Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-25 / 30. szám
..HETI SZEMLE“ Szalmái-, 190(1. Julius 2Ö. Ma is távol áll a kormánytól az a 2 datlan, nem lehet kezébe adni a hatalmat, hogy tetszése szerint vezesse, kormányozza az országot. 48 és 67. telől sej telel me sincs. Itt hallottam e jellemző választási epizódot. Lobogó lelkesedéssel szónokol az alkotmánypárti jelölt. Mikor már kidiiledt a szeme, kiszáradt a torka, előáll egy öreg magyar, „Jó szava van az urnák, de most már halljunk a 48-ról.“ A jelölt vadász ember volt s zavarában úgy vágta ki magát, hogy 48-ra azt fogta reá, hogy elül töltő puska, most már vannak jobb puskáink, van hátul töltő puska is, ilyen a 67, ez jobb, ezt használjuk. És a naiv, értelmetlen példázat elég volt, nagy többséggel választották meg képviselőnek. Ilyen, és ezeknél műveletlenebb néposztályok kezébe, tegyük le az ország sorsát ? A nép azok után indul, kik szemérmetlenebből Ígérnek neki. Gondolkozni csak akkor kezd, mikor a mézes madzagért fizetnie kell. A mi népünknek még előnye ez. Az idén történt. Farsangi tréfának lehivatták a nemzetközi szociáldemokraták egyik rendezetlen vallási viszonyok között levő agitátorát. Lelkesedtek magyarjaink szörnyen. Hogyne. 5 korona a napszám, mi adunk kéz erőt az uradalomnak. Megalakították a helyi csoportot, be is iratkoztak ötvenen és hárman. Külön írom e számot, mert mikor az első heti tagdijat 10 fillért, be kellett volna fizetni, mikor megtudták, hogy a 10 fillérből 8 a központba megy és csak 2 marad az övék, az ötven kilépett és maradt az elnök, a jegyző és pénztáros. A mi népünk még elég korán észbe kapott, de a többi csak a puskacső, és börtön előtt kezd gondolkozni. Márk helysége is nagy részt vett. ily szomorú történetben. A menyiben ha jól emlékszem 1839-ik évben egy vasárnapi száraz napon egy varjú madár az ottani kántor udvarán egy csirkét meg fogván, aztat felvitte a istáló fedelére, és ottan eszegette ; ezt látván a kántor rögtön puskát fogott, a varjura lőtt, az ugyan el repült, de az égő fojtás az ól fedelén megmaradt füstölni kezdett és midőn már a láng, noha még kevés mértékbe mutatkozna és még olthatni lehetett volna, a varjura lövő ijjettében meg szökött, a lakosok csak akkor vették észre a tüzet, midőn már az egész istáló lángba borult, igen nagy szárazság lévén akkor, nagy szél is támndott jobbára az egész helység hamuvá lett, ekkor mind a 3. templom t. i. a római, és a görög, úgy a reformátusok oratoriumja is elégett ekkor hajdani n. t. Farkaz Károly ur lelkész- kedet, mint uj gazda, ki is szinte minden- nékül maradott kit is boldogult Hám János Püspök ő excellenciája, s a többi Főpap urak és más Papp társai adományaikkal segítettek, de nem sokká élvezhette hivataloskodását, mert fiatal korához képest korábban el halt, hogy sem őtet méltán kedvelői, re- mélettük volna. Azért iroin e sorokat, hogy megmutassam mennyirefödiatheoria a valót, Mert szép dolog az az emberi jog,valamintfönséges gondolat, hogy az egész nemzet folyjon be a törvényhozásba, de még én sohasem hallottam, hogy óvodás gyermekek között élezett kardokat osztogattak volna józan észszel szét. Ha már minden áron voksolni akar a nép, olyan Servius Tullius- fóle centuriális rendszert kellene felállítani, mely mellett az értelmiség kezében maradhatna a haza sorsa. Egyebekben pedig, béke velünk ! M. Oy. A költségvetés tárgy al usa. Julius 13-án kezdték meg az 1906. évi költségvetés tárgyalását, melyben az országgyűlés felhatalmazza a kormányt az államháztartás szükségleteinek kiutalványozására. A pártok megegyeztek abban, hogy a költségvetés tárgyalását röviden intézik el, mert az idő rövid, s a parlamenti szünet után még nagy feladatok megoldása várakozik a képviselőkre. A törvények alkotását csak akkor kezdhetik meg, ha a költségvetést letárgyalták. Az általános vitában különösen Buzáth Ferenc néppárti képviselő beszéde érdemel figyelmet. Kimutatta, hogy államháztartásunk még mindig nincs biztos alapokon, mert csak uj beruházási kölcsönnel bírjuk a kiadások és bevételek közt az egyensúlyt fenntartani Sürgette az adóreformot; mert a mostani adózási rendszer különösen a kis emberekre nehezedik, pedig a nagy tőke jobban birná a terheket. Követelte továbbá az iparügy rendezését; száz millió sem volna sok szerinte az iparfejlesztés céljaira. Előnyösebb a mi helyzetünk, mint a világpiacira dolgozó nagy államoké ; mert ha azoktól elveszik a külföldi piacot, azt nagyon megérzik. Nekünk pedig csak arra kell törekednünk, hazai szükségleteinket lássuk el, s ha elértük, már virágzó közgazdaságunk lesz, melyet nem szoríthat le semmiféla verseny. A közoktatásügyi tárca költségvetésénél nagyobb vitát kezdtek a nemzetiségi képviselők. Különösen Pofit Mihály hangoztatta a nemzetiségek sérelmét. Azt állította, hogy a nemzetiségeknek nem adnak elég szabadságot iskoláikban. Apponyi gróf kultuszminiszter nagyobb beszédben felelt Pofiinak, azon állításából, hogy Magyaroror- szág a nyűgöt végvára kelet felé, azt mondja, hogy a végvárban különösen kell arra törekedni, hogy az erők egyesítve legyenek. Ez a kormánynak is a célja; Magyarország összes lakóit egy táborba akarják egyesíteni, hogy közös erővel küzdjenek az ország érdekeiért. Senki sem bizonyíthatja be, hogy valaha elnyomattak volna Magyarországon a nem magyarajku fajok azon nyelvi igényei, amelyek össze férnek az állami egységgel. szándék, hogy nem magyar ajkú polgártársainkat az ő faji egyéniségünkben menbántsuk. Szabad államban mindenki fel van jogosítva a maga egyéni szabadságának, tehát faj egyéniségének is kifejtésére azokon a határokon belül, melyeket az állami egység követel. Figyelmezteti azonban a nemzetiségeket arra, hogy Magyarországon nemzetiségek és fajok mint közjogi alanyok nem léteznek. Az igfazwág-ügi'yi »síi ca költségvetésével erős támadást intéztek Polcnyi miniszter ellen, mert egyik szoczialista lapot lefoglalta izgató cikkei miatt. Belügyi tárca költségvetését julius 18-án kezdték meg. Figyelmet érdemel Návay Lajos beszédének azon része, melyben követeli, hogy a városok önkormányzatát országos törvénnyel szabályozzák. „Mikor az önkormányzatot dicsérjük — úgymond— ne feledjük, hogy az önkormányzat gyenge szülött nálunk, mert keveson vannak, akik annak hivatását a munkában látják." Találó megjegyzés ; mert városaink lián bizony legtöbb helyen atyafiság, sógorság és komaság képesítenek a hivatalok elnyerésére Ezek a hivatalnokok ezután nagyon kedélyes életet folytatnak rendszerint a hivatalukban. Y:íaiháboru Szerbiával. Szerbia keservesen kezdi érezni a vám háború következményeit, s a közvélemény már hangosan követeli a szerb kormánytól, hogy Ausztria- Magyarországgal a kereskedelempolitikai viszonyt rendezze mindenáron. Pasics miniszterelnök azzal áll elő, hogy ez a jelenlegi viszonyok között nem lehetséges; de a szerb termelők és kereskedők evvel nem elégszenek meg, mert állatkivitelük egészen tönkremegy. Ez pedig Szerbiára — melynek az állat kereskedelem fő jövedelmi forrása — óriási csapást jelent. Már maga a szerb király is közbe lépett és értésére adta a kormánynak, hogy nem helyesli kereskedelmi politikáját. Így a szerb kormány lemondása rövid idő alatt várható. A balkáni országok a szerbeknek fogják pártját s egyre-másra bojkottáíják az osztrák iparczikke- ket. Ha Magyarországnak gyárai volnának, milyen szép hódítást tehetne ezen államokban. Magyar- ország iránt ugyanis a rokonszenv csak növekedik s egyedül az osztrákokat okozzák a vámháboruért. A magyar föld tehermentes'tése. Amíg a hitelszövetkezeti mozgalommal a magyar agráriusok megkezdték a munkát a földmivelő osztály megmentésére, addig évről-évre ijesztő módon növekednek a magyar föld terhei és ezzel karöltve szaporodnak az árverések és a régi birtokosok helyét uj elemek foglalják el. Es ez nem csoda, mert az adósságok, amelyek a földre nehezednek, túl-
