Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-17 / 3. szám
3 FI E T I ___S Z E M L Eg (3 szám) ta gját felerészben bérelt helyiségben kell el helyezni. Ezen körülmény s azon általános óhaj, hogy a még felvétetni kívánó nagyszámú ifjú elhelyeztessék, birta rá az egyesületet, hogy új, a modern paedagogiai igényeknek megfelelő, nagyszabású collegiumot építsen, melyben sokkal több ifjút lehessen elhelyezni s ezzel a lakbérfizetés nyomasztó terhe tetemesen könnjí tessék. De jelenlegi vagyonunk e célra elégtelen, s — lekötve lévén —- nem is használ ható fel új intézet építésére. Ép ezért elhatározta az egyesület, hogy 500 000 korona kölcsönt vesz fel 4%-kal kamatozó 100 és 1000 koronás kölcsön-jegyekre, melyek 16 óv alatt kisoroltatnak s a reájuk befizetett összegek visszafizettetnék. Még pedig 1908- ban 20.000,1909 ben 25.0Ó0,1910. ben 26 000, 19Ll-ben 27.000, 1912. ben 28.000, 1913- ban 29.000, 1914-ben 30.000, 1915-ben 31.000, 1916-ban 32.000, 1917-ben 33.000, 1918-ban 34.000,19l9-ben|35.000,1920-Lan 36 000, 1921- ben 37.000, 1922-ben 38 000, 1923-ban 39-000 korona értékű kölcsönjegy soroltatik ki s fizettetik vissza. A kölcsön-jegyekre befizetett összegek biztosítására az egyesület leköti jelenlegi házát, az építendő házat s egész alaptőkéjét. A kölcsön jegyek jegyzése jelen ivén történik, az aláíráskor a jegyzett összeg 10°/o-a beküldetik a Szent-Imre-Collegium igazgatóságának (Budapest, VIII., Üllői-ut 22.), mely a fölvett összegről elismervényt küld. Az egész jegyzett összeg 1906. február 1-én fizetendő, midőn az igazgatóság a kölcsön-je- gyeket megküldi. Az igazgatóságon kivül senki sincs jogosítva pénzt felvenni. Jelen ivet 1906 január 30. ig kérjük vissza a Szent Imre Collegium igazgatóságának címére. jDr. Glattfelder Gyula, a Szent-Imre-Col- legium igazg. Ifj. Zichy János gr., a kath. főiskolai internátus-egyesület elnöke. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar katholikus társadalom megérti, mily nagy érdekekről van itt szó, s bizalmával sietni fog az intézet nagy arányú kiépítését előmozdítani. Ha a közel jövőben nem lehet katholikus egyetemünk, emeljük legalább azon intézetei, mely hivatva van a hiányt pótolni s katholikus intelligentiát nevelni, mert. ha ölbetett kezekkel nézzük, mint haladnak el a szellemi áramlatok felettünk s nem iparkodunk azokban érvényesülni, magunkra vessünk, ha a katholicizmus megszűnik számottevő tényező lenni. Kérjünk kölcsön-jegyzési ivet a Szent- Imre-Collegium igazgatóságától, s mutassuk meg, hogy él bennünk egy szebb jövő reménye. HÍREK. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására. Főpásztorunk jobban van. Mayer Béla dr., egyházmegyénk főpásziora — miként már egy alkalommal említettük, — pár hétig betegen feküdt Zomborban levő rokonainál. A baj azonban múló természetű volt, egészsége csaknem teljesen helyreállott, mindössze pihenésre van még szüksége. Téves értesülésen alapszik tehát egyik helyi laptársunknak s nyomán a fővárosi sajtó egy részének ama híresztelése,, hogy a betegség rosszabbra fordult volna. Épen az ellenkező áll; most időzik itt a főpásztor unokaöcscse, Mayer Nándor jogszigorló, igy alkalmunk van teljesen megnyugtatni az egyházmegyét a főpásztor egészségi állapota felől. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a püspöki uradalom átvétele iránt intézkedés fog tétetni. Ami főpásztorunk megérkezését illeti, úgy van tervezve, hogy a húsvéti ünnepek körül fog bevonulni székvárosába. Áthelyezett vezérőrnagy. Ő felsége a király Kiss Zsigmond vezérőJnagyot, helybeli dandarparancsnokot a budapesi 79. gyalogdandár paroncsnokának helyezte át. Az uj dandárparancsnok. Ő felsége a király elrendelte, hogy Nemes Ede ezredes a helybeli gyalogdandar parancsnokságának ideiglenes vezetésével megbizassók. sére szükséges összeget az egyesület nem akarja az amúgy is igénybe vett katholikus társadalom adományaiból összegyűjteni, hanem 4%-kal kamatozó kölcsön jegyeket bocsát ki, melyeknek értéké meghatározott időn belül visszafizettetik. A kölcsön jegyzésére szolgáló iveket most küldi szól az egyesület. O’y nagy érdekek sürgetik, hogy az egyetemi ifjúság egyetlen katholikus intézete a Szent-Imre-Collegium a lehelő legnagyobb aranyokban kibővi'ttéssék s mindén tekintetben versenyképessé tétessék, miszerint a kölcsön jegyzése bátran remélhető. Nem ajándékot kér az internátus-egyesüie , de némi bizalmat, hogy azon összeget, melyet talán pénzintézetre bíznánk, egy óriási horderejű katholikus intézmény számára kölcsön adjuk. A kölcsönözött összeget s megfelelő évi kamatait biztosítja, úgy, hogy a pénznek e kölcsönjegyekben történő elhelyezésével senkisetn kockáztatja vagyonát. A Szjnt-Imre-Collegiuui pedig 3—400 ifjúra lesz berendezhető, évi terhei tetemesen könnyebbednek, a mennyiben az új intézet fölépítésé esetén 55.000 korona évi fölöslege marad, melyből 25 000 kor. a kölesön-jegyek törlesztésére ford11tatik, a többi pedig az intézet nívójának emelésére, tanárok, szakvezetők alkalmazására lesz fordítható, mi áltál a Collegium azon helyzetbe kerül, hogy alaposan képzett, komoly katholikus intelligenciát neveljen a magyar hazának. A kölcsön jegyzése ügyében a következő felhívás bocsáttatott ki: T. C. ! A kalholikus főiskolai internátus egyesület azon célból, hogy a szülői ház gondoskodását pótolja s az ifjúság helyes irányú nevelését biztosítsa, öt éve internátust nyitott egyetemi hallgatók számára. Ezen internátus — a Szent Imre-Collegium — fennállásának rövid ideje alatt oly nagy népszerűségre tett szert, hogy a négy év előtt megvásárolt ház már nem képes az összes ifjakat befogadni s az intézet jelenlegi 130 Bocsásson meg nekem az olvasó, ha az ón alanyi érzelmeimnek ez alkalommal ilyen — (alán áradozó kifejezést adok. Be kell vallanom, hogy Szerednyónek sokat, igen sokat köszönhetek. Itt ta nultam meg dolgozni. Itt értettem meg először igazán, hogy mily tiszta öröm van a munkában, pedig hivatalos dolgom alig akadt. Pali bácsinak kellett sok mindent végeznie, mert nem tudtam — tótul. De azért többször mondottam egy-egy tüzes magyar beszédet. Persze a kevés számú magyar hallgatóság örült neki. A jámbor és igazánájtatos tóthivek pedigcsak akkor sóhajtottak, zúgtak fel ... . mikor Jézus Krisz tust említettem. Első alkalkalommal meg is hökkentem, hogy talán — kitessókelnek. Oh nem !.Békés, jó nép volt a szered- nyei nép. Szerette papjait. Szerette különöseit Pali bácsit. Aki velük élt örömben, bubán egyaránt. Aki szívesen meghallgatta őket. Felkereste népét a mezőkön munka közben is. Hiszed velük gazdálkodott. Isten áldásába rószaratást velük várta, velük kapta. Ott találta magát legjobban — népe közt. Az otthonnak édességét becsülte legtöbbre, azért mozdult hazulról oly nehezen. Legfeljebb papi gyűlések alkalmával kartársait látogatta meg szívesen. Vagy a közel Ung- várra rándult, ahova mindig örömet, jókedvet, őszinte barátságot vitt. Hosszas rábeszélésem után elment az országos kiállításra is. Nehezen cserélte fel magyar csizmáját, nehezen hagyta ott híveit, kis gazdaságát. De elment. Mert látni óhajtotta a büszke magyar fővárost. Paptársai elhozták bold. Meszlónyi püspökünk székfoglaló ünnepségére is. Tudtommal annak előtte és azután sem volt Szat- máron. Akkor én már Szatmáron laktam. EIibe mentem. Az öreg ur mindjárt mondotta : — Tudtam, hogy nem vet meg. Jólesik, hogy itt van. Tiz esztendőn keresztül minden évben felkerestem, meglátogattam az öreg urat. Utóbb, mikor hallottam, hogy a szőlők elpusztulása nehéz viszonyok közzé juttatták, ritkítottam látogatásomat. Levelet irt. Panaszkodott. Pedig öregszik — Írja egyik utóbbi levelében. A kaszás integet, jöjjön, ha még egyszer irni óhajt a nagy hárs alatt. Büszke volt arra, hogy nála létemkor Írtam első kötetre való elbeszéléseimet. Még egyszer, a múlt évben meglátogattam. Nem sejtettem, hogy utolszor látom. Hiszen olyan édes megelégedéssel vitt iskoláiba, hol a gyermekek egytől-egyig magyarul beszéltek. Olyan boldogan mutatta meg a szép kálváriát, az újra beültetett szőlőket. Olyan büszkeséggel hívta asztalához a régi, még életben levő jó urakat .... Azt hitte volna az ember, hogy Pali bácsi csak most ért a hegy tetejére, hogy körülnézzen és aztán szép, csendesen, hosszú időn át ballagjon onnan . . . lefelé, a sir ölébe . . És ime, ő is elköltözött, itt hagyott... hogy annál kevesebben legyenek azok, kik szivemhez oly közel valának .... * * * Vannak emberek, kik hosszú életen át működnek — mindennapi hü kötelességgel, nemes feláldozással, minden szenytől érintetlen. Az ily embereknek sorsa, hogy nem szokták magasztalni sem életükben, sem haláluk után. Az élet nagy gépezetében csak a zajt csapó óriási kerekek tűnnek fel. Az aprókat, melyek talán éppen főtónyezői az összes, óletteljes mozgásnak, nem látja a világ, az emberi szem. Ezen emberek közül való volt ami jó Pali bácsink is. És ha most sírjára ezen megemlékezés szerény koszorúját teszem, jusson eszébe édes mindnyájunknak a bölcs intelme : — Ne feledjük el egy hamar azokat, kik sorainkból kidőlnek, nehogy az utánunk jövők minket is oly hamar elfelejtsenek.
