Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-16 / 3. szám
XVI. évfolyam 3. szám. Szatmáp, 1907. január 16. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — y — — — 3 » — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A bihari botrány. Rettentő elfajulását jelenti a magyar közigazgatási életnek az a világraszóló botrány, mely a napokban pattant a nyilvánosságra Bihar vármegyéből. A bihari pontok szegreakasztását követett aerája az ország kormányzatának dúsan megtermetté a maga gyümölcseit. A felülről szótáradt korrupczió, mely a lélekvásárlást egészen mindennapi dologgá tette, utat keresett és talált magának a közélet minden rétegébe. De legjobban beszennyezte a közigazgatást, melynek legsürjebb és legközvetlenebb az érintkezése a nép tömegével. Tudta mindenki, évek óta tudja, hogy abnormis állapotok vannak itt, de a nepotismus és „a kéz kezet mos“ elvénél fogva a bűnösök nemcsak hogy horogra nem kerülhettek, de szabad ut volt nekik nyitva, hogy garázdaságaikat ké- nyök-kedvök szerint folytathassák. Ami most Bihar vármegyében napfényre került, ne gondolja senki, — hogy valami kivételes állapot, úgy volt az szerte az országban, csak másutt jobban el tudták palástolni mint ott. Illetve tudták Biharban is, mert hiszen csak épen most került nyilvánosságra. FelelSs szerkesztő BÁTHORY END K E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ Arról van szó, hogy a bihari közigazgatási tisztviselők magán- felektől rendszeresen ajándékokat fogadtak el. Ez egyértelmű azzal, hogy rendszeresen engedték magokat megvesztegetni s annyira megszokott dologgá váit. náluk, hogy még csak nem is ütközött meg rajta senki, sőt nagyon temészetes- nek találta. Ajándékozás! . . , Szép, szép, nagyon szép fogalom, de csak addig, mig az illetőt bizonyos anyagi érdekek nem készük arra, hogy ajándékot adjon. A tisztviselő pedig ügyfelektől nem a szép szemeiért kap- ajándékot, hanem hogy behunyja azokat a szemeket és ne vegye észre, amikor visszaéléseket kellene meglátnia, vagy peres kérdésekben az ajándékozó javára billentse az igazságszolgáltatás serpenyőjét, akkor is, ha a legkézzelfoghatóbb gazságokat kellene szankczionálnia. A tisztviselő azon egyénnel szemben, akitől ajándékot fogadott el, egyszer s mindenkorra elveszti függetlenségét, lekötelezettjévé ala- csonyodik le egyes ügyfeleknek, kiknek aztán a hivatalában sűrűn előforduló ügyeit a már vett és még remélhető ajándékok fejében a legteljesebb jóakarattal kell intéznie. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldetnények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora -40 fillér. A lup megjelenik iniuden szerdán Sűrűn előforduló ügyek! . . . ígeiYl mert ne tessék gondolni, hogy minden bocskoros ember, kinek egyszer- ináskor ügye akad a közigazgatási tisztviselővel, mindjárt társzekérrel vagy teli bugyellárissal indul meg az ő falujából. Oh nem ! . . A jókedvű ajándékozók nem ezeknek a sorából kerülnek ki, hanem kikerülnek azokból, akik épen az ő szipolyai, akik aztán a közigazga tási tisztviselők jóvoltából busásan veszik be a szegény nép bőrén az ajándékok árát. De elveszti függetlenségét a a tisztviselő nem csupán magának az ajándéknak elfogadása miatt, hanem azért is, mert egyik másik eltussolt és jól megajándékozott manipuláczió napfényre jöttétől tartva, állandóan félnie kell az ajándékozótól. A jókedvű adakozó ilyen esetekben aztán valóságos Damok- les-kardjaként függ a tisztviselő feje felett. Körmei közt tartja és nem lehet tőle szabadulás !... Mellette kell döntenie a legigazságtalanabb ügyekben is, mert különben ki van téve annak a veszélynek, hogy a büntető igazságszolgáltatás kezébe kerül. Tudtuk ezt, nagyon jól tudtuk eddig is, hogy közigazgatási tisztAz anya. Irta: Ujlaky Károly. Dübörgő bősz vihar . . . Halandóknak álmát Jajgató szellemek lopkodják kisértve ; Viilámeke hasgat az égen barázdát, ítéletet szánt-vet menydörgés az éjbe. A békés égi nyáj, csillagok pásztora, Eltűnt a holdvilág, a csillagtábora. Benn pisla gyertyafény küzd a setétséggel; Táncoló szellemek ideben csak árnyak, De ezek is lopnak: Ég tudja hány éjjel Rabolgatják álmát virrasztó anyának. Lopkodják kacagva sirogató szívtől, Lázban emésztődő kis gyermek szeméből. Oh már évek óta virrasztgat az ágynál — Gondolja az anya — pedig csak pár napja .. S ajkával közelebb fér hozzá a láznál, Fiáról a kórt, oly hévvel csókolgatja. Takargatja, őrzi csodát vár belőle, A halál-madarát hessegeti tőle. Barázdát szántogat könnye két arczára, Mint villám nyilallik fájdalma zsivébe. Maga áll fiáért a halál harczára, Száz gyertyánál égőbb győzelmi reménye. Pedig a valóság: — sejti szive tája — Ez éj gyermekének haláléjszakája. S mikor a reménység (sejtelmei ellen) Lelkének hegyén a csucstetőre hágott: Virrasztó két szemét nyűgös álomszellem Lefogta s elzárta tőle a világot. Nyöszörgő gyermeke félrehúzva száját, Hiába nyöszörgi, hívja a mamáját.... Az alszik... álmodik . . . képzelegve lelke Felragadja messze csillagok honán túl. De ott pihenését egy perezre sem lelte : Visszaszáguld véle a szép menyországbul. Jövendőbe röppen, ráncot vet arcára, Harmincz évvel később ráismer fiára . . . Ajtó előtt áll meg, zenebona zug ben. Kinyitja, be is lép — oh mit kell látnia! Dorbózoló ember, mámor a fejében, Duhajkodik — és e férfi az ő fia. Vérben forgó szemmel keresi a vészét, Oh hát még szivében mily fortéiéin éghet!! Fiam! —s odarohan ... Asszony! távozz tőlem Jer te másik inkább ! — S isznak, szörnyű [nézni . . . A félájult anya könnye csordul bőven: Ezt a fiút kellett oly féltve becézni!! Kimegy . . . Künn a szellő szembefujdogálta Felébredt, megszakadt szörnyű nehéz álma.. Ott találja magát ápolt ágya mellett, Koppintatlan gyertya serczegve pislákol. — Odanéz, látja a hörgő gyermek mellett Mint fogyott ki ép az életfonalából. Vonagló ajkára örök mosolyt vetve. Istenhez költözött elröppenő lelke. S az anya nem is sir . . Betakarja gyöngén Csókjainak árja száját, szemét éri. Könytelen két szeme ott pihen szép gyöngyén S nézéssel halotti köntösét leméri. Aztán reáborul, meg nem szűnik csókja: Jobb igy neked fiam! s gyöngén általfogja. Jód László óra- és ékszer-üzletét 1906. évi május hó 1-től a Gílyen József ur házába, a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé
