Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-19 / 25. szám
Szatmár, 1907. junius 19 25. szám. XVI. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, v?------------1 1 1 1------------------------ -... _____Írva.*.' V ' -I : y-’ *■». EL ŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50» Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztá&ógetí. íés kiaeiáhivatalt illető összes küldeménye^, j»|nzek^hirdetések stb. a „Pázmány saftó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) *HircUiések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Azok a jelszavak. Régi meggyökeresedett tulajdonsága a magyarnak, hogy vakon rohan a jelszavak után, felvillanyozzák egész lényét, tulhevülósé- ben sokszor megfeledkezik még a mindennapi kenyérről is, a hangzatos frázisok üres pattoktatásában fecsérli drága idejét, ahelyett hogy az alkotások terére lépne. Hogy a jelszavak gyakran szépek, jók és nemesek, senki sem akarja kétségbe vonni, sőt hasznosak is volnának a közre, ha teljesedésbe mehetnének. Csakhogy fájdalom, nem mennek soha. Nálunk a lelkesedés csak szalmaláng, mely sokszor még hamarabb elalszik, mint az érdekében vert nagy lárma elhangzott volna. Mert valljuk be őszintén, szívósság, kitartás nincsen a magyarban, a megkezdett munka leg- többnyire félbemarad, az ambicziók elülnek, a képzelet délibábjai elmosódnak, a festett szép illúziók összeomlanak mint a kártyavár. A napokban hangzottak fel ilyen jelszavak, — szépek, nemesek, méltók volnának reá, hogy teljesedésbe menjenek. De félő, nagyon félő, hogy úgy járunk velők, mint a tulipánmozgalommal, mely nagy tűzzel indult meg az egész vonalon, felkorbácsolta az egész országot, ma már körülbelül úgy beszélhetünk róla, hogy volt és nincs, talán nem is lesz soha. Sőt mikor volt, akkor is fals utón haladt, az élelmesebb osztrák faj kiaknázta a fellángolást a maga előnyére, egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a tulipán jegyében kétszer- annyi pénz vándorolt ki tőlünk külföldi czikkekért, mint mikor a tulipánnak hírét sem hallotta az ország népe. Most a kisemberekért durrognak a jelszavak. Nem uj találmányok ezek, nagyon régi keletűek, évtizedek óta fel-fel hangzanak itt is amott is, ámde ma is csak ott tartunk velők, hogy puszta jelszavak, talán azok maradnak örökre. Adóreformot kívánnak a kis emberek javára, hogy a tájékozatlan ember ne legyen kijátszható a törvény formaságai miatt, sürgetik az ipar- törvény revízióját, hogy a kisembereket földhöz kell jutiatni és nagyobb településeket eszközölni. Százszor és ezerszer hallottuk már ezeket, aztán letűntek a semmiségbe mint a tengeri kigyó a mérhet- len óceán hullámsirjába. Most ismét felütötték a fejőket, de nagyon kétséges, vájjon felszínen maradnak-e, vájjon nyélbe lesznek-e ütve valahára azok a puszta kívánságok. Óhajtandó volna, hogy váljanak valóra. Ámde akkor le kell ám vetkőznünk azt az áll hatat lan- ságot, mely minden magyar fellépést jellemez. Nemcsak lármázni, de cselekedni is kell. Az ideje nagyon itt volna. Azt mondhatjuk, hogy a tizenkettedik óra ütött már, nemzetünk erejét felemésztette a kór, melynek elhatalmasodását ösz- szetett kezekkel néztük. Napról napra pusztulunk, veszünk, Amerikának jobb hazával kecsegtető partjai százezer számra veszik fel a menekülteket, kiket tönkretéve, koldusbotra juttatva, az életfentar- tás ösztöne iiz ki ezen tejjel-mézzel folyó Khanaanból. Legyen tehát a megindult ak- czió necsak lelkes, de eredményes, nem fellobbanó lidérczfény, de az öntudatos cselekvésnek maradandó alkotása, mely jobb sorsot biztosit a jobb sorsra érdemes magyarnak. Legyen egy szív, egy lélek az egész nemzet a kitartásban, akkor az óhajtott czélt siker fogja koronázni. Egy pár szó a gyermeknevelésről, Elmondotta Mária-BesenyŐn, a nagy férfizarándoklat alkalmából Karenovics József. Találkozott egyszer valahol az országúján a gazda, a szomszédfalubeli komájával. Nagyokat nyögött a gazda, — közben káromkodott is, — mellette meg a gazd’asz- szony sirt keservesen. Kérdi a koma, hogy mi légyen a nagy szomorúság oka ? Elmondja a gazda, hogy nagy csapás sújtott le közébük : a múlt éjszaka itt hagyta ezt az árnyék világot a legszebb, a legkedvesebb — mala- czuk. Mikor a nyögés és a sirás kissé alábbhagyott, megkérdezi a koma, hogy hát mit csinálnak a gyerekek ? — „Hát kend szólal meg a gazd’asszony — nem tudja még, hogy az ezelőtti éjszakán meghótt a kis Zsuska. De hát hiszen jobb lesz neki a másik világon, az Isten nyugtassa! Az a gyenge féreg csak hiába ette a drága kenyeret“. — Bólogatja a fejét a gazda, aztán ismét megszólal kis idő múlva Gyönyörű malacz vót. Haj, haj! Nehéz a szegény embernek a sorsa!“ Hát, kedves uraim, ez nem mese ám ! Ne mondja senki, hogy én itt nagyitok, túlozok ; ez igy van! Jobban szeretjük és gondozzuk a lélek nélküli barmot, mint a lélekkel felruházott gyermekeket; jobban gondját viseljük az oktalan állatnak, mint az Isten képére alkotott embernek. Egy községben valahol élt két orvos : egy emberorvos meg egy baromorvos. Valahányszor elmentem az emberorvoshoz, azt mindig otthon találtam; s ahányszor csak ellátogattam a baromorvoshoz, azt sohasem találtam otthon. Miért ? Talán azért, mert abban a községben mind egészséges volt az ember és mind beteg a marha?! Vagy talán esetleg lakott ott több emberorvos is'?! Nem; — lett volna ugyan ott két emberorvosnak is dolga, mert bizony volt ott nemcsak beteg marha, hanem beteg ember is elég. Csakhogy- a beteg jószághoz a gazda elhívja a „lúdoktort“, beteg családtaghoz pedig nem hivatja el a „méregrendelőt“ (érts rajta orvost), legfölebb no, ha már nagy a baj, a kuruzsló asszonyt. Mert azt mondja a magyar paraszt (s talán ezt gondolja a magyar ur is), ha egy gyermeke elpusztult: „Egy kódissal kevesebb a világon. Jobb lesz neki ott, itt úgyis nagyon drága a kenyér!“ — Most önkénytelenül is az eszembe jut, mit gondol az izraelita, ha egy gyermeke a világra jön: „Egy zsidóval több a világon. Jó lesz neki itt szép Magyarországon: majd lesz neki kenyere, vaj is hozzá bőven; meg aztán doktori oklevél is. Hallottak önök már bizonyára arról, hogy némely magyar vidéken hogy dühöng az egy gyermekrendszer, és saját szemeinkkel láthatjuk, hogy mily gazdagok csemetékben a zsidó családok, mert hát azok az az Isten áldását látják a gyermekben. így jut aztán egy izraelita családból gyermek mindenféle pályára : az egyik kereskedő lesz, a másik mérnök, a harmadik jogász, a negyedik tanár, s igy tovább. Ma már elözönlőitek minden pályát, kivéve egyet: a keresztény papi pályát. Amennyi gonddal, körültekintéssel, ál- dozatrakészséggel nevelik, taníttatják ők a gyermeket, annyi nemtörődömség, nembá- nomság uralkodik sok keresztény családban a gyermeknevelés kérdésében. Hol és kinek a társaságában van a gyermek, mit csinál, nem történik-e valami baja? — sok szülőnek eszébe sem jut e kérdések egyike sem. Ismertem úri nőt, ki egész nap a kutyáját csinosította, mosta, fésülte; a gyerekek meg azalatt az utcza porában, piszokjában szitták magukba a testi-lelki rosznak baczillusait.
