Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-17 / 42. szám

42. szám. XV. évfolyam. Szatmáp, 1906. októbep 87. HETI POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő HÁT II O U V END !{ A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a • „Pázmány sajtó“ czitnóre küldendők. (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden H/erdán. Főpásztoriink Rákócziért. Régi nagy idők képei eleve­nednek meg a magyar nemzet előtt. A kurucz világ nagy fejedelme, a nemzet szabadságáért lángoló vezér, II Rákóczi Ferencz két évszázad után visszatér a magyar haza meg­szentelt földére. Vele jönnek buj­dosó társai, kikkel együtt ette a hontalanságnak, a számkivetésnek keserű kenyerét. Vele jön édes anyja, Zrinyi Ilona, a magyar nő önfeláldozó hősiességének mistikus alakja, jön a nagy Bercsényi, ki még akkor is, midőn már végkép lehanyatlott a szerencse csillaga, még akkor is várta egy jobb sors­tól, s lelkének egész hevével igye­kezett előmozdítani hőn szeretett hazája ügyeinek jobbrafordulását. Jönnek a vezérek, mindmegannyi csillagai, szemefénye a magyar nemzetnek, jön Tököly Imre, Sib- rik Miklós és Eszterházy Antal. Végre megnyugosznak majd a magyar földben, kiknek az élet csak keserűségeket, fájdalmakat, szenve­déseket, nélkülözéseket termeti, kik­nek homlokára rásütötték a haza­árulás bélyegét magának annak a nemzetnek fiai, amelyért feláldozták boldogságukat, kincseiket, feláldoz­ták mindenüket, mi az életben ked­ves, — mert mindennél, saját éle­tüknél is jobban szerették. Mikor látták, hogy veszélyben van a nem­zet szabadsága, midőn feldúlták al­kotmányát, midőn látták, hogy a nép görnyed a súlyos terhek alatt, minden utógondolat nélkül mind­megannyi kardjára csapott, nem tö­rődve saját javaival, nem törődve személyes szabadságával, nem tö­rődve életével. Rákóczinak egy fe­jedelemség volt Ígérve, vezéreinek dús anyagi javak, ha lerakják a fegyvert, s felhagynak a nemzet függetlenségi harc? ával. Nem fo­gadták el, nem ke lett nekik ! .... Inkább itt hagyták mindenüket, in­kább választották a ’ oldustarisznyát, szívesebben ették ; török császár kegyelemkenyerét, mintsem árulói legyenek nemzetüknek. Ezért ragyog fenséges alakjok rendkívüli fényben minden magyar előtt, ezért tűnnek fel oly rege- szerű nagyságban, a kik előtt hon­fiúi hódolattal borul le a hazasze­retet füzétől lángoló kebel. Itt lesznek tehát végre e szent haza határai között, az édes anya­föld öleli keblére múló poraikat, az édes anyaföld, amelyen élni, amelyen halni megtagadta nekik e sokat zaklatott nemzet balszeren­cséje. Kik egykor hősök, rettenthe­tetlenek voltak a csaták zajában, visszajönnek most némán, szótlanul, aludni fognak csendesen a sir hideg ölén, de szentelt hamvaiknak min­den porszeme, siriratuknak min­den betűje, a koszorúknak minden virága, melyeket hantjaik felé fog helyezni a nemzeti kegyelet, mind- meganyi orákulum lesz, —beszélni fog a nagy idők nagy hőseiről, be­szélni fog önfeláldozásról, honsze­relemről. Az a pár négyszögméter­nyi tér, mely földi részeiket fogja ringatni kebelén, valóságos történe­lem lesz, hova ha elzarándokol az élet viharai között megtépett hon­fiúi szív, megnyugvást és vigaszta­lást talál, mert ime azoknak szen­vedései, kik itt aluszszák az örök­kévalóság álmait, tengernyi mély- ségüek valának azokhoz mérten, melyek őt lesujták. És találni fog "erőt, lelkesedést, mely felemeli arra a magaslatra, honnan a köz- czélokért küzdeni, munkálkodni, TÄRCZA. Szent Erzsébet. {Színjáték két kéjben. Irta Csókás Vidor.) Személyek: Sz. Erzsébet. — Egy szegény ember — ennek fia — Gyuri szolga Wartburg várában. Mikor a függöny felgördül, szalmaágyon fekszik egy ember. Homloka át van kötve fehér kendövei. A fia belép s igy szól. A fin : Bejártam a falut, de mindenütt elutasítottak, nem adtak még egy falat ke­nyeret sem. Nem hitték hogy beteg vagy édes apám. Oh mily nagy nyomorban va­gyunk. Harmadnapja már, hogy egy falat ke­nyeret sem ettünk. Én szívesen éhezném, de meghasad a szivem, hogy te éhezel ; drága jó atyám. (Atyja mellé térdel) Nem adtak az emberek nekünk í nekik se adjon az Isten ! Ugyebár édes apám ? A szegény ember (felül.) Ne zúgolódj fiam, ne kívánj rosszat másnak. A jó Isten majd megsegít, csak légy türelemmel. Szent vallásunk azt mondja, hogy a rosszat is jó­val kell viszonozni. Áldás azokra, kik raj­tunk segítenek s áldás azokra is, kik szivü­ket és erszényüket elzárják előlünk. A fiú. Én nem tűrök tovább atyám ; s ha az emberek nem adnak önkényt ; majd veszek magamnak akaratuk ellenére. Soha­sem nyúltam a máséhoz, de most megteszem. Lopni fogok; igen atyám lopni. Kérlek ne tilsd meg nekem. Nem magamért; érted teszem. A szegény ember: Fiam nagyon csa- lódol, ha azt hiszed, hogy ily módon jársz az én kedvemben, ha igy akarod megmu­tatni atyád iránti szeretetedet. Tisztességben teltek el életem napjai, úgy is akarok meg­halni. Idegen jószág ne terhelje lelkemet. Tudod, hogy a szent gyónásban minden bűn megbocsáttatik, de a lopás bűne csak akkor, ha az idegen jószágot visszaadjuk. Mit érnél tehát vele, ha úgyis Ússza kell adni s miből adnók mi vissza, kiknek sem- mijök sincs. ígérd meg fiam, hogy a nyomor miatt nem esel bűnbe. ígérd meg ezt nekem s meglásd, a jó Isten megsegít. A jó Isten, ha kell, csodát is tesz, hogy azokat megmentse a végső szükségben, a kik az ő utain járnak. Ha letérünk a jó útról, nem remélhetjük se­gítségét. A fiú. De meddig éhezzünk atyám ! meddig,—meddig tűrjük a hideget az éhsé­get ? ! Az apa : A meddig a jó Istennek tetszik. Ha kell, a halálunkig. A síron túl majd le­törli az ur könyeinket s ott nem lesz többé sem hideg, sem meleg, nem lesz többé semmi nyomorúság. Úgy mondta azt a tisztelendő ur a prédikáczióban. Meg azt is mondta, hogyan táplálta az Isten a prófétát és szent Pál remetét; holló által küldvén nekik ke­nyeret. Dánielnek pedig egyenesen az ur angyala vitt ételt az oroszlánok vermébe. SZATMÄRON, Kazinczy-utcza (Wailon-íele házban) ^ nyitottak férfi-, női - és gyermek C zipőüzletet III nvitnttalr Hí

Next

/
Thumbnails
Contents