Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-08 / 32. szám
XV. évfolyam bzatmár, 1906. augusztus 8 32. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — -- 1 „ 50 „ Tanítóknak és közműiparosoknak egy évre 4 korona Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SA.JTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Adatok az általános, titkos választói jog gondolatához. Harmadik, befejező közlemény. Tudtam, hogy darázsfészekbe nyúlok. A magam árnyékától nem szoktam megijjetkii, megkezdett utón nem állok meg, bemutatom a forrást, melyből az általános titkos választói jog gondolata fakadt. Tengernek a inéhe, az a mélységes hullámsir, ha felkorbácsolja a vihar, kidob magából minden idegen anyagot s partot, sziklatömböt elborít a tenger tisztulásának terméke, a tajték. S ha jő a napsugár, tovább bomlasztjaa kiválasztottanyagot, férgek támadnak s dögleletes párákkal lesz tele a levegő. A vándor ha arra téved, elfordítja fejét, hát ez a tenger! A magyar nép életének tengerén is ilyen vihar támadt, fölkorbácsolta a szenvedélyeket, a magyar nép leikéből kiválasztott sok fertőzött anyagot. Mikor aztán ez a vihar elült, a gonosz kézzel belé dobott idegen anyag tajtékká vált s ebből a tajtékból felül maradt az általános, a titkos választói jog gondolata. Idegem ha jő, ha hallja e zsongást „jogot a népnek“ elfordítja fejét és szánakozva mondja „hát ettől boldog a magyar!“ Úgy történt, hogy a mikor feledhetetlen emlékű Kristófink nagyon inogni érezte lába alatt a talajt, szalmaszátlhoz kezdett kapaszkodni. Az országgyűlés akaratát nem ismerte el a nemzet igazi akaratának, ennek az országgyűlésnek határozatától appelIáit egy másik, az általános titkos választói jog alapján összeülő országgyűlés határozatához. Kristófinál ez elsősorban időnyerés akart lenni, szabadkőműves haladóink kezében eszköz, eszköz magasabb céljaik elérésére. Kristófi bedobta a csóvát, szabadkőműveseink fölkapták s az általános választói jog jegyében indították meg akciójukat a kötött birtok feloldására és az egyházi vagyon szekularizációjára. íme ez a cél ! Céljukat nem valósíthatják meg az értelmiség választásából alakult parlament utján, elő a néppel, mozgassuk meg a tömeget, majd ha Izrael Jakab lesz a miniszterelnök, Goldner Jakab a kultuszminiszter, mi leszünk a helyzet urai. A tatárjárás, a mohácsi vész semmi ahhoz a szerencsétlenséghez képest, melyet ez a választói jog zudit magyar hazánkra. Pedig most még nagyon szerény hangokat pengetnek. A helyzet szerintük ez: „Egy pár ember tartja kezében az országot. A fáraók, kik ernyők alatt hü- sölnek, amig a rabszolgák a rek- kenő napon építik a gúlákat.“ Lássuk, miként akarnák orvosolni. Achim András is csak parcellázni szeretne. Azt kívánja, osszák fel, méltányos bér fejében adják a népnek a latifundiumokat: a hit- bizományokat és papi javakat. A terv tetszetős: a birtokos sem veszít, a nép is földhöz jut. Bár bizonyos, hogy itt nem állnak meg, az ő céljuk a teljes birtokfelosztás, Nem Franciaország jelen állapotáA Lisistrata keringő. — Elbeszélés. — Irta: H. Nag:y Jenő. Klarich bárónő, mióta a fürdőből visz- szatért s tüdőbajából teljesen kiépült: most tartotta első zsurját. Fényes termeiben ismét találkozott a főváros eleganciája. Körültekintően tudta mindig megválogatni társaságát a társadalom osztályaiból és éppen ezért estélyei mindig esemény számba mentek s a meghivottak elengedhetetlen kötelességüknek tartották azokon megjelenni. A társaság kedélyes, vig volt, Csak az egyik sarokban, gyönyörű pálmák alatt ülő Csuthy Malvin volt szomorú. Ezen a leányon az utóbbi időben valami változás történt. Régi kedélye elhagyta, valami csendes, megmagyarázhatatlan melancholia vett erőt rajta. A társaságokba eljárt ugyan, de nem az volt, aki régen, a vig, kedélyes Csuthy Malvin. A körülötte levő fiatalemberek, köztük különösen Kolarich Taiszlo, a bárónő fia faggatni kezdték — Kedves Malvin, adja már okát szomorúságának. Mi bántja? A leány nem felelt. Csak a nézése lett szomorúbb Kolarich Tasziló tovább faggatta. — Lássa, Malvin, ez érthetetlen. Három hónap óta folyton ilyen szomorú s nem akarja megmondani, hogy mi bántja. — Hagyja Taszilo — felelt végre a leány — ne kérdezze. Nem tudja senki s nem is fogják megtudni. Most még feltűnő a szomorúságom, később megszokják s nem fog senki ügyet vetni rá. Tasziló távozott, de nemsokára sietve jött vissza. — Érdekes újságot mondok, Malvin, azt hiszem érdekelni fogja. Ibrányi megérkezett a menyaszonyával. Mindjárt bevezetem őket. Csuthy Malvint mintha a villám sújtotta volna. Tágra nyilt a szeme s vad, fenyegető láng lövelt ki belőle. Szerencse, hogy nem látta senki. Ibrányi van itt ? Ibrányi ? A menyasz- szonyával ? . . . . Régen történt. Malvinra nézve régen. Ezelőtt egy fél esztendővel. Ibrányi volt a Malvin ideálja s az is szerette Malvint forrón, igazán, szivből. Az oleanderes báltermek, a szalonok rejtett zuga a megmondhatói, hogy igazán sserotték egymást. Ezek hallották azokat a szent eskiivéseket, amiket egymásnak tettek s amelyekben megfogadták, hogy csak az egymáséi lesznek elválhatatlanul, örökre . . . Régen történt. Régen . . . Azóta minden megváltozott. Ibrányit megválasztották képviselőnek: uj élet tárult elébe. A hir, a dicsőség megrészegítették. Elkábult, elesett. Megutálta a szürke, köznapi, tucat-embereket s mindenáron hires, nevezetes ember akart lenni. Képviselő volt. Előtte volt a tér s ő fel is használta. Hogy könnyebb legyen az előhaladás: eljegyezte a belügyminiszter unokahugát s meg van Ígérve neki az esküvő után egy főispánság. Szerelmével, Malvinnal nem törődött! . . . Régen volt. Elmúlt! . . .
