Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-26 / 39. szám
XV. évfolyam 39. szám bzatmár, 1906. szeptember 26. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czjmóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap meg-.jelenilc miuden szerdán. A nagy reform előtt. A hosszas küzdelem után szélcsend uralkodik, de ez a szélcsend nem a tavaszi verőfényes napok nyugodt óráit hirdeti, hanem valami olyan fullasztó hőség van a levegőben, mely a nyár tomboló zivatarainak kitörését szokta megelőzni. A készülődés jelei már most is mutatkoznak imitt-amott a nagy atakra, noha a legnagyobb diseretio mellett folyik minden, — idegen embernek sehol sem nyitnak teret a bepillantásra. Hogy a nagy mérkőzés be fog következni, tudta mindenki, — sőt talán nem is ez lesz az utolsó. A választói reform keresztülviteléhez volt a paktum kötve, melynek megalkotása után a kormány mandátuma lejár, s az uj alapon a felség uj országgyűlés megalkotását íogja elrendelni. Hogy a kormányon levő koaliczió kebelében nincsenek erősebb emócziók a harcz felvételére, azt nagyon könnyű megérteni. Az ország többségének bizalma mellet- tök, a reform megalkotásának módja a kezökbe van letéve. De ennek birtokában sem szabad el bizakodni . Kitörhet az orkán olyan elementáris erővel, hogy kellő berendezkedés hián halomra dönti a jóhiszemű számításokat, s a választók felszaporodott tömege olyan helyzetet teremt, amelylyel szemben késő lesz minden védekezés. Épen azért rendkívül nagy körültekintést igényel a választói reform megalkotása,- mert ennek billentyűi fogják szolgáltatni a jövő zenéjét, mely harmonikus, vagy fals lehet aszerint, amint az államférfiul bölcseség kicsalja belőlük a hangokat. Abban a kívánatos bölcseség- ben nem akarunk kételkedni, de tele marokkal sem előlegezünk semmit, majd akkor szólunk a dologhoz, mikor előttünk lesznek a tervezetek, mert azok fogják kritériumát képezni egy ország kormányzásához szükséges politikai tapintat mélységének. Nehogy itt is úgy járjunk, mint a tulipánnal, mert a magyar embernek gyenge oldala, hogy szalad a hangzatos jelszavak után, s csak akkor veszi észre, hogy falnak ment, mikor már nagyot koppan a feje. A választói létszám az ország lakosságának arányához kétségtelenül szerfelett csekély, de ha szétnézünk a választási urnánál, azt lehet mondani, hogy ennek a csekélységnek kétharmadát is a pénz, meg a pálinkagőz igazítja. Láttunk eseteket, midőn a vidéki falvakban a választó polgárokat holt részegen huzgálták ki a csűrökből, tyúkólakból és istállókból, hova a választást előző estén internálták őket, nehogy elszéledjenek. És rakták fel a szekerekre nagy dicsőségére az alkotmányos komédiának. A legtöbb azt sem tudja, hogy kire kell szavazni, a választási bódé előtt ordítozzák a kortesek a fülükbe, nehogy elfelejtsék a képviselőjelölt nevét. Aztán mi fogalmuk van ezeknek a politikáról? . . . Nlí jusson kérnek részt az ország kormányzásában ? . . . Szó sincs róla, nagy dolog politikailag érett egyéneket ebből a jogból kizárni, de még nagyobb bárgyuság felszabadítani olyan firmákat, hogy befolyással bírjanak egv állam ügyeinek intézésére, akik anyit sem értenek a politikához, mint a bibliai Báalam szamara. Pedig az ilyen specziali- tásoknak most is tulon túl bővében vagyunk. Szatkmári emlékek.*) Minek előtte a Püspöki Szék Szath- márra alapittatott volna, egész 2. városban t. i. Szathmár, és Németiben csak 2. emeletes ház létezett, egyik a város háza. második a zöld fáról nevezett vendég fogadó, mely fehér háznak is neveződött. Magok a f. t. kanonok urak csak patitsos falakkal készült házakban laktak, s a kéményeik is csak vesz- szőből volt fonva, sárral megtapasztva, és a kémény zsindelyei fedett kalappal be fedve. Azon a helyen, hol most főtisztelendő Obermaier nagy praepost ur lakik szinte nagy prépost lakozott f. t. Kovách Flórián, patitsal készült épületben, és a mint felyebb emlitém kalapos zsindelyei fedett kéményei el látva, ezen kalapos kéményei azon esemény történt, hogy clericus koromba május hó 4-én sz. Flórián napján midőn tisztelt praepost ur neve napján igen nagy ebédet adatott, mi clerikusok ebédünket *) Bodnár Bála emlékeiből. Az. eredeti orthographia megtartva. hamarabb el végezvén ki találtunk az ablakon a felső emeletből tekinteni, hát láttunk a praeposituralis ház kéményének kalapján egy tallér nagyságú lyukat mutatkozni, nézzük tovább, is a lyuk mindig nagyobb, és nagyobb, végtére midőn már egy tenyérnyinél is bővebb, és lángol is, füstöl is, akkor miközülünk ketten iramodtunk, és be léptünk az ebédlőbe holott is szokás szerint öröm zsinat zajlott, jelentést tettünk a kémény, kalapja állapotjárói, akkor mindnyájan ki rúgták a széket magok alól, ott hagyták az étkeket, italokat s ki futottak az udvarra, és tüstént lajtorját támasztva eloltották a tüzet, de a kalapot is leverték, és többé fel nem állitották, hanem nyugodtan folytatták ebédiikét nekünk pedig nagy köszönetét mondott a házi ur, Gratiás, gratiás charissimi! e volt szava járása — bezzeg más napon a kis Clérus is megtartotta sz. Flórián napját, mert tisztelt nagy prépost ur számunkra nagy ebédet készíttetett, volt superadditum is, infusio és irányunkban állandó hajlam, és kegyeskedés, még akkor is, midőn a tisztelt ur szathmári Püspöki Méltóságra emeltetett. Nagy tudománya, nagyra született, de óriási termetére való nézve nagy testű volt, ahhoz illő kövérséggel egygyiitt, nagy jurista ki is mint püspöki vicarius ő kormányozta a Megyét mint Causarum auditor generalis a menyiben akkori kegyes püspöknek Klo- busiczki Péter ő nagyságának szenvedélye volt az ájtatoskodás, de meg is a plébániákra való dispositiokat örömest cselekedte. Különben éjjet uapot töltött az imádkozásban, mint magam is tapasztaltam a midőn 1811-ben engemet magával vitt Oanönika visitatiora Mármaros. vármegyébe, akkor még Szigeten túl létező helységek felé szekér ut nem létezett, hanem Bocskón túl a többi Pa- rokhiákhoz jobbára lóhátán kelletett felfele utazni lefele pedig a Tisza vize hátán úgy nevezett szájakon evedztiink le fele, igen kényelmesen, de egyszermind félelmesen, mert sok helyeken vágynak a Tiszába oly helyek, hol a száj magasról le zuhan, ekkor
