítését, terjessze a gyűjtő-ivet ismerősei körében is és szolgálja hazafias lelkesedéssel a hazafias szent czélt. A törvényhatóságokat, a ható­ságokat, a pénzintézeteket, az egye­sületeket, a testületeket, a társaskö­röket, a társaságokat kérjük, ada­kozzanak e hazafias szent czélra. A hazafias eszmékért lelkesülő honleányokat kérjük, támogassák kegyeletes törekvésünket. A hírlapokat kérjük, tegyék közzé jelen felhívásunkat. Az ifjúság is lelkesüljön e ma­gasztos eszméért; a hazafias ke­gyelet édes érzése lesz érte jutalma. A nyilvános nyugtázást a Zom- borban megjelenő lapokban tesszük közzé. A hazafias adakozás minden fillérjét hálás köszönettel veszi a szoborbizottság. A begvült pénz postautalvá­nyon, a felhívás szövegétől elkülö­nített számozott gyüjtőiv lap pedig egyszerű borítékban küldendő be Zomborba, a Zom bori Takarék- pénztár czimére. A gyüjtőiv lapok beküldésének határideje 1907. évi deczember hó 1. napja. Isten áldása legyen a nagy szabadsághős emlékén! Hazafias tisztelettel Zomborban, 1907. évi junius 1. napján. Dr. Városy Gyula, kalocsai-bácsi érsek, valóságos belső titkos tanácsos, diszelnök. Vojnits István, Bács Bodrog várrmegye alis­pánja, tiszteletbeli elnök. Vértesi Károly, a Bács Bodrog Megyei irodalmi Társaság- és a Rákóczi szobor- bizottság elnöke. Fernbach Péter, Bács Bodrog vármegye és Zom- bor szab. kir. város főispánja, diszelnök. Rauke Imre. Zombor szab. kir. város pol­gármestere tiszteletbeli elnök. Fernbach Péter, Zombor szab. kir. város ország­gyűlési képviselője tb. elnök. üti emlékeim Olaszországból. Irta: Dunai János dr. A nevelés terén működő öt kiváló férfiúnak volt a kedves eszméje, hogy a fiatalságot elvigyék a művelődés ősforrásaihoz. Megjelent a felhívás, hogy akik a húsvéti ünnepek alkalmából velük óhajtják a szent napokat, a husvét nagy napjait főként Rómában tölteni, hogy egy szép tanulmányút mellett zarándoklatban is részt vegyenek: jelentkezzenek, maguk és kísérőik megnevezésével a budai kath. konviktus igazgatójánál személyesen, vagy írásban. A vezetők öten voltak: Bussay Tivadar, a nevezett konviktus igazgatója, Fiber Henrik, a sz. Imre Kollegium prefektusa, Sebők Imre dr., Székely István dr. és Turchányi Tihamér dr. a budapesti VIII. kér. állami főgimnázium tanárai, kik a szép ut kiadásait tanulók és tanároknak 145 korona, a szülők és hozzátar­tozóknak, vagyis kísérőknek 180 korona igen mérsékelt dijban állapították meg. Kétszázan felül jelentkeztek. A szép útban magam is szerencsés voltam részt venni s azt oly kedvesnek, oly tanulságosnak találtam, hogy jelen soraimban papírra vetni, halvány vonásokban róla megközelítőleg hü képet adni e sorokban kísérlem meg, hogy a résztvevők kedves emléket kapjanak átélt utunkról, mások pedig buzdítást nyerjenek hasonló tanulmányutak tételére. Az idegen olasz neveket helyes írással jegyzem le, de zárójelben a kiejtésszerinti nevet is odaírom, hogy az olaszul nem tudó helyesen mondja ki a neveket. A mai okos nevelés a szemléltetés alapján fejlődik igen helyesen, mert elvitázhatatlan, hogy a tisztán elméleti oktatás vaknak a vilá­gosságról adott oktalan tanítás lenne s csakis azt tartjuk meg tisztán s jól emlékünkben, amit egy vagy több érzékünkkel is észleltünk, vizs­gáltunk. És mert tagadthatatlan dolog, hogy nagyobb tudásunk alapjai a római klasszikusok és a római művészeteken is nyugszanak s a régi római műveltséggel kapcsolatban álló keresztény haladás képezi alapjait a mai nemzeti művelt­ségeknek is: főként középiskolai tanulókra nézve nagyon fontos eredetiben bemutatni azon kiváló dolgokat, mikről éveken át tanulni kell és felelnie kell, eltekintve attól, hogy keresztény embert vallásos lelkülete is vonz azon helyekre, melyek keresztény nevelésének s keresztény érzületének forrásai. * * * 1907 márczius 26-án, kedden, esti 7 órakor külön gyorsvonattal indultunk az ország minden részéből itt összekerült társasággal Pestről, a keleti pályaudvarról, tanárok, tanítók, és tanítónők, egyetemi hallgatók, középiskolai növendékek s azok kísérői, a fiuk többen szép intézeti egyenruhában. Éjjeli ut végén, reggel, Fiúméban fütyölt a gyorsan száguldó masina, minket átvitt az állomásról a hajó állomásig, az indulás helyére. Örvendve ugráltunk fel, hogy a vasparipáról leugrálva, az Adriai tengeren himbálózó hajóra szádunk, első osztályú helyeket foglalva el itt. A fiatalság, kik csak könyvből s tanáraik magyarázatából tudtak eddig a tengerről, öröm­mel siettek a hajóra, hogy a sik tengeren messze bámuljanak, mikor a végtelenségben csak vizet látnak mindenütt. Az Adriai tenger habjain ringatózva, a

Next

/
Thumbnails
Contents