Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-29 / 35. szám
I XV. évfolyam. bzaímár, 1906. augusztus 29. 35. szám. SZEMLE / /-r « I ^ 'V '■> POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. o,Q a ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 * Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden sxei'dhn. Különös elismerés. A múlt héten folyt le Budapesten a központi kath. leg'ényegyesii- let 50 éves jubileuma. Nagy napok voltak, melyek a légé nyes ül etek vezetőinek lelkében megerősítették ama meggyőződést, hogy ezeket a kihatásaikban óriási jelentőségű intézményeket növelni, fejleszteni, — be kell plántálni az ország minden zugába, mert az iparos osztály szellemi és erkölcsi előhaladásának hatalmas mozgatói. Szterényi Józsefnek, a kormány részéről Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter képviseletében kiküldött államtitkárnak aj kairól hangzottak el ezek az elismerő szavak, sőt az államtitkár egyenesen kijelentette, hogy a legényegyesületek méltán számíthatnak a kormány leg- meszebbmenő támogatására. Különösnek mondottuk ezt az elismerést, mert rnég nem volt reá példa, hogy tisztán katholikus jellegű intézmény valaha a kormány részéről nyilvánosan ekkora méltánylásban részesült volna. Ez a legelső eset Magyarországon, melyet épen azért arany betűk kel lehet beírni a történelem lapjaira. A letűnt liberális korszak alatt azt láttuk, azt szoktuk meg, hogy tele torokkal támadnak mindent, bármily jótékonyan működő egyesület vagy intézmény legyen, mihelyt katholikus jellege van. A keresztény télén sajtó egyenesen tőkét csinált magának belőle, ha szenves tollával végig gázolhatott a legnemesebb intézményeken. Jól tudta, hogy ezek az ő érvényesülésének legnagyobb akadályai, azokat kell tehát első sorban lerombolni, azok ellen kell a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben az elkedvetlenedést és gyűlöletet felébreszteni. Számításuk nagyon sok tekintetben beütött, az egész vonalon megindított nagyarányú durva fellépéseik napról-napra erősítették azt a tábort, mely a katholikus egyházban és intézményeiben a haza ellenségeit szerette látni és feltüntetni. Ezzel a falanxai szemben a katholicismus szervezetlen volt, úgy egyletei, mini sajtójú kezdetlegesek, a nagy közönség közömbössége folytán a lót és nemlét között lebegve. Úgyszólván alig kell néhány esztendővel visszamennünk, mióta ébredezni kezd a katholikus öntudat s ime az összetartás, a sokszor keményen megvívott küzdelem ez aránylag rövidke idő alatt azt eredményezi, hogy hatholikus jellegű intézmény áldásos működését elismerik olyan helyről, ahonnan azt ezelőtt nem merték, vagy nem akarták kimondani. Ebben a tényben mindenesetre annak igazolását kell tekintenünk, hogy Magyarországon az az áramlat, mely mindent elsepréssel fenyegetett, ami katholikus, kezd megváltozni. Ha igy haladunk, lassankint eltűnik a sirokkó, kedvező szelek fognak fújni e haza határai között, azok, melyek évszázadokkal előbb a Mária képével, átszőtt harczi lobogókat lengették. És ki tagadhatná, hogy nem boldogabb idők voltak-e azok, mikor ur volt a magyar a haza határain belül, s félelmetes ellenség azoknak, kik érdekei ellen szót emelni mertek. Am azok az idők eltűntek regen, de atönkrement és elszegényedett nemzetben is lehet még ennyi erkölcsi erő, hogy visszavarázsolja őket. A küzdés erőt és bizalmat önt a szivekbe, s megedződve az élet viharaiban, s felismerve a közös veszedelem forrásait, ha mindanyain ösz- szefognak, akik magyarok, szinte lehetetlenség, hogy fel ne támadjon hamvaiból a hajdan hatalmas, hajdan boldog, hajdan gazdag, hajdan keresztény Magyarország. tArgza. Ax előőrs. Irta: Újlaki Károly. Megreszkető kezű, sánta koldus tudja, 0 mondta el nékem ezt a bus regét . . . Az éj orgonája haláldalát búgja, Villám cikkázása kisért szerteszét. Vihar korbácsolja szilaj paripáit, Mint prüsszögő mének futnak a felhők, Sodorja némelye a fák koronáit, Derékban is törik, mely magasba nőtt. Mintha a sötét éjt akarná begyujtai A haragvó Isten nyilalló tiize : Villám villámot ér — nem lehetne tudni, Melyik nyögő fára melyike tűz le . . Hajladozó fák közt alig-alig látszik Fehér köpenyben az éber előőrs, Ordító orkánnal csak dacolva játszik, Megáll egy helyén, mint vén erdei törzs. Szálló gondolatja elröpül a vészből Kis falusi háznak honi csendjibe, Hol szerető hitves ápoló öléből Gyermek ajakáról ima cseng ide. Mig ez jó apjáért — érte imádkozik: Apja kardján szerte kis asztal körül Maga tajtékozva nyargal a nagyobbik . . . Az előőrs könnyez . . . lelke úgy örül. Majd a viszontlátást látja képzeletbe, Mennyből ellopandó percek édenét: S mig e gondolatban kéjeleg a lelke: Boldogan lecsukja könyező szemét. így áll ... s felkorbácsolt elemi veszélyben Észre nem vévé a lassú lépteket, Egy ellen csapatnak közelgő neszét sem, Észre nem vévé, hogy meglepetve lett. Amig gondolatja messze jár kalandra, S kis családi körbe megpihenni tért Hátulról hirtelen titkon ütnek rajta S birokra kelnek a töltött fegyverért. „Csöndesen ! Letérdelj! Esküdjél az égre — — Szólal meg vezérük — nem lész áruló !“ És sok fegyver csöve irányul szivére, Mindből ígérkezik gyors halálgolyó. ..Hogyha megtöröd az esküt, légy kárhozott Suttogja a vezér csöndben. „Az legyek!“ „Van-e nőd, gyermeked ? Szálljon átkod rájok; „Szálljon átkom rájok“ .. . szól és megremeg. „Legyenek koldusok, földönfutó rongyok, Haljanak nyomorun, vesse ki a föld is . !“ „Úgy éljenek ! Mindent te utánad mondok . Haljanak nyomorun vesse ki a föld is . . !“ „Isten téged úgy segéljen !“ — „Igen mind[örökre! Megtartom az esküt! “ •— Vezess vezéredhez! Fogd e teli erszényt, sok arany van benne ! Ha elárulsz, annyi döfés szúr még ma szivedhez! Bús fekete éjben lopva lép az ellen, Ordító viharban nesztelen a had . . . Mintha jönne-menne titkos éji szellem, Áruló nyomában nesztelen halad . . . T 81V.
