Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-26 / 39. szám
9 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1906. szeptember 26. A kúriai bíráskodás koránt sem szállította le a szenynyes mandátumok számát arra a niveaura, amelyet tőle reméltek. — Épen úgy megy a sáfárkodás, mint annak előtte. Egy kicsit nagyobb titokban csinálják, de annál arczátlanabbul. És ennek vége nem is lesz soha, | mig részeg parasztokat pálinkával, zászlókkal, kortesbeszédekkel fognak heczczelni arra az alkotmányos útra, ahonnan egy, esetleg több tizes bankóval, elázott fejjel és jól saturált gyomorral van a visszatérés. El kellene tiltani minden korteskedést, minden fuvarozást, — mert ez csak a törvény kijátszására vezet, — akit hiv a haza érdeke, és ezt fel bírja fogni, menjen gyalog vagy saját költségén, ha nem tetszik, maradjon otthon. Mihelyt hajszolnak, verbuválnak, olt már tiszta választás nem lehet. Reformra szorul tehát maga a kúriai bíráskodás is, mely- lyel illetékes helyen csakugyan foglalkoznak. Aztán rengeteg a proletárok száma, kik nem az állami rend fenntartásában keresik annak jövőjét, hanem anarchikus állapotok létrehozásán fáradoznak, hogy felforgatva a törvényes állapotokat, szabad folyást engedhessenek egyéni kapzsiságuknak. A magyar fajnak még az is szerencsétlensége, hogy a saját földjén, a saját kenyerén sok ellenséget táplál, kik korántsem a magyar állameszme megvalósítására törnek, hanem olyan ideák után futkosnak, melyek nemcsak bomlást, de az állam feldarabolását hivatnák elősegíteni. És ez a tömeg ott kopogtat az alkotmány bástyáin bebocsátást követelve. Ki volna ma megmondhatója, mit fognak ezek mivelni, ha igényeik teljesedésbe mennek, pedig a korszellem hatalmas nyomásával szemben alig lehet kitérés előle. Nagyon indokolt tehát az aggodalom, melylyel a nemzet ezen nagyhorderejű reform megalkotása elé néz, mert ha elpuskázzák odafent, halálos döfést mértek a nemzeti állameszme keblébe, halálos döfést, mely gyorsan és biztosan fog gyilkolni, tnpen azért nem mondhatjuk, hogy kellemes helyzetben volna a kormány, melyre ennek a nagy feladatnak megoldása vár. Hiszszük, hogy teljes tudatában van felelősségének, de azért nem árt százszor és ezerszer is figyelmeztetni, hogy ne a népszerű jelszavak irányítsák a tervezet megteremtésében, hanem a magyar nemzeti állam nagyságának, suprernácziájának, boldogságának motívumai legyenek mozgatói minden paragrafus létrejöttének. A kath. nagygyűlés. A Budapesten lefolyt kath. nagygyűlés nagyszerűségében és impozáns voltában messze felülmúlta elődeit. Ott volt az egyházi és világi főrangnak szine-java, az alsóbb papság és a polgárság ezrei voltak képviselve. A nagygyűlést gróf Zichy János elnök hatalmas beszéddel nyitotta meg. Apponyi Albert gr. és Zichy Aladár gr. minisztereket és az összes püspököket diszelnö- köknek választották. U szentségéhez és az apostoli királyhoz hódoló táviratokat küldöttek. Az eucharisti- kus diszgyülésen Várossy Gyula kalocsai érsek elnökölt, mig Tomcsányi Lajos S. J., Glattfelder Gyula dr., Móczy István dr., és Balás Lajos rozsnyói püspök mondtak hatalmas szónoklatokat. Az ünnepségek keretében volt megtartva a kér. szociális egyesületek gyűlése. Kimondották, hogy külön politikai pártot alakítanak. A gyűlésen dr. Prohászka Oszkár székesfehérvári püspök tartott óriási hatás közt beszédet. Az eucharistikus körmenet gyönyörű látvány volt, 20—25 ezer kisérte a legméltóságosabb oltári szentséget, Valóban örvendetes, hogy a kath. közönségben mind jobban kezd ébredezni az összetartozandóság érzete, s napról napra hóditják visszafele azon tért, melyet a hosszas tétlenség miatt lassan elvesztettek. íme, rövid néhány esztendő*alatt elértük, hogy a katholikusokkal számolni kell. holott azelőtt semmibe sem vették őket. hírek. Főpásztorunk felszentelése. Egyházmegyénk fppásztorá- nak, dr. Boromisza Tibor 0 méltóságának püspökké szentelése, miként lapunkban már jeleztük volt, a jövő vasárnap, e hó 30-án fog megtörténni Egerben. A szentelést a bíboros érsek, dr. Samassa József fogja végezni. Hámon Róbert püspöki titkár tegnap délután a gyorsat tál elutazott Kalocsára, hogy a püspök ur vj méltóságát Egerbe kisérje. A szentelésre többen elmennek Egerbe a papság köréből : Ratkovszki Pál kir. kath. főgimn. igazgató, Fász- tusz Elek, Orosz Alajos, dr. Fechtel János, Fölkel Béla főgimn. tanárok, dr. /nní/iTamás ésdr. Wolkenberg A1 aj o s theol. tanárok, dr. Kováts Gyula nőképezdei igazgató és Zahoránszky István alapitv. pénztári főkönyvelő. Főpásztorunk megérkezésének és beiktatásának ideje még véglegesen nincsen megállapítva, azért erről biztos tájékoztatást nem nyújthatunk. A székfoglalási ünnepélyen a szorgalmasan vetik magokra a kormányosok a keresztet, és ekkor a szájon létezőknek is szemök, szájok el telik vízzel, mit a zuhanó száj csapdos. Pompás menet volt a Canonica visita- tio, utaztunk nagy kísérettel, a hol szekérút létezett ottan a püspöki Batárral együtt 7. alkalmatosságot lehetett számlálni, mert a vármegye részéről a Hivatalnok urak, úgy a vidéken létező birtokos urak, nem különben az közel levő plébános urak, kik kisérték, kik beneventáltak. Minden helység temetőjénél megkelletett állani, holott is a holtakért 5. miatyánkot, annyi üdvözletét el kellett mondani — Batárba ülve brevi- ariumoztunk, olvasót mondottunk útközbe — midőn pedig ló hátra szorultunk, akkor ezeket éjjel végeztük, megesett, hogy éjfélig is ájtatoskodtunk. Ezen Canonica visitatio julius 2-ától augusztus 20-ig tartott, s igen nagy fáradságba s költségébe is került urunknak, mind az elő fogatok fizetése, úgy a szegények arányában osztogatott adomány által. Nevezetes történet adta magát elő, midőn Rahóról Kőrösmezőre lóháton utaztunk keskeny ösvényen mindenüt a Tisza partján torony magasságú hegyeknek a szélein, borzasztó mélységbejláttuk a Tisza vizét, minden szükséges ruhák, és ezközök, 2. kocsi ládában be pakolva egy ló hátára voltak keményen fel kötve — történt, hogy a ló mentében a zöldelőgyephez kapkodva meg talált sika- mondni, és a nagy magasságból hömpölygött lefele egész a Tiszáig, holottis szerencsére, egy élő fa létezett, és a lónak dereka azon fába ütközvén, a mély Tiszába nem hömpölyöghetett — mindnyájan azt véltük, hogy a lónak oldalcsontjai Ízre porrá töredeztek a felkötött 5. kocsi láda között, azonban a mint észre vette, hogy a fa őtet meg tartotta, akkor lábra állott, hozzánk fel nézett, és nagyot nyerített, és úgy őtet a hegy oldalán oldalozva nagy nehezen felvezették, ki is midőn hengeredett a hegyről a Tisza felé, ekkor urunk áhitatos fohász között keresztet formált. Sok nevezetességek voltak ez utazásunkban — a többek között Szlatinán akkor nem nagyon régiben nyittatott 2. só aknát meg szentelt kegyes püspökünk, amikor is a sóvágó zene banda tisztelkedett, a sóvágó munkások pedig egyen ruhájukba öltözve égő mécsesseikkel parádiroztak. —- Mozsarak dur- rogtak, dob, s trombiták harsogtak. Meglátogattuk Rónaszéken szinte a só aknát, mely már abban az üdőben 80 ölnyi mélységű volt, melyben mindnyájan bátorsá- gos lépcsőkön égő mécsesek világánál le lépdeltünk, egyedül akkori secretarius Csausz István ur bátor volt bivaly bőrbe be ülve le ereszkedni, és fel is huzattatni az aknából, ki is meglehetős lucskosan szállott ki a bivalybőr zsákból. Az akna fenekén igen jeles volt a só kövekből egy darabba ki vágott oltár hozzá tartozó gyertya tartókkal, és feszülettel együtt nagyon meglepő volt a sok költségbe került Tűzijáték is, melyben felséges uralkodó Ferencz császárés püspökünk neve is gyémánt- szerű fényben élénken ragyogott, és lőporból úgy készült, hogy annak különbféle szinü JóÓ László óra- és ékszer-üzletét folyó évi május hó 1— én a Gílyen József ur házába, a Szlávik Zsig-mond ur üzlete mellé helyeztem át.
