Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-14 / 47. szám (46. szám)

Szatmár, 1906. november 14. Nem kell tehát türelmetlenkedni, hanem bevárni nyugodtan azt az időt, midőn a kormánynak módjá­ban lesz beváltani Ígéreteit, mert most még képtelen helyzet előtt áll. Különösen vigyázzon a tanítói kar, mely a múltban mindig excellált a a hazafiság terén, vigyázzanak, mert ő reájok vetették most az izgatok magokat teljes erővel. Hisszük, hogyha egyesek eltántorodnak is, ez csak számba nem vehető kivételt fog képezni, mig a zöme megállja helyét rendületlenül. 2 Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága a városháza nagytermében e hó 12-én d. u. SA3 órakor rendkívüli közgyűlést, annak be­fejezte után 8 órakor pedig rendes havi köz­gyűlést tartott Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlésen a törvényha­tósági bizottság egy hold területet átengedett a Lókertből a Szatmár-mátészalkai vasút céljaira. Ez ügygyei kapcsolatban a főispán kijelentette, hogy ő feloldottnak tekinti azt a megyei határozatot, amely a szatmár—máté­szalkai és nagykároly-margittai vasút ügyét összekapcsolta s ő maga haladéktalanul köz­ben fog járni a miniszternél az irányban, hogy mielőbb kiutaltassák a szatmár-máté­szalkai vasút céljaira megszavazott pótadó. A közgyűlés Veréczy Antal indítványára kö­szönetét nyilvánította ki a főispánnak, amiért az ügyet hathatós támogatásban részesítette. A rendes közgyűlésen a helyettes pol­gármester havi jelentésében beszámolt a tör­vényhatósági bizottságnak a budapesti, kas­sai és kézsmárki ünnepélyeken való részvé­teléről s egyszersmind megemlékezett a vá­rosunkban rendezett Rákóczi-ünnepélyekről is. E havi jelentésben foglalt inditvány kap­csán egyhangúlag köszönetét szavazott a törvényhatósági bizottság a Kölcsey-körnek, melynek a helybeli ünneplés rendezésében És jellemző volt az emberek leleményes­séggel párosult kíváncsisága. Hogy uj kabátjával némi érintkezésbe jöhessenek : barátai a leggondosabb kefélés után is cérnaszálat vettek észre rajta, vagy finom fogását tapogatták. Ha vendéglőbe ment, egyszerre nyolc-tiz pincér ugrott elő. hogy lehúzzák a fenti kabátot; ő maga meg étlen-szomjan kelt fölt az asztaltól, mert folyton szemmel kellett tartania kabátját, nehogy elemeljék. Az utcán, bár vallomása szerint — nem dohányzik, minden suszter­inas tőle kért tüzet. Mindenki tőle kérdezte az órát; s amikor már belerekedt a sok mon- dogatásba, kezében hordva óráját boldog-bol­dogtalannak orra elé tartotta, hadd lássa : hány az óra. A rikkancsok pedig annyira elhalmozták lapokkal, hogy a Kálvária-téren már maga is rikkanthatta volna: „Friss Új­ság, Függetlenség, a Polgár 1“ Hogy meneküljön a rikkancsoktól, vil­lamosra száll. Itt meg az utasok tőle kérdik, hogy jó-e a jegyök s neki kell megmondania az átszállás helyét — nyilván kabátja miatt . . . Végre eladta ördöngős kabátját s azóta oroszlánrésze volt. Megemlékezik még a je­lentés a városunkba kirendelt és aztán vissza­rendelt végrehajtókról is reámutatva arra is, hogy a kirendelésnek semmiféle lényeges oka nem volt. Végezetül kiemeljük még a polgármesteri jelentésből azt, hogy, mivel a jelenlegi színigazgatóval kötött szerződés virágvasárnapon lejár, a városi tanács meg­hirdette a pályázatot a színház bérbe vevé- sére, pályázati határnapul ez év december 4-ét tűzvén ki. A tárgysorozat többi részéből kiemeljük még a következőket: Az ev. ref. főgimn. igazgató tanácsába a városi tanácsból újólag Dr. Vajay Károlyt küldték ki. Az ipartanács jegyzőjévé Ferencz Ágostont választották meg egyhangúlag. — Princz József és társának megengedték, hogy a kért helyen gépjavító telepet állítsanak feí. Ennél a határozatnál áljunk meg egy kissé! Nehezen érthető dolog, hogy most, amikor a város közönségének nagyon gyakran van alkalma érezni annak a szerencsétlen köz­gyűlési határozatnak következményeit, mely a petróleumfinomitó fellálitását megengedte, ismét engedélyt adott a közgyűlés egy oly vállalatnak a város egyetlen üdülőhelye, a a Kossuth-kert közelében való feiállitására, mely hivatva lesz annak amúgy is sokféle­képen fertőztetett levegője még nagyobb mér­tékben való elrontására. Az is súlyosbítja e határozat helytelenségét, hogy a felállítandó gépjavító telep épen tőszomszédságában lesz az Irsik-féle lelencháznak s aligha lesz lehet­séges, hogy a folytonos zakatolás és bűz miatt e hasznos és széphivatásu intézmény megmaradjon jelenlegi helyén. Pemp Antal prelátus kanonok, a lelencház igazgatója már az elsőfokú hatósághoz tiltakozást adott be a gépjavító engedélyezése ellen, de mint­hogy ennek dacára is engedélyezték annak fel­állítását, fellebbezett a közgyűléshez. Hiába! A közgyűlésen dacára Csomay Imre ügyvéd, Hehelein Károly prelátuskanonok és dr. Ta- nódy Márton logikus érvelésének, mellyel a felebbezóst pártolták, megengedték a gép­javító felállítását 30 szóval 18 ellenében. = ___ „HETI SZEMLE1) bé kében él Sipulusz. Nyomtatott leveled ha­sonló veszedelmeket zúdított fejemre. A faluban mindenki tőlem kért tüzet, noha én sem vagyok pipás, mindenki tőlem kérdezte az órát, de a bevezetés mindig ez volt „Ugyebár önnek szól a levél . . ?“ Eleinte büszke voltam reá, mikor azon­ban nap-nap után ismétlődött a dolog, kezd­tem unni a dicsőséget. Később már csak annyit kérdeztek, ha siettem : „Ön az a Sa­nyi ?“ én meg megtörve válaszoltam reá: „Igen“. Még a bakter is jelentősen mosoly­gott s szeméből olvastam ki a rettenetes kér­dést ; gépiesen bólintottam : igen — és rohan­tam tovább . . . Elkeseredésemben már azon járt az eszem, hogy élűiről meg hátulról két táblát akasztok a nyakamba és reá Írom ökölnyi betűkkel: én vagyok az a Sanyi . . . stb. Majd el akartam adni a „Heti Szemle“ azt a számát, mint Sipulusz a kabátját. De beláttam, hogy hiába tenném, mert az elő­fizetők úgyis megkapták. Ekkor támadt az az ötletem (elég későn), hogy itt a „vonal alatt“ tudtára adom mindenkinek, akit illet : Megemlítjük még, hogy a szátmár-má- tészalkai vasút céljaira a közgyűlés határozata szerint a megszavazott 200000 korona pót­adó befolyásáig a város előlegezi a 200000 koronát. H I R E K. Püspökünk Nagykárolyban. Több­ször is említettük már, hogy főpásztorunk a nagykárolyi Oltáregyesület tisztelgő küldött­ségének megigérte, hogy az egyesületnek e he folyamán rendezendő kiállítását megtekinti és a kiállított tárgyakat megszenteli. A kiállí­tást e hó 25-én (és nem 26-án, mint egyik nagykárolyi lap Írja), nyitják meg Nagyká­rolyban. Főpásztorunk a jelzett nap reggelén a V«7 órás vonattal indul városunkból és V28 órakor Nagykárolyba érkezik. 9 órakor ün­nepélyes szent misét fog mondani, mely után predikáczió lesz. Istentisztelet végeztével a főpásztor a zárdában a kiállítást ünnepélye­sen megnyitja és a tárgyakat megszenteli. Aznap este 6 órakor az Egyesület felolvasó estélyt tart a Polgári Kaszinóban. A kath. kaszinó a Czeczil-egylet hangversenytermében nov. 18-án, vasárnap este 6 órakor ünnepséget rendez, dr Boromisza Tibor megyés püspök urnák, mint a kaszinó fővédnökének üdvözlésére, a következő mű­sorral : 1. Üdvözlő dal, előadja a Dalárda tagjaiból alakult négyes kar. 2. Üdvözlő köl­temény. 3. a) Nokturno. b) Rossignol, Liszt Ferencztől, zongorán előadja Hawel Edith k. a. 4. Felolvasás. 5. Ave Maria. Edeisz Lőrincztől. Énekli Orosz Alajos ur, zongorán kiséri Hal­ler Jenő ur, gordonkán Sándor Yenczel ur. 6. Záróbeszéd. A fényesnek Ígérkező estére a kaszinó hirlapilag hívja meg tagjait, az általok bevezetett vendégeket, valamint az érdeklődő közönséget. Meghívók nem kül­detnek szét. Műsor után társas szórakozás a kath. kaszinó helyiségeiben. Lemondott bizottsági tag. Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, nagybirtokos a vármegyei közigazgatási bizottságban 16 év alulírott Sándorban rejtőzik az a Sanyi, aki­nek a „Sanyi barátomhoz“ eimü levél szól. Most hát én is pihenhetek mint Sipu­lusz ! * És hogy a jövőben egyéb- és hason- zaklatásnak elejét vegyem, befejezésül sokak- nek ama hamiskás megjegyzésre felelek : mi­ért nem válaszoltam hasonló minőségben ! ? — Azért mert sem a múltban nem Írtam, sem a jelenben nem Írok verset, hogy azon­ban a jövőben verselek-e — nincs kizárva : mindenkit érhet baleset 1 De arról biztositlak édes barátom, hogyha gondolataimat nem is fejeztem ki a költészet bűbájos zenéjével versben, igyekeztem azzal a meleg baráti érzéssel papírra vetni azokat, amilyennel, te Írtad hozzám a költeményedet. Ölel Nagymajtény, 1906. nov. 12, igaz barátod Huszti Sándor. Joó László óra- és ékszer-ii/letét folyó évi május lió 1-én a Gilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé

Next

/
Thumbnails
Contents