Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-12 / 50. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1906. deczember 12. karunkban azt a csudálatos össze­tartást, ami igazán mintaszerű, ami valóban ritkítja párját. Ha ná­lunk valamelyik tisztviselő érde­kéről, vagy előléptetéséről van szó, valamennyien mint egy ember állanak oldala mellett, hogy ügyét diadalra segítsék. Természetesen, ebben érdeme van minden egyes­nek. de a főérdem a princzipálisé, ki ezt a kollegiális szellemet be­vitte és állandósította a tisztikar kebelében. A nyilvánosság előtt igyekezett ugyan megőrizni a pár­tatlanságot, de az atyai szív nem tagadhatta meg magát, s az ő keze habár titkon, észrevétlenül, de olt működött a családtag érdekében. Habár hivatalában rendszerető volt i és másoktól is megkívánta a ren­det, nem tört senkinek vesztére, hanem tanácsával, jóindulatú figyel meztetéseivel igyekezett helyes irányba terelni a város ügyeinek intézését. Pap Géza elhunytál a tiszt- vitviselői karnak van oka legelső sorba sajnálni. Hivatalos elfoglaltsága mellett részt követelt magának mindenféle társadalmi mozgalomban. Nincsen olyan kultur társulat vagy egyesü­let városunkban, melynek tagja ne volna. Minden iránt, ami a vá­ros kulturális fejlődésének hivatva volt lendületet adni, élénken érdek­lődött, s a tevékenységből kivette j a maga részét. Lelke fogékony volt : a társadalmi összetartozandóság, a j barátság iránt, s nem volt olyan j számbavehető összejövetel, melyről Pap Géza hiányzott volna. Barátai­nak keblére a legmélyebb fájdalom borult, hogy eltávozott közülök. Pedig ha valaki kigubázná helyette a tízezer forintokat a hitelezőnek: ez segítene rajta. Ebben az esetbe a semmi egyenlő a pozitív tízezer forinttal. Ha pedig egy szerelmes diák azt kérdi imádott bakfisától: — Ugye Juliskám, semmi sem választ el bennünket egymástól, s a bakíis reámondja — semmi; és ebben a perczben jön a tata s egy husánggal végigver a fiun, úgy hogy az esze nélkül rohan tova a holdvilágfényen: ez esetben egy husáng képviseli „a semmit.“ Mindazonáltal a semmi nagyon üldö­zött fogalom. A semmit látni, hallani, egy ember sem kívánkozik. Semmivel táplálni egyszer próbálta a cigány a lovát; de mire megszokta volna szegény állat ezt az ős­táplálékot, kiadta páráját. Világos jeleképen annak, hogy a semmi — ha túlságosan él­vezik — elrontja a gyomrot. Egy jogász mégis kibírta egy napig a semmivel: Késő este kérdi tőle egy kollegája : — Mit ebédeltél ma, cimbora? — Semmit. — Az nem sok. És vacsorára mit ettél ? — Ami maradt. — No legalább jól alszol az éjszaka. Most meg azt láthatjuk, hogy a semmi okosan használva — nem rontja el a gyomort. De sietek már én is befejezni Semmi­tevésemet, nehogy elrontsam olvasóim étvá­gyát. Azt már úgyis tudom, reám fogják, hogy bizony az egész tárcacikk egy nagy semmi. Ne is adjanak rá semmit. — De én se adok rá semmit. És mit mondjunk a testvérre?.. A testvéri szeretet non plus ultrája, amit az ő életében tapasztalunk. Testvéreiért kész volt áldozni min­denét és boldognak érezte magát, mi­dőn a legnagyobb áldozatot, — saját életét, családi tűzhelyét hozta nekik. Halálhíre szombaton este érke­zett a színházban levő közönség körébe. A mély megilletődés félre- ismertetetlen jelei mutatkoztak az arczokon, amint szájról-szájra ter­jedt a megdöbbentő hir, hogy meg­halt a polgármester. Pár perez alatt az egész ház tudta a szomorú valót. Sokak szemeibe a fájdalom, a rész­vét könnyei toLultak. Szatmár város évkönyveiben arany betűkkel lesz feljegyezve az ő neve, melynek történetében mű­ködése korszakot alkotott, ravatala mellett önkénytelenül is az a kér­dés merült tel elménkben, vájjon lesz-e egy másik Pap Gézája Szal­mái1 városának ? ... Rendkívüli közgyűlés. Szatmár város törvényhatósága hétfőn d. e. 11 órakor a városháza nagytermében dr. Fahisut/ Árpád főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a tör­vényhatóság Pap Géza polgármester elhunyta feletti gyászának adott kifejezést s melyen megállapították a módozatokat, melyek sze­rint a törvényhatósági bizottság polgármes­terének végtisztességtételén résztvesz. A megilletődés jele látszott a nagy számmal megjelent bizottsági tagok arcán midőn az elnöklő főispán a gyűlést meg­nyitva, részvéttel emlékezett meg a polgár- mester hirtelen haláláról. A főispán ezután a következő előterjesztéseket tette: 1., A törvényhatóság nevében a polgár- mester haláláról gyászjelentés állíttatott ki s a ravatalra koszorú küldetett, 2. A temetésen a törvényhatóság részéről dr. Vajay Károly tiszti főügyész tart gyászbeszédet. 3. A délutánra kitűzött rendes havi közgyűlés a törvényhatóság gyásza miatt deczember 18 napjának délelőtti kilencz órá­jára halasztatik. 4. A polgármester halála a belügyi s honvédelmi miniszternek is bejelentetik, minthogy a boldogult elnöke volt az ujonc- állitási és felülvizsgálati bizottságnak is. 5. Indítványozza, hogy a törvényható­ság a családhoz részvétiratot intézzen. 6. Indítványozza, hogy az elhunyt ér­demei jegyzőkönyvileg örökittessenek meg. 7. A törvényhatósági bizottság a teme­tésen testületileg részt fog venni. 8. Bejelenti, hogy a törvényhatósági bizottsághoz részvétiratot intézett dr. Chorin Ferenc, a város díszpolgára. 9. Indítványozza, hogy a polgármesteri teendők végzésével az állás betöltéséig Kő­rösmezei Antal főjegyzőt bízzák meg. Az előteijesztések megtétele után a fő­ispán meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt polgármesterről. Ecsetelte, mily nagy veszteség halála a törvényhatóságra; vissza­pillantott hivatalba lépése óta kifejtett tevé­kenységére és kétségtelen érdemeire. Kelemen Samu bizottsági tag szólalt még fel; aki szintén kegyeletes szavakkal emlékezett meg a polgármesterről, különösen kiemelve annak igazságszeretetét. Ezután a bizottság egyhangúlag elfogadta a főispán előterjesztéseit s a közgyűlés véget ért. H 3 R E K. Pápai koozisztórium. A múlt csütör­tökön titkos pápai koozisztórium volt. Ezen hirdette ki szentsége 'Ofőpásztorunknak, dr. Boromisza Tibornak egyházmegyénk püspö­kévé történt kinevezését. Ugyanebben a kon- zisztóriumban tette fejére a pápa abibornoki kalapot dr. Snmassa József egri bíboros-ér­seknek és nyújtotta át a bibornoki gyűrűt. Miniszteri tanácsos. Ő felsége a ki­rály Péterffy Lajos miniszteri tanácsosi czim- mel és jeleggel felruházott kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsost miniszteri taná­csosnak nevezte ki. Péterffy nálunk is isme­retes, kit Ugocsa megyéhez családi kötelékek fűznek. A közoktatásügyi tanács tagja. A vallás és közoktatásügyi miniszter Dóczy Imrét, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület fel­ügyelőjét folyó évi október 1-től számítandó öt évre az Országos Közoktatásügyi Tanács tagjának nevezte ki. Dóczy gyakran megfor­dul városunkban az ev. ref. főgimnázium látogatása végett, hol az érettségi vizsgála­tokon is szokott elnökölni. Küldöttség a miniszterelnöknél. Nagyszőllős város küldöttsége tisztelgett csü­törtök délelőtt a képviselőházban ifj. Ugrón Gábor főispán vezetése mellett Wekerle Sán­dor dr. miniszterelnöknél. A küldöttségben Barta Ödön, Bródy Ernő és Fogarassy Zsig- mond orsz. képviselők is résztvettek. A kül­döttség arra kérte a miniszterelnököt, hogy a dolhai vasút kiépítésének ügyét lehetőleg minél előbb dűlőre juttassa. A miniszterel­nök megígérte, hogy ez ügyben lehetőleg gyorsan fog eljárni. A küldöttség ezután még Popovics Sándor államtitkárnál is tisz­telgett. A polgármester életrajza. Pap Géza elhalt polgármesterünk életrajzi adatai a kö­vetkezők : Született 1855. évi junius 10.-én. Középiskoláit Szatmáron és Sárospatakon, a jogot ez utóbbi helyen és Budapesten végezte. 1878. szeptemher 15-én lépett a tiszti ügyészi hivatalba, mint joggyakornok. ‘1880. július 6-án aljegyző, 1886. január 5-én közigazga­tási tanácsos, 1896. február 12-én főjegyző s 1902. május 12-én polgármester lett. Ezen 19 év alatt az elsőrangú munkálatoknak nagy sorát hajtotta végre. Nemes adományok. A székeskáptalan az egyházmegyei papok nyugdíjalapjára 1200 koronát, Szabó Norbert pagyprépost, czimze- tes püspök ezenkívül 500 koronát adomá­nyozott. Elhalt igazgató. Csütörtökön reggel szomorú hir futotta be városunkat, noha már régibb idő óta mindenki el volt készülve, hogy ez befog következni, mégis olyan roszul esett, olyan kellemetlenül érintett mindenkit. Borsos Benő, az ev. ref. főgimnázium igazga­tója halt el férfikorának legszebb szakában. Valóságos csapás ez nemcsak mély gyászba borult családjára, de a főgimnáziumra, a ta­nári testületre, a város társadalmára és a nevelés ügyére. Borsos kiváló képzettségű férfiú volt, jó tanár és kitűnő paedagógus. Olyan, kihez hasonló csak igen ritkán akad. Tanítványaival szemben mindig az atyai szigort alkalmazta, azért tekintették őt való­sággal atyjoknak, kitől tartottak ugyan, de gyermeki szeretettel ragaszkodtak hozzá. Tanártársai a jó kollégának mintaképét vesz­tették el benne, Szatmár társadalma pedig egy tevékeny, előkelő tagját, ki iránt őszinte rokonszenv nyilvánult mindenütt, ahol csak

Next

/
Thumbnails
Contents