Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-08 / 32. szám

Szatmár, 1906. augusztus 8.

„HETI SZEMLE

3

kérdőre vonni az illetékeseket azért mert, keresztény módon mernek tanítani és a romboló istentelenségnek és társadalmi cédaság- nak védelmére nem állanak. Hetykén hirdetik, hogy az ország mai kormányosai „utolsó keresztények.“ Mutassuk meg, hogy a kat- holikusok tábora van még akkora, hogy ezek a vakmerők az utolsó keresztény várásába belehalnak.

Szentiványi Károly.

Á varpalánkai plébánia.

Egy Ízben már volt szó e lapban nevezett plébánia felállításának szükségességéről. Örvendetes dolog, hogy az eszme, mely már ezelőtt is megvolt, mind élénkebben foglalkoztatja az illetékes köröket, különösen For- gách János prépost-plébános urat. Én hiszem, hogy — a hangulatból Ítélve már egy-két év múlva meg is valósul a munkácsvárpa- lánkai r. k. plébánia terve.

A plébánia felállítása a kincstárnak a kötelessége, ezt bizonyítja a község és a vár közös történeti múltja.

Hajdan a vár sánczczal és palisád kerítéssel u. n. palánkkal volt körülvéve. E palánkon belül telepedtek le időnkint a várbeli népnek kiszolgált v. szolgálatképtelenné vált egyénei, kiktől származnak a község mai lakossai. Azonban mindig a várhoz tartoztak , onnét történt gondoskodás róluk mindé a tekintetben.

Midőn a vár fegyenczek tanyája volt, akkor is e nép teljesítette a szolgálatokat.

Birtok határa igy, a palánkon belül, a községnek nem lehetett, ma sincs, a vári fegyintézet megszűntével megszűnt a nép kereseti forrásais- Azóta kézimesterségből tartják fent magukat .

A falu már igen népes. Kevés gör. k. és jól szaporodó izr. nép mellett lehet mintegy 8—900 r. kath. vallásu.

E szép számú hívők lelki szükségleteiről való gondoskodás teszi leginkább szükségessé a plébánia felállítását

egy koporsó, egészen kőből faragva és tudósító emlék mettzésekkel el látva, a feje felett pedig volt egy jó szélés emlék kő tábla, melynek teteje végződött kőből faragott keresztel, üdvözítőnknek képével diszeskedő. — De ezen feszületett egy tébojodott kálvinista ember fúriájában le törte.

Ezen kő koporsón túl éjszak felé nem messze szinte a Sövényhez közzel nyugszik boldogultt T. Vörös János darai lelkész, kinek éppen halálakor a Szamos árja ki öntvén a köz temetőben temettetni nem engedte, úgy mondják a hívek, hogy őtet holtan majd egy hétig kellett tartani a ház padlásán, és úgy a templom eleébe temették —• itten voltam én szerencsés,jhogy hajdani Co- otumnusommal szomszédságba lehettem, kinek is boldogemlékére az mindennapi mondott szent Misétől megmaradott bort, és vizet sírjára öntöttem, ájtatos, érzékeny fohásszal, reményelve, hogy én is majd szerencsés lészek tű szomszédságában jutni, de ezt a sors nem engedte.

Későbben a templom mellé temetődött T. Frater Józsefnő, hajdan özvegy Kállainé asszony aranyos betűk ki meczésével disze- sitett veresmárvány sir emlékkel.

A darahi templomot igen gazdagon el látták a felyebb említett két asszonyságok, jelesek a templom ruhái főképpen a fehér- nemüek, főképpen az albáknak, és abroszoknak sokasága, mi is igen meg fogyott, a miVolt már e népnek papja, a mig a vár nem volt lakatlan. A fegyintézet lelkésze ugyanis a falu plébánosa volt, ott is lakott.

Tehát csak a régi plébániát kellene visszaállítani.

De vissza kell állítani a kincstárnak, mert érthetetlen gondatlanság az, hogy a pásztort elviszik, a nyájat pedig ott hagyják !

Különben a templomépitéshez a tégla anyag megvan, a lakosság megszavazott 1000 kézi napszámot és van mintegy 6000 forint készpénz. A plébános lakása pedig készen áll.

Ezek után nem látok akadályt az építkezés megkezdésére, különösen nem, ha meggondoljuk, hogy pl. a frigyesfalvi templomot 80 kor. alappal egy világi ember fáradsága hozta létre.

A plébánia sürgősen szükséges !

Tessék csak felgondolni, hogy Munkács egyházának 64 filiája van és 12 temloma. A két káplánra vár a lelkészi teendőkön kívül az államig iskolai hitoktatás is! Hát a mi iskolánk ?

Ki tud megfelelni ennyi munkának?Ki fogja őrizni a nyájat, ha nincs lelkipásztor ?

A várpalánkai népet kiragadná a vad szocziálizmus karjaiból az uj plébánia. Hozzá csatolván Váralya, Pósaháza, Várkulcsa népes íiliákat és néhány környékbeli kisebb falut, elérhetnők azt, hogy úgy a hívek mint az iskolák kellő lelkészi gondozásban részesülné nek. Ami igen kellene, mert pl. a legjámborabb Alsóschönborn is romlik.

Nehezebb része a tervnek a lelkész javadalmának kérdése. De azt a kincsárnak erkölcsi kötelessége biztositni.

Hiszen a munkácsi lelkészek úgyszólván csak szívességből, a romló nép iránti jóakaratból végzik ott a papi teendőket.

Azért szólottám, hogy mindenki ismerje meg némileg e tarthatatlan helyzetet és legyen segítségére a jó ügynek ott, a hol teheti.

dőli némely czigányok felverték a templomot és az oltárból minden arany, és ezüst ezskö- zöket, úgy sok fejér ruhákat el oroztak, be másztak t. i. a secrestye ablakán, éjszaki részén, a vas rostélyt ki törvén.

De ezen tolvajság csodálatosan ki nyilatkozott, a menyiben ugyan azon tolvajok a császlói kortsmában ivás közben öszve vesztek, egy czigány a többek között azt mondotta : halgass te tolvaj, mert ha kimondom, hogy te verted fel s te raboltad ki a darai templomot, majd akkor lesz néked meleged — ezt halván a zsidő korcsmáros, történetből kitekintett az utczára és látta, hogy a a jánki Plébánnos szekeren jön a kocsma felé — a zsidó meg állította a plébánost, és tudtára adta, hogy nálla czigányok isznak és ezt és ezt beszélik, ekkor erényesen fel lépett a plébános, és Bírákat hivatván a czigányo- kat elfogatta, kik is vallatás utján meg szo- ritattván, csakugyan vétkeket be vallották, és szerencsére az elorozott arany és ezüst nemüeket vissza adták, de már azok előbbi használatra alkalmatosak nem voltak anyiba, hogy mind ősze hajtogatva, és részint széjjel is voltak törve, és igy szükség volt azokat újra munkában venni, és használatra alkalmatossá készitettni, mit is akkori Püspök Klobusiczky Péter ő Exellenciája tulajdon költségén Készítetett. — a fehérnemű ru_ hák a lopás után azonnal el használtattak a rongyos czigányok mezítelenségek fedezésére .

S úgy a legelső tavasz a most elvetett magból életet fakaszt: valóra válik a szép, a szükséges terv, a várpalánkai plébánia. Akik hivatva vannak elől járni, azok nem kiméivé Isten dicsőségére a fáradságot, -—cselekedjenek ! Kérő tekintetünk elsősorban a munkácsi parochia felé száll. Hiszszük, hogy mint Noé galambja, zöld ágra talál.

Tubulteleky Atilla.

Helyreigazítás.

A Heti Szemle előző száma „Felhívás a tisztikarhoz“ cim alatt átvett a Budapesti Hírlapból egy közleményt, Ennek czélja valóban humánus, nemes. Avagy mi rossz van abban, ha a katonatiszt és altiszt urak felbuzdulnak, hogy itt-ott tartott mulatságaik tiszta hasznát jótékony célra fordítsák és például a hozzájuk igen közel álló katonaleányok intézetének juttassák oly céllal, hogy az intézet növendékeinek egy-egy vidámabb napot szerezzenek ?

De e nemes, humánus tettre buzdításnak megokolása távoleső iuformáczió folytán hibás, mert hála a tábori püspökség nagylelkűségének és hála az intézet jelenti gazgató- ságának, a nevezett intézet növendékei Ínséggel egyáltalán nem küzdenek, táplálkozásban és ruházatban szükséget nem látnak, amint erről bármely komoly és illetékes érdeklődő nap-nap mellett saját szemeivel meggyőződhetik. Sőt az ő élelmezésük s a többi bentlakónak élelmezése fölöslegéből a zárdában naponkint mintegy harminc idegen szegény kap ételalamizsnát. Már pedig ész és szív ellen egyaránt vétkeznék az elöljáróság, ha idegenekről gondoskodnék, a gondjaikra kötelességszerüen bízottakat pedig ínségben vagy csak szükségben is engedné élni. A mily táplálkozási és ruházkodási módban a katonaleányok a szülők körében ezek társadalmi állásához mérten részesülnének s amilyenre nekik, ha az intézetből kilépnek, számitaniok lehet £— már pedig az észszerű nevelésnek e kettőre kell tekintenie — olyanról részükre minden újabb adakozás nélkül, a jelenben is gondoskodva van. Ezt alapítvány biztosítja. Ezenkívül magyarországi tiszt urak finom érzéke és gondossága azt is lehetővé tette, hogy karácsony és sz. Erzsébet napjának előestéje a katonaleányoknak örvendetes legyen. E két estén ünnepséget tartanak s az ünnepség végén a harmincznégy növendéknek sok kedves ajándék jut.

A múlt számban közölt cikkemet teljes jóindulattal és tiszta szándékkal Írtam ugyan meg, de a fentebbi adatokat nem ismertem, az én értesülésem távoleső, , helytelen világítása volt. Ennélfogva a katonaleányok szűkös, vagy épen Ínséges viszonyáról irt állításaimat, mint a tényekkel meg nem egyezőket, viszavonom.

Ha azonban a tiszt és altiszt urak az ő jövendő mulatságaik tiszta hasznából a katonaleányoknak egyszer-másszor örömet akarnak szerezni, ezt nagyon természetesnek és dicséretesnek tartom s úgy vélem, hogy az intézet elüljárósága ilyes ajándékot a gondjaikra bízottak kedvéért elfogad. Az országszerte bejövő efféle tiszta hasznot úgy is lehetne értékesíteni, hogy ez gyiijtessék össze és tétessék le alaptőkéül, melynek kamatjából a jelenlegi létszámon felül minél több katonaleány vétethessék föl a zárdába ingyenesnek.

Egy tartalékos tábori lelkész.