Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-10 / 15. szám
2 Szatmár, 1907. április 10. rnogatták. Hallatlan ! Hisz ez valóságos gyilkolása saját véreinknek. Kitől várjuk a mentési akcziót, ha még a hatóságok is ilyenekre vetemednek ! A másik csábitó a falukban elszórt kocsmáros, szatócs-kazár. Ez mikor már kiforgatta a népet öröklött vagyonkájából, vagy zsugori karmai közt tartja a már földönfutóvá tett magyart, akkor a férfit kicsábitja Amerikába, hogy az ott keresett dollárjait is neki küldje a már felhalmozódott és az itt maradt családja által tett adósságáért. így nemcsak bőrét huzza le, hanem utolsó csepp vérét is kiszívja e rajtunk valóságos átokká vált fajzat, És ettől még a fejük sem fájul meg. Mig a törvény enyhe kezével le is sújt egy-egy kézre- keritett jómadárra: addig egész nyugodt lélekkel végzi ugyanazon munkát száz meg száz. Ma a zsidó kazár és nem kazár nagyhatalom Magyarországon. Szabadon garázdálkodhatnak s nyugodtan végzik az uj, vérnélküli honfoglalást. Ideje volna már, hogy a magyar társadalomban is nyíltan megindulna e hiénák romboló munkájának megfékezése. Sorompóba álljon, aki felismerte e nagy veszélyt mert a kazár szaporodik ez országban hatványozott módon, a hiénák működnek, a magyarság pedig minden nap szükebb térre szorul, veszti a talajt. A dicső faj, a békés honfoglaló terjeszkedik, s mi még mindig nyugodtan szemléljük ezt. Ki tehát a porondra nyíltan ! Kiben magyar férfiúi bátorság van s fajának egy csepp szere- tete lakozik : megteszi. Ne várjuk azt, mig a zsidó rabigába hajtott nép öklét felemelve szolgáltat magának igazságot, mert ez nagyon keserves lesz. Kocsán Károly. olyan csufondárosan és-----------a gesztuso kat hozzá mutatta a kezével, olyan formán, ami kidobást és arczul legyintést jelentett, vagy mindakettőt együttvéve; mire az egész zsurtársaság nevetett, még maga Vera is. Persze, hogy mind a pórul járt kérőkön mulattak s nem a Vera rapszodikus zenei föl- hevülésén. Vera gyönyörűn játszott; a tábornok papa meg valóságos zongora viztuóz volt. A Vera buga felhasználta az általános derültséget és nála szokatlan erélylyel kiáltotta nénje felé a társaság közös kivánságát, hogy zongorázzon. A hamis Kata tudta, hogy a zongora hangjai elütik a beszéd zaját s ő kedvére hóbortoskodhatik a fiukkal. Katát a maga tizenhat esztendejével senki sem vette komolyan, — pláne V era mellett; csak olyan bakfis számba ment ; minthogy korát tekintve az is volt. De nem ám szemre. — Gyönyörű, igazi fejlett nagyleánynak nézett ki. Csupa erő, csupa szépség; valóságos nyiladozó bazsarózsa, testben lélekben merő ellentéte Verának. Kata a maga öntudatlan szépségében, nem kevésbbé volt ünnepelt nénje mellett, úgy hogy ha a két leány együtt volt társaságban, állandó vita tárgy lett, melyik a szebbik: — az okos, komoly Vera; vagy a nevető szemű bájos Kata? így lett a két leány a társaság „HETI SZEMLE“ Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága e • hó 8-án, hétfőn d. u. 3 órai kezdettel tartotta meg Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt a városháza nagytermében ápril havi rendes közgyűlését. A meglehetősen egyhangú tárgysorozat pontjai közül emlitést érdemelnek a következők. A polgármester havi jelentése beszámol a múlt hónapban tett intézkedéseiről, részletesebben foglalkozva a márczius második felében fenyegető árvizveszedelem meg- gátlása czéljából eszközölt ténykedésekkel. Megemlíti a jelentés a gyermekvédő ligának városunkban a főispán kezdeményezésére megindult mozgalmát, különösen kiemelve a jótékony nőegyletnek e mozgalom felkarolása érdekében kifejtett agilitását s jelezve azt, hogy a gyermeknapokon eszközölt gyűjtés eredménye körülbelül 566 korona. A közgyűlés Fürst Viktor pénztári ellenőr kérelmére nevezettnek törzsfizetését 200 koronával emelte. Beleegyezett a bizottság abba, hogy a takarékpénztár azt az alapot, melyet a régibb időben egy létesítendő reáliskola céljaira ajánlott meg, 10.000 Ivra kiegészítve, a felső kereskedelmi iskola javára engedje át. E közgyűlésen nyert megoldást az a régóta húzódó kérdés, hogy méltányos és helyes számítás szerint mennyit követeljen a város a szatmár-erdődi h. é. v. vasút igazgatóságától annak még fennálló villamáramtartozásáért. A közgyűlés elfogadta a villám világítási bizottságnak a vasút igazgatóságával kötött azon egyezségét, mely szerint az a városnak 3600 K készpénzt fizet s azonkívül átengedi a hozzászólóktól mintegy 4000 K.-ra becsült épület berendezését is. Ápril 22-nek délután 4 órájára rendkívüli közgyűlés tűzetett ki, melyen a város nehány ingatlanvásárlást fog eszközölni. központja, lelke, éltetője. Mindenki: jóbarát és nem jóbarát, várta és jósolgatta a két egymástól merőben elütő testvérpár jövőjét, vagy kisvárosias jargon szerint mondva; szerencséjét. Verának mindenki páratlanul előkelő szép szerepet helyezett kilátásba, a jövő társadalom életében. Általános volt a vélemény, hogy Vera igazi reformátor asszony lesz, akinek nem kis szerep jut majd a nagy átalakulás munkájában. Olyan erős egyéniség, hogy szinte predesztinálva van az effélére. Bár asszony lenne már, — sóhajtgatták — igazán kár érte, hogy csak leány! — Kata — Oh igen, a kis Kata is megállja majd a sarat. O a szépségével épen azt a szerepet fogja magának kivinni, amit a nénje az eszével. Kata rendkívül kedves asszony lesz. A szépek közt is a legszebb. — Vájjon ki viszi el őket, kiváncsiak vagyunk erre a két lányra! — így beszéltek róluk, a társaságokban a családokban, lányos és nem lányos házakban, szóval az egész kis városban. A két tábornokleány, ahogy általánosan hívták őket, igen háládatos témája volt a kis városban nem ritkán történő bizalmas összejöveteleknek s ha nevük szőnyegre került, kitartotta a kompániát egy fél éjszakán is HÍREK. Bérmálás. A püspök ur Ő Méltósága pünkösd első napján megkezdi egyházmegyéjében a bérmálás szentségének kiszolgáltatását. Három városban és két esperesi kerületben történik az idén bérmálás. Rzatmáron a székesegyházban pünkösd 1. és* 2. napján, Nagykárolyban május 26. és 27-én, Ungváron junius 2. és 3-án, a fehérgyarmati és az ugo- csai esperesi kerületekben junius hó folyamán lesz a bérmálás, a napok azonban még nincsenek megállapítva. A holt kéz. Winkler József, a jótékonyságáról ismert nagyváradi czimzetes püspök egy Nagybányán alapítandó gyer- mekmenház czéljaira újabban 20 ezer koronás alapítványt tett. Ugyané célra tett előző alapítványai 21272 koronát tesznek ki. Ez a nemes áldozatkézség tette lehetővé, hogy a menház czéljaira egy igen szép kőházat vásároltak meg, mely a Rák utczában a Sürger Mihály tulajdonát képezte. A marostordai főispán beiktatása. Marosvásárhelyről jelentik, hogy ifjú Ugrón Gábor főispán beiktatása szombaton ment végbe a városnál és a megyénénél szép ünnepségek között. A beiktatáson Ugocsa, Tordaaranyos, Kisküküllő, Csik, Udvarhely és Kolozsmegyék képviseltették magukat. A beiktatási ünnepségen jelen voltak: idősb Ugrón Gábor, Rállay Tamás, Bródy Ernő, Fogarassy Zsigmond, Miksa Péter, Pataky László és Oyörgypál Domokos orsz. képviselők, De'sy Zoltán államtitkát, Urmánczy Nándor, Be.döházy János vármegyei képviselők. A vármegyénél fél tiz órakor Fagy József alispán elnöklésével közgyűlés volt, amelyre küldöttség hívta meg a főispánt, aki székfoglaló bezsédében békére és egyetértésre hívta fel a törvényhatóságot. Szomorúan látja, — úgymond — az egyenetlenséget, melynek okai egyrészt a felfüggesztett tisztviselők támadásában, másrészt támogatásában keresendő. Ezt az ügyet gyorsan be kell fejezni s ennnek útját a legfőbb fórum, a köztudatba átmeut igazság érzete megtalálja. Akik bűnösök, azok bűnhődjenek, akik pedig nem beszédtárggyal. Persze legtöbbet arról dispu- tálták, hogy mennyire külömböző a két leány mind alakban mind pedig természetben. Egyik pár Katát a másik Verát kritizálta. S ez jobb téma hijján, igy ment nap-nap után. — Pedig a két leány alapjában mégis hasonlított egymáshoz, mind arcban mind lelki vonásokban ; de azt nem igen látta és nem is láthatta avatatlan szem. Mikor úgy estenkint a puha, selymes, meghitt fészekben, a közös leányszobájukban; együtt elmerengtek, meglepő volt a két leány közti hasonlatosság. Ilyenkor volt Vera elemében, beszélt mint egy szónok, ékes ditirambusok- ban, megható hasonlatokban és sziporkázó elmésséggel. Kata csodálta és mindig szent áhítattal hallgatta Verát. És titokban sokszor irigyelte a nénje temperamentumos higgadt, komoly grácziózus magatartását. Egy este, a pelyhes leányszobában Vera lehunyt szemmel hallgatta húga élénk csevegéseit. Délutáni sétájáról számolt be Verának. Egyszercsak minden átmenet nélkül felkiált: — Jé! te Vera hát lásd milyen hóbortos is vagyok, majd hogy elfelejtettem, pedig ez neked igazán érdekes és meglepő hir lesz ! Vera egyet rántott a vállán, felcsucso-
