Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-19 / 38. szám
I XV. évfolyam. bzatmár, 1906. szeptember 19. / '90c n 20 38. szám\o' Cl JP Xi HETI SZEMLE-0 <\l)r U>as » J táálxi POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — —v 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ cziniére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik i**iiiden szerdán. Hív az egyház s a magyar haza! Csak pár nap választ el bennünket azon nagyfontosság’u aktustól, midőn hazánk katholikus közönségének tanúbizonyságot kell tenni, mekkora magas fokban lobog keble mélyén a lelkesedés azok iránt az országokat rengető eszmék iránt, melyek ennek a régmúlt keresztény Magyarországnak is hivatva volnának megadni az irányt a továbbfefejlődésre azon az alapon, mely az egykori keresztény népek virágkorában Doldogságot fakasztott a paloták szalonjaiban és a szegények viskóiban egyaránt. Igen !. . . Mert azokban az időkben a viskókban is megelégedés és jólét honolt, ma pedig még a palotákban sem lehet tudni, hányadán vagyunk. A visszafejlődés jelei mutatkoznak mindenütt, amerre csak tekintünk, sőt bátran lehet mondani, hogy a pár évtized alatt megtett rekord egyenlő a bukással. Egyenlő a bukásával annak a generácziónak, mely az illető nemzet gerinezének fentartó oszlopát volna hivatva képezni. Nem akarunk idegen népekhez kalandozni, holott az intő példa ott van a legkatholikusabb nemzetek jelen történetében, minket most elsősorban a magunk baja érdekel, mert annyi söpörni valónk van a saját portánk előtt, hogy talán a Herkulesek légiója sem tudna megbirkózni velők. Augiás istállója porszem ahhoz a szeméthez képest, amely felgyülemlett a nemzeteknek, respektive Magyarországnak is egykor felszentelt csarnokában, hol a keresztény világnézet eszméit lengette a szellő nemcsak a lobogókon, hanem ápolta a faj és honszeretetet a szivek mélyén az egyházhoz és a hazához való törhetetlen ragaszkodás. Azok a szivek rég kihűltek. Mária országának helyét a felekezetien állam foglalta el, a vallásosság eltűnt, nyomába a hitetlenség és istentagadás lépett, az álbölcsek épen oly gonosz nyelvvel s szemérmetlenül hirdetik világfelforgató tanaikat, mint abban a korszakban, mely a franczia vérfürdőt megelőzte A kereszténység, jobban mondva a kath. egyház visszaszorittatott, jogaiban meg lett bénitva, mintegy gondnokság alá van helyezve az állami omnipotentia túltengő bejgÁ folyása mellett. Mig a kisebb fe^. kezetek kivivták szabadságukat, s maguk rendelkeznek életük folyása és vagyonuk felett, addig a számra nézve legnagyobb katholikus egyház lépten-nyomon kénytelen tűrni az illetéktelen beavatkozásokat legkényesebb természetű beliigyeibe is. Hogy ez igy van, mi magunk vagyunk az okai. Összetett kézzel néztük az ellenfelek térhódítását, oda sem hederitettünk a támadásokra, sem akaraterőnk, sem fegyvereink nem voltak, hogy azokat visszaverjük. Nemhogy sikra mertünk volna szállani az egyház jogainak védelmére, de szégyeltük megvallani, hogy katholikusok vagyunk. Csak a legutóbbi kemény . leczke kezdte ébresztgetni a kath. öntudatot, midőn a felekezetien állam durva kézzel bele merészelt nyúlni . a lelkiismeretszabadságba s betolakodott a családok szentélyeibe. Akkor vettük észre, hogy lágyult fejünk felett a ház, mikor már nem lehetett semmit se menteni. Ez a katasztrófaazoban nem marad Levél Sanyi barátomhoz. Újlaki Károly. Leveledre választ vársz, nagyon jól látom : íme hát nyomtatva, jó Sanyi barátom 1 Mindennek előtte tudd meg, hogy hol vagyok : Ott, hol fejem felett masabb. csillag ragyog, Mint a te fatornyos alföldi faludban, Hol mafla, egyenes, nyakig sáros ut van. Jönnél csak mifelénk (— értem városunkat)! Bezzeg a láthatár egy szikrát sem untat. Sziklát früstökölhetsz, ebédelhetsz untig, Nyomtatóul forrást élvezhetsz csordultig. A mogyoró-bokrot — (kinek hogy van kedve) Ketten szoktuk szedni: én meg egy vén medve. Fiirödhetsz „surrantón“ (hát ezt tudod, hogy mi? Ezeken szokták a szálfákat úsztatni). Minálunk csak még most lesz zöld a zöld[paszuly, (Azt mondják, mihamar le is fagy ravaszul). Szőllő, igaz, nincsen, de hát a hegy leve, Úgy hallom, Aradról folydogál ide le. Csizmát már rendeltem, jégpatkókat rája, Mert a mi vidékünk furcsa Istentája: Itt a halottakat nem „le“ kvártélyozzák, Hanem „fel“ nagy hegynek tetejére hozzák. Mert — hogy ki is fejtsem — hegyen a [temető, Jó magasan pihen a csöndben pihenő, Már mint aki pihen, mert hát képzeld el csak : Itt van víg világa a sok szép zsidónak, S ezek a polgárok soha sem pihennek, Mint esik a fazékban, folyton jönnek mennek ; Le a hegyről,fel a hegynek — nekik mindegy ! Tarkábbnál tarkábban — akár a veresbegy. Kik Tisza-Ujlaknál tutajon eveznek : Az oláh atyafik is erre születnek. Cipcerek is vannak, jámboros pofával, No meg öreg urak hosszú pipaszárral. Ha majd uj éltednek uj sodra erre hoz : Térj be egy pár szóra e vers Írójához ! De siess, mert a hir erre nem nyugtató, Azt mondják; nem soká mindent ellep a hó. Felső-Visó, 1906. szept. 10. Á torontai dominium. — Elbeszélés. — Irta: H. Nagy Jenő. A vonat ablakából Torontától egészen Magyar-Keresztesig jól lehet látni: közvetlen mellette vágtat el a robogó vonat. Gyönyörködhetik az ember ebben az óriási birtokban, amelynek büszke urai a Torontaiak voltak. Az utón messzire láthatja a gyönyörűen festő aranysárga búzaföldeket, tarkítva az utszélen búzavirággal, kinyílt pipacsokkal. A búza után következnek a roppant kiterjedésű rozs,- tengeri-, burgonya-, repeze földek s a többi konyhanövények. Egy kanyarodásnál előtűnik az ősi To- rontay-kastély. Sok tornyával várnak nézhetné az ember. Itt lakik a messzeföldön hires Torontay család. Azaz csak lakott. Mai napság sajnos — nem az övék már, valami gazdag idegen, Skuteczki vette meg. fírünfeld Testvérek SZATMÁRON, Kazinczy-utcza (Wallon-féle házban)
