Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-08 / 32. szám

Szatmár, 1906. augusztus 8. „HETI SZEMLE 3 kérdőre vonni az illetékeseket azért mert, keresztény módon mernek tanítani és a rom­boló istentelenségnek és társadalmi cédaság- nak védelmére nem állanak. Hetykén hirde­tik, hogy az ország mai kormányosai „utolsó keresztények.“ Mutassuk meg, hogy a kat- holikusok tábora van még akkora, hogy ezek a vakmerők az utolsó keresztény várásába belehalnak. Szentiványi Károly. Á varpalánkai plébánia. Egy Ízben már volt szó e lapban neve­zett plébánia felállításának szükségességéről. Örvendetes dolog, hogy az eszme, mely már ezelőtt is megvolt, mind élénkebben foglal­koztatja az illetékes köröket, különösen For- gách János prépost-plébános urat. Én hiszem, hogy — a hangulatból Ítélve már egy-két év múlva meg is valósul a munkácsvárpa- lánkai r. k. plébánia terve. A plébánia felállítása a kincstárnak a kötelessége, ezt bizonyítja a község és a vár közös történeti múltja. Hajdan a vár sánczczal és palisád ke­rítéssel u. n. palánkkal volt körülvéve. E palánkon belül telepedtek le időnkint a vár­beli népnek kiszolgált v. szolgálatképtelenné vált egyénei, kiktől származnak a község mai lakossai. Azonban mindig a várhoz tartoztak , onnét történt gondoskodás róluk mindé a te­kintetben. Midőn a vár fegyenczek tanyája volt, akkor is e nép teljesítette a szolgálatokat. Birtok határa igy, a palánkon belül, a köz­ségnek nem lehetett, ma sincs, a vári fegyintézet megszűntével megszűnt a nép kereseti forrásais- Azóta kézimesterségből tartják fent magukat . A falu már igen népes. Kevés gör. k. és jól szaporodó izr. nép mellett lehet mint­egy 8—900 r. kath. vallásu. E szép számú hívők lelki szükséglete­iről való gondoskodás teszi leginkább szük­ségessé a plébánia felállítását egy koporsó, egészen kőből faragva és tu­dósító emlék mettzésekkel el látva, a feje felett pedig volt egy jó szélés emlék kő tábla, melynek teteje végződött kőből faragott ke­resztel, üdvözítőnknek képével diszeskedő. — De ezen feszületett egy tébojodott kálvinista ember fúriájában le törte. Ezen kő koporsón túl éjszak felé nem messze szinte a Sövényhez közzel nyugszik boldogultt T. Vörös János darai lelkész, ki­nek éppen halálakor a Szamos árja ki önt­vén a köz temetőben temettetni nem engedte, úgy mondják a hívek, hogy őtet holtan majd egy hétig kellett tartani a ház padlá­sán, és úgy a templom eleébe temették —• itten voltam én szerencsés,jhogy hajdani Co- otumnusommal szomszédságba lehettem, ki­nek is boldogemlékére az mindennapi mon­dott szent Misétől megmaradott bort, és vizet sírjára öntöttem, ájtatos, érzékeny fo­hásszal, reményelve, hogy én is majd sze­rencsés lészek tű szomszédságában jutni, de ezt a sors nem engedte. Későbben a templom mellé temetődött T. Frater Józsefnő, hajdan özvegy Kállainé asszony aranyos betűk ki meczésével disze- sitett veresmárvány sir emlékkel. A darahi templomot igen gazdagon el látták a felyebb említett két asszonyságok, jelesek a templom ruhái főképpen a fehér- nemüek, főképpen az albáknak, és abroszok­nak sokasága, mi is igen meg fogyott, a mi­Volt már e népnek papja, a mig a vár nem volt lakatlan. A fegyintézet lelkésze ugyanis a falu plébánosa volt, ott is lakott. Tehát csak a régi plébániát kellene visszaállítani. De vissza kell állítani a kincstárnak, mert érthetetlen gondatlanság az, hogy a pásztort elviszik, a nyájat pedig ott hagy­ják ! Különben a templomépitéshez a tégla anyag megvan, a lakosság megszavazott 1000 kézi napszámot és van mintegy 6000 forint készpénz. A plébános lakása pedig készen áll. Ezek után nem látok akadályt az épít­kezés megkezdésére, különösen nem, ha meggondoljuk, hogy pl. a frigyesfalvi temp­lomot 80 kor. alappal egy világi ember fá­radsága hozta létre. A plébánia sürgősen szükséges ! Tessék csak felgondolni, hogy Munkács egyházának 64 filiája van és 12 temloma. A két káplánra vár a lelkészi teendőkön kívül az államig iskolai hitoktatás is! Hát a mi is­kolánk ? Ki tud megfelelni ennyi munkának?Ki fogja őrizni a nyájat, ha nincs lelkipásztor ? A várpalánkai népet kiragadná a vad szocziálizmus karjaiból az uj plébánia. Hozzá csatolván Váralya, Pósaháza, Várkulcsa népes íiliákat és néhány környékbeli kisebb falut, elérhetnők azt, hogy úgy a hívek mint az iskolák kellő lelkészi gondozásban részesülné nek. Ami igen kellene, mert pl. a legjámborabb Alsóschönborn is romlik. Nehezebb része a tervnek a lelkész ja­vadalmának kérdése. De azt a kincsárnak erkölcsi kötelessége biztositni. Hiszen a munkácsi lelkészek úgyszól­ván csak szívességből, a romló nép iránti jóakaratból végzik ott a papi teendőket. Azért szólottám, hogy mindenki ismerje meg némileg e tarthatatlan helyzetet és le­gyen segítségére a jó ügynek ott, a hol teheti. dőli némely czigányok felverték a templomot és az oltárból minden arany, és ezüst ezskö- zöket, úgy sok fejér ruhákat el oroztak, be másztak t. i. a secrestye ablakán, éjszaki részén, a vas rostélyt ki törvén. De ezen tolvajság csodálatosan ki nyi­latkozott, a menyiben ugyan azon tolvajok a császlói kortsmában ivás közben öszve vesz­tek, egy czigány a többek között azt mon­dotta : halgass te tolvaj, mert ha kimondom, hogy te verted fel s te raboltad ki a darai templomot, majd akkor lesz néked meleged — ezt halván a zsidő korcsmáros, történet­ből kitekintett az utczára és látta, hogy a a jánki Plébánnos szekeren jön a kocsma felé — a zsidó meg állította a plébánost, és tudtára adta, hogy nálla czigányok isznak és ezt és ezt beszélik, ekkor erényesen fel lépett a plébános, és Bírákat hivatván a czigányo- kat elfogatta, kik is vallatás utján meg szo- ritattván, csakugyan vétkeket be vallották, és szerencsére az elorozott arany és ezüst nemüeket vissza adták, de már azok előbbi használatra alkalmatosak nem voltak anyiba, hogy mind ősze hajtogatva, és részint széj­jel is voltak törve, és igy szükség volt azo­kat újra munkában venni, és használatra al­kalmatossá készitettni, mit is akkori Püspök Klobusiczky Péter ő Exellenciája tulajdon költségén Készítetett. — a fehérnemű ru_ hák a lopás után azonnal el használtattak a rongyos czigányok mezítelenségek fedezésére . S úgy a legelső tavasz a most elvetett magból életet fakaszt: valóra válik a szép, a szükséges terv, a várpalánkai plébánia. Akik hivatva vannak elől járni, azok nem kiméivé Isten dicsőségére a fáradságot, -—cseleked­jenek ! Kérő tekintetünk elsősorban a mun­kácsi parochia felé száll. Hiszszük, hogy mint Noé galambja, zöld ágra talál. Tubulteleky Atilla. Helyreigazítás. A Heti Szemle előző száma „Felhívás a tisztikarhoz“ cim alatt átvett a Budapesti Hírlapból egy közleményt, Ennek czélja va­lóban humánus, nemes. Avagy mi rossz van abban, ha a katonatiszt és altiszt urak fel­buzdulnak, hogy itt-ott tartott mulatságaik tiszta hasznát jótékony célra fordítsák és például a hozzájuk igen közel álló katona­leányok intézetének juttassák oly céllal, hogy az intézet növendékeinek egy-egy vidámabb napot szerezzenek ? De e nemes, humánus tettre buzdítás­nak megokolása távoleső iuformáczió folytán hibás, mert hála a tábori püspökség nagy­lelkűségének és hála az intézet jelenti gazgató- ságának, a nevezett intézet növendékei Ín­séggel egyáltalán nem küzdenek, táplál­kozásban és ruházatban szükséget nem látnak, amint erről bármely komoly és ille­tékes érdeklődő nap-nap mellett saját sze­meivel meggyőződhetik. Sőt az ő élelmezésük s a többi bentlakónak élelmezése fölöslegé­ből a zárdában naponkint mintegy harminc idegen szegény kap ételalamizsnát. Már pe­dig ész és szív ellen egyaránt vétkeznék az elöljáróság, ha idegenekről gondoskodnék, a gondjaikra kötelességszerüen bízottakat pedig ínségben vagy csak szükségben is engedné élni. A mily táplálkozási és ruházkodási módban a katonaleányok a szülők körében ezek társadalmi állásához mérten részesülné­nek s amilyenre nekik, ha az intézetből ki­lépnek, számitaniok lehet £— már pedig az észszerű nevelésnek e kettőre kell tekintenie — olyanról részükre minden újabb adakozás nélkül, a jelenben is gondoskodva van. Ezt alapítvány biztosítja. Ezenkívül magyaror­szági tiszt urak finom érzéke és gondossága azt is lehetővé tette, hogy karácsony és sz. Erzsébet napjának előestéje a katonaleá­nyoknak örvendetes legyen. E két estén ün­nepséget tartanak s az ünnepség végén a harmincznégy növendéknek sok kedves ajándék jut. A múlt számban közölt cikkemet teljes jóindulattal és tiszta szándékkal Írtam ugyan meg, de a fentebbi adatokat nem ismertem, az én értesülésem távoleső, , helytelen világí­tása volt. Ennélfogva a katonaleányok szű­kös, vagy épen Ínséges viszonyáról irt ál­lításaimat, mint a tényekkel meg nem egye­zőket, viszavonom. Ha azonban a tiszt és altiszt urak az ő jövendő mulatságaik tiszta hasznából a ka­tonaleányoknak egyszer-másszor örömet akarnak szerezni, ezt nagyon természetesnek és dicséretesnek tartom s úgy vélem, hogy az intézet elüljárósága ilyes ajándékot a gondjaikra bízottak kedvéért elfogad. Az or­szágszerte bejövő efféle tiszta hasznot úgy is lehetne értékesíteni, hogy ez gyiijtessék össze és tétessék le alaptőkéül, melynek ka­matjából a jelenlegi létszámon felül minél több katonaleány vétethessék föl a zárdába ingyenesnek. Egy tartalékos tábori lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents