Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-28 / 48. szám

Szatmár, 1906. november 28. HETI SZEMLE 3 tik, hogy ők elsősorban magyarok, azután jön csak a vallás. Jó magyarok azok is, akik gúnyolódva, cinikus hangon vetik oda az embernek, hogy hátha valami török baka csontjainak rendez­tünk ilyen nagy processiókat ?! Nem! — A Rákóczi hamvait becsületes férfiak őrizték lelkiismeretes buzgósággal. Ha a modern kor kufár lelkei őrizték volna Rákóczinkat akkor még kételkedhetnénk, mert ezek már rég elgseftelték volna az ő drága csontjait. Ott kegyeletsértés, itt lenézés; amott’ türelmetlenség, emitt gúnyolódás ütötte föl sátrát hazafias áhitatunk szent csarnokában. Uram, hol van kötélből font ostorod? Verd ki kérünk, vele az ünneprontókat kegyele­tünk templomából. És mi, kik szívből ma­gyarok akarunk lenni, zarándokoljunk el többször Rákóczi templomába. És ha kopor­sója előtt állunk, ne legyen csak pillanatnyi a lelkesedés, mely szivünket mozgásba hozza, mely szemeinkbe könnyet csal. Legyen ál­landó tűz bennünk az érzelem, mely Rákó­czihoz vonz. Ne gondoljuk, hogy Rákóczit már eltemetttük, hát mostmár elfelejthet­jük. — Kedves, drága halottat a sirig gyászolunk s emlegetünk. — Emlegessük mi is Rákóczit sokat, nagyon sokat! — ír­junk, beszéljünk róla, olvasssuk élete törté­netét, mert nekünk nagy szükségünk van arra, hogy ne maradjunk olyanok, amilye­nek ezelőtt voltunk, Rákóczi sirja nekünk iskola. Ott tanulunk becsületet, mely fogyó­ban van ez önző, képmutató világban, hol az ügyes csalás oly gyakran győz a tisz­tességen. — Ott tanulunk erőtadó, vigasz­taló hitet, mely nemesit, fölemel s mely ez élet jó és balsorsában egyedül megnyugtató filozófiánk. — Ott tanulunk szilárd, törhetet­len hazaszeretetet, melyre most nagyon is szükségünk van. Lehet, hogy nemsokára, — talán róvidebb időn belül, mint sejtenők, — megindul újra a félbemaradt harcz; az a százados harcz, amelyért Rákóczi is küzdött hős társaival. —- “Megújulnak ismét a nemes magyar nemzet sebei“. — Rákóczi szelleme, küzdelmünkben, melyet e haza szabadságá­ért folytatunk, légy velünk ! H I EL £ K. Rorate Coeli. A jövő vasárnap Advent első vasárnapja lesz. Előkészületi idő, hogy a kisded Jézus születését méltóképen fogadja és ünnepelhesse a keresztény ember. A kará­csonyt megelőző négy vasárnap jelképezi azt a négyezer esztendőt, mely alatt emberiséga Mes­siás megérkezését várta. A hivekelőtt különösen kedvesek a hajnali misék, melyekre töme­gesen szoktak vonulni. A szentmisék a szé­kesegyházban reggeli 6 órakor lesznek. A nagykárolyi kiállítás. Vasárnap nyitotta meg ünnepélyesen főpásztorunk,- dr. Boromiszu Tibor a nagykárolyi Oltáregyesület kiállítását. A főpásztort városunkból Pemp Antal praelátus-kanonok, Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki titkár, dr. Kováts Gyula nőképezdei igazgató, szentszéki tanácsos, Za­horánszky István alapítványi pénztári főköny­velő, Lovász Győző pénztári könyvelő és Jaklo- vics György képezdei tanár kísérték Nagy­károlyba. A főpásztort meleg szeretettel fo­gadták. A város fel volt lobogózva. Az állo­máson Titz Antal házfőnök és a társház tagjai, az Oltáregyesület képviselete és nagyszámú közönség várakozott az érkező vonatra. A püspök kíséretével a kegyesrendi társházban szállott meg és 9 óráig, mikor a szentmise kezdetét vette, magányba vonulva töltötte az időt. Az ünnepélyes szentmisén Pemp Antal praelátus-kanonok mint archipresbyter, dr. Hirschler József kolozsvári plébános, apát­kanonok és Kosztra Ignácz csomaközi esperes­plébános mint archídiakonusok segédkeztek. A diakónusok Lovász Győző és Jaklovics György voltak, a jelenlevő papság többi tag­jai egészítették ki a fényes assistencziát. A szentbeszédet Titz Antal házfőnök tartotta, ecsetelvén a nap jelentőségét. A szentmise végén a püspök teljes búcsúval összekötött főpásztori áldást adott, melyet a szószékről hirdetett ki a subdiakonus épen úgy, mint Szatmáron az installáczió napján. Meg kell emlékeznünk azon szép énekekről, melyeket a kóruson részint vegyeskar, részint az ifjú­sági énekkar adott elő. Szentmise után a kegyesrendi társház tisztelgett O méltóságá­nál. Majd kezdetét vette a kiállítás megnyi­tása a zárda épületében. Az érkező püspököt Varjas Endre oltáregyesületi elnök üdvözölte, mire a főpásztor szeretettel teljes beszéd kí­séretében megnyitotta a kiállítást és meg­szentelte a tárgyakat. Ar Oltáregyesület tagjai által sajátkezüleg készített templomi ruhák és felszerelések ezek, igazán művészi kivitel­ben. A kiállítás után a főpásztor látogatást tett gróf Károlyi Istvánnál, Falussy Árpád dr. főispánnál, Ilosvay Aladár alispánnál, Debreczeny István polgármesternél és még több helyen. A rendházba visszatérve, a tisz­telgő küldöttségeket fogadta. A vármegye, a város, a róm. és gör. kath. hitközségek, a katonai tisztikar és a kath. egyesületek járul­tak eléje, kiket lekötelező nyájassággal foga­dott. Délben a piaristáknál volt fényes ebéd, melyen jelen voltak a vármegye és város előkelőségei. Az első pohárköszöntőt a ház­főnök mondotta, éltetve a főpásztort, kíséretét és a vendégeket, Falussy főispán a püspökért emelt poharat, ki válaszában megköszönte a szives fogadtatást. Délután a főpásztor az Oltáregyesület tagjainál tett látogatásokat. Este felolvasó-estélyt tartott az Oltáregyesület, mely Varjas Endre megnyitó beszédéből, Demidor Ignácz soloénekéből, Hirschler József dr., kolozsvári plébános rendkívül érdekes felolvasásából állott, melyet osztatlan tetszés­sel fogadott a jelenvolt intelligens közönség. Ezután Mozártnak egy vonós négyese követ­kezett, melyet Obholczer Gyula, dr. Cservényük Károly, dr. Titz Antal és Péchy László igen szép harmóniával adtak elő. Janiczky Margit kisasszony szavalata meglepő volt, ilyet ritkán lehet hallani műkedvelők ajkáról. A művészet valódi erejével uralkodott a közönség felett. Wiezer Miklós egy vig monologot adott elő, melynek tréfás részletei derült hangulatot ébresztettek. Szóval az estély pompás sikerű volt. Ugyanekkor tartotta mulatságát a kath. legényegyesület, ide is ellátogatott pár perezre a főpásztor, megjelenése általános örömet kel­tett. Az esteli gyorsvonattal visszautazott szék­helyére. Indulásakor Nagykárolynak azon utczáit, melyen áthaladt, kivilágították. A károlyiak igazán kitettek magukért, ennek a kedves napnak emlékeit nem fogja feledni sem az első látogatására megjelent főpásztor, sem a szives vendéglátó város nagyközönsége. Uj tábornok. Ő felsége a király Feren- czy Béla ezredesnek, a munkácsi 11. honvéd­gyalogezred parancsnokának, ezredénél lét- számfelett való vezetése mellett a budapesti I. honvédkerületi parancsnokságnál rendsze­resített tábornoki helyre való ideiglenes be­osztását elrendelte. Uj ezredparancsnok. Ő felsége a király Szilassy Ödön szegedi 5. honvédgya- logezredbeli ezredest a munkácsi 11. honvéd­gyalogezred parancsnokának nevezte ki. Táblabirói kinevezés. Ő felsége a király Papolczy Lajos Ítélőtáblabirói czimmel és jelleggel felruházott beregszászi kir. tör­vényszéki bírót a debreceni kir. ítélőtáblához bírónak nevezte ki. Esperesi kinevezés. Firczák Gyula munkácsi püspök Kutka Izidor kenézlői lel­készt a timári kerület esperesének nevezte ki, mivel Molnár Ágoston timári lelkész haj­lott kora miatt ezen tisztségéről lemondott. Elhalt százados. Csütörtökön reggel futó tüzként terjedt el a városban a szomorú hir, hogy Tiemchmidt Ede honvédszázados, századparancsnok szivszélhüdésben hirtelen elhalt. Megrendítő volt a hir, hogy az élte legjobb korában levő erőteljes férfin, kiből csupa élet nézett ki, ilyen hirtelen kidőlt az élők sorából. Vasárnap délután ott volt a zárdában a katonaleányok által rendezett ünnepélyen, senki még csak gondolni sem merészelte volna, hogy a sir szélén áll. ő maga hihette legkevésbbé, hogy csak három nap van hátra számára az életből. Derék katona volt, a társadalmi életben barátságos, előzékeny mindenkivel szemben ; akik ismer­ték, szerették és tisztelték. Épen azért meg­lepetésszerűen hatott az ő halála. Pénteken délután temették el katonai diszszel, igen nagy közönség részvétele mellett. Ott volt az egész katonai tisztikar, a legénység disz- kisérete és a honvéd zenekar, mely az utczá- kon a gyászmenet átvonulása alatt gyász­énekeket adott elő. Halála felett városszerte igen nagy a részvét, mélyen sújtott bánatos nejének és családjának fájdalmában őszintén osztozik városunk közönsége. Esküdtbírósági elnökök. A debre- czeni kir. Ítélőtábla elnöke törvényszékünknél szervezett eskiidtbiróság elnökének dr. Pa­polczy Gyula itélőtáblabirói czimmel és jel­leggel felruházott törvényszéki bírót, helyette­sének Szabó József kir. törvényszéki bírót jelölte ki. Hymen. Juhász József debreczeni is- métlőiskolai tanító szombaton esküdött örök hűseget városunkban Kerekes Dániel helybeli PASKUJ IMRE ■ • HAZAI IPAR CSARNOKÁBAN ■ ­p3T az olcsó karácsonyi vásár megkezdődött. ÍOj/t-íí: b t, p

Next

/
Thumbnails
Contents